2024 februárjában kezdődik a Republikánus Párt előválasztása az elnökjelöltségért az Egyesült Államokban. A közvélemény-kutatások egyelőre azt mutatják, hogy Donald Trumpot még csak meg sem tudják szorongatni az ellenfelei. Ráadásul a választók nem igazán lelkesednek, amiért a jelenlegi demokrata elnök, Joe Biden újraindul, így kijelenthető, hogy Trumpnak a végső győzelemre is esélye van. Ezzel ő lehetne – Grover Cleveland után – a második olyan amerikai elnök, aki úgy foglalja el újra az ovális irodát, hogy azt nem két egymás utáni ciklusban teszi.
Trump gondolatai viszont talán nem is az elnöki poszt körül forognak egyelőre, hiszen hónapok óta egyre kiélezettebb harcot kénytelen folytatni a hatóságokkal. A dolgok jelenlegi állása szerint még az sem elképzelhetetlen, hogy az egykori elnöknek börtönbe kell vonulnia. Arról viszont kevés szó esett eddig, hogy ez befolyásolná-e Trump kampányát.
„Ha úgy alakulna, hogy börtönbe kerül az elnökválasztási kampány során, az nem akadályozza abban, hogy induljon” – mondta az Insidernek Michael Gerhardt, a Chapel Hill-i Észak-karolinai Egyetem alkotmányjogi professzora, míg egy másik jogász, Eugen Mazo a Politicónak még egy ennél is sarkosabb értékelést adott Trump helyzetéről és az amerikai választási rendszerről: „Nincs semmilyen akadálya, hogy induljon, még egy szövetségi ítélet sem akadályozhatja meg. Még, ha őrült lenne, az sem.”
Ahhoz ugyanis, hogy valaki elnökjelölt lehessen az Egyesült Államokban, kevés kritériumnak kell megfelelnie:
- Legalább 35 évesnek kell lennie.
- Születési jog alapján amerikai állampolgárnak kell lennie – tehát vagy amerikainak kell születnie, vagy felmenőin keresztül kell jogot formálnia az állampolgárságra.
- Legalább 14 éven át az Egyesült Államokban kell élnie – de nem feltétlenül folyamatosan.
Ha valaki e feltételeknek megfelel – és persze a szükséges jelölőszervezet képviselőit is meggyőzi –, pályázhat az elnöki posztra, a törvény a választópolgárokra bízza, hogy minden körülményt mérlegelve felelős döntést hozzanak arról, ki vezesse az országukat. Arra ugyanakkor nemigen van példa, hogy valaki úgy jusson el a jelöltségig, hogy közben büntetőeljárás folyik ellene, ne adj’ isten börtönben ül. Két példát azonban tudunk hozni.
A szocialista és a konteós
Időben Lyndon LaRouche áll hozzánk közelebb, aki amolyan főállású politikusként 1976 és 2004 között az összes választáson elindult, ezek közül érdemel külön említést az 1992-es kampány. LaRouche először a demokraták támogatását próbálta elnyerni, ám amikor Bill Clinton megnyerte az előválasztást és a párt elnökjelöltje lett, LaRouche átváltott a National Economic Recovery (Nemzeti Gazdasági Újjáépítés) nevű szervezetre, amely jelölte is őt. LaRouche a pályája során elsősorban a gazdaságot és a bankrendszert akarta megreformálni, de a legtöbben nem ezért emlékeznek rá, hanem mert időről időre képtelen összeesküvés-elméleteket hangoztatott,
- így például azt, hogy az AIDS-et a Nemzetközi Valutaalap terjesztette el;
- hogy az egykori legendás külügyminiszter, Henry Kissinger kommunista kém volt;
- vagy épp azt, hogy II. Erzsébet királynő fontos szereplője a nemzetközi kábítószer-kereskedelemnek.
Ám nem ezek miatt nyúltak utána a hatóságok, hanem különböző postai csalások mellett azért, mert egy korábbi kampány során 30 millió dollárt kért kölcsön a támogatóitól, amit nem fizetett vissza. Az 1992-es kampány idején ítélték el, de az elnökválasztáson ennek ellenére elindult, kapott is 26 ezer szavazatot, ami az összes voks 0,02 százalékát tette ki.
LaRouche-nál jelentősebb szereplő volt jó száz évvel ezelőtt Eugene V. Debs, aki a Szocialista Párt színeiben indult az 1920-as választáson, jelenlétével azonban nem tudta megtisztelni a kampányeseményeket, hiszen tízéves börtönbüntetését töltötte. Debs jó szocialistához híven rendszeresen bírálta az Egyesült Államok kapitalista berendezkedését, és az európai szocialistákhoz hasonlóan élesen ellenezte az I. világháborút. Az utóbbiért ítélték el, a hivatalos indoklás szerint azért, mert a tetteivel akadályozta az amerikai sereg toborzását, és aláásta az Egyesült Államok fegyveres erőibe vetett közbizalmat. Sokak szerint azonban boszorkányüldözés áldozata lett, mert a Vörös Veszedelem első hullámának idején túlságosan kockázatosnak ítélték a személyét, ezért félreállították. Debs is hasonlóan vélekedett.
Köszönöm a kapitalistáknak, hogy ide juttattak. Tudják, hogy hol a helyem az ő korrupt, bűnöző rendszerükben. Ez a legnagyobb bók, amit kaphattam tőlük
– írta közleményében a választás éjszakáján. Végül a harmadik helyen futott be az összes voks 3,5 százalékát bezsebelve, ami azt jelenti, hogy közel egymillió ember szavazott rá.
Trump esélye
Hívei szemében Debs mártír volt, akit azért börtönöztek be, mert ki merte mondani az igazat. Országszerte nagygyűléseket tartottak, ezeken kiállították a rendőrségi fotóját, és a nyilvántartási száma után 9653. fogoly néven emlegették. „Büszkén vállalta, hogy börtönben van, mert a bebörtönzésből szimbólumot csináltak. Talán a börtönből még nagyobb nyilvánosságot is kapott” – ecsetelte a Politicónak Peter Dreier, az Occidental College politológusa, hozzátéve, érdemes belegondolni abba, Trump hogyan fordítaná a maga javára a dolgokat, ha hasonló helyzetbe kerülne. Hiszen, ahogy annak idején Debs is hangoztatta, Trump is folyamatosan arról beszél, hogy a hívei helyett szenved, és a valódi célpont nem ő, hanem az emberek, akik vele szimpatizálnak.
Nem engem akarnak igazából, hanem titeket. Én csak útban vagyok nekik
– mondta nemrégiben Texasban egy kampányeseményen. Nem egyszer fogalmazott úgy, hogy jogi köntösbe bújtatott politikai hadjárat folyik ellene, ami mögött Biden áll, aki vélhetően még az előtt félre akarja állítani őt, hogy meg kellene mérkőzniük a szavazatokért 2024-ben.
Ha Trump végül börtönbe kerülne, az hívei számára olaj lehetne a tűzre. Ettől kezdve ugyanazok a szabályok vonatkoznának rá, mint a többi rabra, a nyilvános szereplések mellett a kommunikációját is korlátozott keretek közé szorítanák, a börtönsztori mögé ugyanakkor fel lehet húzni olyan kampányt, ami a végső sikert is meghozhatja. Utána már csak ki kell szabadulnia a börtönből, és erre már Eugene Debsnek is volt ötlete száz évvel ezelőtt. Ő azt mondta, ha megválasztják, elnöki kegyelemben részesíti saját magát. Ez a lehetőség elviekben Trump számára is adott. Mert az mindenki számára egyértelmű, hogy egy országot nem lehet egy börtöncellából vezetni.
A jogtudósok általános véleménye, hogy a szabályosan megválasztott elnök hivatali kötelezettségei felülírnák a büntetőjogi ítéletet, és ez megkövetelné minimum a büntetés felfüggesztését. Ha pedig Trumpot szövetségi bűncselekmény miatt ítélnék el, akkor akár meg is kegyelmezhet magának rögtön, ahogy hivatalba lép
– vázolta a Seton Hall Egyetem jogásza, aki szerint egy ilyen manőver könnyen alkotmányos válságot idézhet elő.
Az Egyesült Államokban az elnöki kegyelem gyakorlatilag korlátlan, az államfőt pedig nagyon nehéz érte számon kérni. Ilya Shapiro, a CATO Intézet alelnöke úgy magyarázza, hogy a mindenkori elnök „bármilyen okból adhat kegyelmet. A kinevezésekkel ellentétben nincs szüksége a szenátus jóváhagyására, és senki sem vizsgálhatja felül. Sem a bíróságok, sem a kongresszus, sem senki más. A teljhatalom érvényesül”.
A lehetőség tehát adott, és a legtöbb szakértő nem is ringatja magát olyan illúziókba, hogy Trump nem élne vele szükség esetén. Ez pedig ismét új helyzetet hozhat, mert bár a fentiek értelmében korábban egyetlen bíróság sem mérlegelte, hogy jogos volt-e az elnöki kegyelem, az merőben új elbírálás alá esne, ha Trump a történelem során először eltörölné elnökként a saját börtönbüntetését. Keith Whittington, a Princeton Egyetem politológia- és alkotmánytudomány-professzora úgy kalkulál: végül itt is a Legfelsőbb Bíróságnak kellene döntést hoznia.
Ami Trump mellett szól, hogy a testület hat konzervatív bírójából hármat még ő nevezett ki, ami ellene, hogy a bíróság több, a 2020-as választásokkal kapcsolatos ügyben is számára kedvezőtlen döntést hozott. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy a Legfelsőbb Bíróság rendre olyan döntéseket hoz, amik az alkotmányban lefektetett elnöki jogkörök fenntartását szavatolják, ez pedig el is dönti a kérdést Whittington szerint. „Az önkegyelem érvényessége valóban új kérdés, amelyre nincs egyértelmű válasz. Reálisan nézve azt várnám, hogy a bíróság helyben hagy egy ilyen esetet” – mondta.
A címben megfogalmazott kérdésre nehéz tehát egyértelmű választ adni, de abban neves amerikai jogászok egyetértenek, hogy Pandóra szelencéje nyílna ki, ha Trump elnökként úgy döntene, kegyelmet ad magának. A minimum az, hogy káoszba fulladna minden, amíg meg nem állapítják, hogy jogszerű volt-e a döntés. Többen úgy gondolják,
Ha így lesz is, az elsősorban a szavazókon múlik, mert bár Trump tett olyan kijelentést, hogy akkor sem veszítene el egyetlen szavazót sem, ha lelőne valakit az Ötödik sugárúton, azt még ő sem tudja megmondani előre, hogy az emberek tényleg voksolnának-e az elnökválasztáson egy olyan emberre, aki épp börtönben ül.
Az nyilvánvaló, hogy Donald Trump nem egy egyszerű eset, de messze nem ő az egyetlen zűrös alak, aki valaha megfordult az ovális irodában. A Top24-en Jeffersontól Clintonig összegyűjtöttük azokat a vezetőket, akikre nemcsak a politikai teljesítményük miatt emlékszünk.
