Donald Trump korábbi amerikai elnök, aki jelenleg is azért kampányol, hogy újra jelöltesse magát, a napokban azt mondta: ha ismét ő vezetné Amerikát, akkor 24 óra alatt leállítaná az Ukrajnában zajló háborút. Trump már tavaly novemberben is hihetetlen dolgot állított, miszerint „hosszú ideje” ő volt az első amerikai elnök, akinek a kormányzása idején „évtizedekig nem volt háború”.
Ez utóbbi már csak azért is problémás, mert Trump mindössze négy évig – és nem évtizedekig – volt elnök, tehát egyszerűen az elemi logika szabályai szerint sem mondhatott igazat. Orbán Viktor idén tavasszal talán ezt a kijelentést akarta megtromfolni. A kormany.hu által idézett interjújában ugyanis „balszerencsének” nevezte, hogy Donald Trump elvesztette a 2020-as amerikai elnökválasztást, mivel ha a korábbi, republikánus politikus nyert volna, „nem került volna sor háborúra”.
Trump kissé fantasztikusnak hangzó kijelentéséről megkérdeztük Kaiser Ferencet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) biztonságpolitikai szakértőjét, egyetemi docensét.
Ezt a háborút senki nem tudja megállítani 24 óra alatt, még maga az orosz elnök sem.
Tehát még ha Vlagyimir Putyin mondaná is azt, hogy álljanak le, akkor is, amíg végigmegy a parancsnoki láncon az utasítás, és amíg eljut a frontvonalig – ott minden egyes lövész katonáig – a parancs, az is hosszabb időbe telik. Láttuk ezt a második világháborúban is. Néhány japán katona tényleg évtizedekig, ketten majdnem harminc évig háborúztak még a fegyverletétel után is, de még a németeknél is előfordult, hogy a győzelem napja, azaz 1945. május 8-9. után is napokig harcolt néhány elszigetelt egység, kisebb-nagyobb alakulat Európa több részén” – mondta a biztonságpolitikai szakértő.
Szerinte a mostani háború leállításához ráadásul az szükséges, hogy komoly, érdemi tárgyalások induljanak meg a felek között, amire rövid távon nincs sok esély. Előbb ugyanis egy ukrán támadás várható valamikor májusban vagy talán csak – az esős időjárás és a járhatatlan terep miatt – valamikor júniusban. Ezután szintén várható egy orosz ellentámadás, és ha végképp kifáradtak a háborúzó felek, akkor lehet esélye egy tárgyalásnak. Ám még akkor is előbb legalább arról meg kéne állapodniuk, hogy egyáltalán hol tartsák a megbeszéléséket, amelyek aligha egy békeszerződéshez, hanem – feltehetően – egy fegyverszünethez vezetnek csupán el.
Visszatérve Trumpra, Kaiser elmondta, hogy Kaiser ennek kapcsán felidézte azt a mondást, hogy „az a szegény igazán, aki még ígérni se tud”. S az előválasztások előtt nyilván nagyot kell mondani, ám a többi republikánus jelölt azért óvatosabb ennél.
Volodimir Zelenszkij is reagált Trump kijelentésére. A CNN szerint az ukrán elnök Rómában tárgyalva elmondta: amikor Trump volt az amerikai elnök, még nem volt teljes erejű invázió, de már háború volt. „Már akkor orosz agresszió volt. A Krímet elfoglalták, a Donbasz egy részét elfoglalták. Nem vagyok benne biztos, hogy mélyen bevonódott volna ebbe az ügybe, de tulajdonképpen nem oldotta meg ezt a kérdést. Nem hiszem, hogy ez az ügy prioritást élvezett volna nála. Nem vádolom őt semmivel, de tények vannak előttünk. És ezekre figyelnünk kell.”
Trump azt is hangsúlyozta a CNN műsorában: „Azt akarom, hogy senki ne haljon meg. Meghalnak. Oroszok és ukránok. Azt akarom, hogy ne haljanak meg.” Zelenszkij közben azt mondta Rómában: Trump „is elnök volt, én az vagyok. És Ukrajna két részét elfoglalták. Senki nem oldotta meg ezt a kérdést. Senki. Ez az ügy nem Trumpról szól.”
A 2016 végén megválasztott Trump egyébként 2017 és 2021 között állt az Egyesült Államok élén, tehát felmerül a kérdés, hogy ha Trump alatt is zajlottak összecsapások Ukrajnában, illetve – ahogyan Zelenszkij fogalmazott – Ukrajna két részét is megszállták, akkor miért nem állította le az összecsapásokat az amerikai elnök. Ennek kapcsán Kaiser Ferenc hangsúlyozta, hogy ez Trump idején egy „befagyott konfliktus volt”, azaz olyan patthelyzet volt, mint amilyen Transznyisztria esetében a Moldovai Köztársaságban, vagy Dél-Oszétia és Abházia kapcsán Grúziában állt elő. Ezeken a helyeken orosz befolyás érvényesül, a szakadár területek a Szovjetunió egy-egy utódállamát, Moldovát és Grúziát destabilizálják, orosz katonai erő védi „függetlenségüket”.
Kaiser szerint Putyinék amúgy sokat reméltek Trumptól. Jelenleg is vita folyik Amerikában arról, hogy az orosz titkosszolgálatok mennyire támogatták a 2016-os elnökválasztási kampányát – sőt most éppen Trumpék vannak ellentámadásban ebben az ügyben –, de az egyértelmű, hogy bármit is reméltek az oroszok ettől a „projektjüktől”, az nem vált valóra.
Trump ugyanis valójában egy üzletember, pusztán „jófejségből” nem csinál semmit – magyarázta a biztonságpolitikai szakértő. Az oroszok pedig valójában nem is tudtak neki mit ajánlani, ráadásul az ukrán konfliktus az ő elnöksége alatt nem volt akut probléma. Trump az Iszlám Állam elleni küzdelemre, Észak-Koreára, illetve a Kínával folytatott gazdasági rivalizálásra és diplomáciai erőfeszítésekre koncentrált. Ez amúgy már Barack Obama elnöksége idején is így volt a „pivot Pacific”, azaz a csendes-óceáni térség felé fordulás már ekkor elkezdődött Amerikában.
Trump azért sem foglalkozott az ukrajnai konfliktussal 2017 és 2021 között, mert akkor sem volt esély a felek közeledésére. Az USA „nem állt bele a konfliktusba” – ahogyan azt Kaiser megfogalmazta. Közben Európának, elsősorban a németeknek az volt az érdeke, hogy jöjjön az olcsó orosz energia, ezért Ukrajnát „egy picit beáldozták az európai gazdasági érdekek oltárán” – folytatta a biztonságpolitikai szakértő, aki szerint közben Berlin és Párizs azt feltételezte, hogy Putyin beéri azzal, amit 2014-ben elért. Ezzel Kaiser arra utalt, hogy a német kancellár, Angela Merkel és a francia elnök, Francois Hollande közvetítésével jött létre két fegyverszünet is 2014-ben, illetve 2015-ben. Ezeket a tűzszüneti egyezményeket szokták „Minszk-1”, illetve „Minszk-2” néven emlegetni.
Kaiser szerint ez azonban a nyugat-európai vezetők tévedése volt, ami befagyasztotta a konfliktust, méghozzá abban az állapotában, hogy az oroszok bekebelezték a Krímet, és szakadár köztársaságokat kiáltottak ki Donyeckben és Luhanszkban, azaz a kelet-ukrajnai Donbasz térségében. Kaiser szerint ma sokan úgy értelmezik a minszki megállapodásokat, mint amelyek a második világháború előtti „appeasement” politikáját jellemezték, azaz a Nyugat (akkor éppen a franciák és a britek) engedtek Hitler törekvéseinek a müncheni szerződésben, és azt gondolták, hogy az agresszor majd beéri Ausztria bekebelezésével és Csehszlovákia felosztásával. Ez nem így történt, hamarosan világháborúvá eszkalálódott a feszültség, Hitler nem elégedett meg az 1938-as müncheni szerződéssel, egy év múlva megtámadta Lengyelországot. Putyin hét-nyolc évet várt az első akciója után, de 2022-ben ő is nyílt háborút indított – tette hozzá Kaiser.
Tavaly december végén Francois Hollande, az időközben már rég megbukott francia elnök interjút adott a Kyiv Independent című lapnak. Az ukrán újság elismeri, hogy a Nyugat 2015-ben megállította az orosz előrenyomulást, de hangsúlyozza azt is: a Nyugat nem büntette meg Moszkvát a brutális katonai akcióért, amely teljeskörű invázióhoz vezetett 2022-ben.
A 2012-től 2017-ig Franciaországot irányító Hollande szerint azonban a Nyugat fellépése nem volt kudarc. Szerinte Ukrajna azért tudott sikeresen ellenállni 2022-ben, mert éppen ő tett diplomáciai erőfeszítéseket 2014-15-ben. Szerinte a 2014-ben elkezdett „normandiai formátumú” találkozók, amelyek francia, német, orosz és ukrán politikusok egyeztetését jelentette, időt nyertek Kijevnek, míg a későbbi minszki egyezmények Putyint a diplomácia útjára terelték.
Hollande szerint 2014-15-ben azért tudták megfékezni Putyint, mert az orosz elnök akkor még csak rövidtávú előnyökre tört. A volt francia elnök nem az ukrán terminológiát (kifejezéseket) használta az orosz agresszióra. Szerinte Putyin oroszpárti szeparatisták segítségével nyomult előre nyolc éve, míg az ukrán sajtó szerint orosz irányítás alatt álló katonai erőkről volt szó. Hollande mindenesetre azt állította, hogy a Kreml ekkor még nem a saját hadseregét használta, jóllehet nyilvánvaló bizonyítékok álltak rendelkezésre arról, hogy voltak orosz egységek a Donbaszban, és orosz fegyvereket osztottak szét a szeparatisták között. (A Krím megszállását amúgy ténylegesen az orosz haderő hajtotta végre, itt pusztán annyi történt, hogy a bevetett katonák levették a nemzeti azonosítójukat és a rendfokozati jelzéseiket. Így váltak „kicsi zöld emberekké”.)
A francia politikus úgy vélte, Putyint 2015-ben még az tartotta vissza, hogy félt a nemzetközi elszigetelődéstől, ezért nem kereste a háború végleges eldöntését, és inkább azt akarta biztosítani, amit erővel megszerzett. Így került sor aztán arra a minszki találkozóra, amikor 2015 februárjában például Hollande, Merkel, Putyin és Petro Porosenko akkori ukrán elnök tanácskozott a fehérorosz fővárosban. Putyin ekkor megpróbálta minél tovább kitolni a tűzszünet határidejét, hogy minél nagyobb területeket foglalhasson el. Már ekkor autonómiát követelt az oroszul beszélő régióknak – vélte Hollande.
A kijevi lap ezután Merkel német kancellárt idézte, aki szerint a minszki egyezmények nyilvánvalóvá tették, hogy a konfliktus be fog fagyni, és a problémát nem oldják meg, de időt nyertek Ukrajnának. A lap ezek után azt kérdezte Hollande-tól, hogy egyetért-e Merkellel, miszerint a minszki egyezmények az orosz előrenyomulás késleltetését célozták. A volt elnök azt mondta: „Igen, Angela Merkelnek igaza volt ebben.” Aztán hozzátette: a Minszki Egyezmények egy időre legalább megállították az orosz offenzívát.
ameMindezt olyan környezetben érték el a franciák és a németek Hollande szerint, amikor az USA kivonult a nemzetközi színpadról, és például Szíriában szabad kezet adott Putyinnak, hogy támogassa a szíriai diktátort, Bassar Al-Asszadot. Hollande kitért ennek kapcsán Donald Trumpra is. Szerinte az elnöksége „meglazította az európaiak és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokat az általa elavultnak tartott atlanti szövetségen belül”. Másrészt, ami Afganisztánban történt ezután (a Nyugat kivonulása) szerinte Putyinban azt az érzést keltette, hogy a nyugati tábor meggyengült. Közben Európa hibázott, amikor nem ismerte fel, mennyire sérülékennyé tette az orosz gáztól való függőség – ismerte el Hollande.
Aki szerint azonban aki abban tévedett, hogy a 2014 óta eltelt idő az ő kezére játszott. Ebben egyébként nem elsősorban a franciák, hanem a britek és az amerikaiak játszottak szerepet – és láss csodát – maga Trump is. Ő hagyta jóvá például 2017 decemberében Barrett M107A1 típusú mesterlövész puskák és hozzájuk való lőszerek szállítását Ukrajnának 41,5 millió dollár értékben – amint erről a Telegraph brit lap beszámolt.
Nem nagyon reklámozza Trump azt sem, hogy 2020-ban (elnöksége végén) kerültek az amerikai gyártó cég adatai szerint Ukrajnába Desert Tech HTI típusú, speciális mesterlövész fegyverek. Nem meglepő, hogy ezekről a Wikipedián három nyelven van csupán szócikk, s az angolon kívül éppen ukrán az egyik leírás.
E fegyverek megfeleltek az akkori ukrajnai konfliktus jellegének, hiszen egyfajta lövészárokharc dúlt, alacsony intenzitású háború közben. Tehát nem nagyszabású szárazföldi hadmozdulatok, légicsapások és rakétatámadások zajlottak. Szó sincs arról sem, hogy Trump idején a békét készítették volna elő Ukrajnában. Elnökségének elején és végén is kerültek amerikai fegyverek Ukrajnába – igaz, nem olyanok, mint amilyeneket egy nyílt háború és egy teljes gőzzel megindított orosz invázió tett volna szükségessé. Trump idején negyven páncélozott harcjárművet is kapott az ukrán hadsereg egy helyi cégtől, de a „Novator”-ok alapját Ford-gyártmányok képezték. (Hogy erről tudott-e Trump, arról a korabeli ukrán hírek nem szólnak.) Időközben a nyugati katonai segítség a sokszorosára nőtt, a 2022. január 24. és 2023. január 15. közötti fegyverszállításokat összegző BBC szerint
- az USA több mint 46 milliárd dollár,
- Nagy-Britannia több mint 5 milliárd dollár,
- Lengyelország és Németország pedig 2,5-2,5 milliárd dollár értékben szállított fegyvereket Kijevnek.
- Az EU központi szervezetei 3,3 milliárdnyi katonai segélyt juttattak el Ukrajnába.
A háború kitörése ugyanis megváltoztatta a helyzetet. Érdekes, hogy sokan mégsem hitték, hogy háborúra készül Putyin 2022-ben, és itt érdemes ismét meghallgatnunk Kaiser Ferenc véleményét. Szerinte 2021 nyarán a Biden-adminisztráció, tehát Trump utódjának kormányzata jelezte a szövetségeseinek, hogy az oroszok háborúra készülnek. A 24.hu-n nemrég írtunk arról, hogy a lengyel miniszterelnök ugyanezzel az információval személyesen is végigturnézta Kelet-Közép-Európát, így Magyarországot is. Ám az Orbán-kormány nem hallgatott rá.
Mindezeket összegezve Kaiser Ferenc azt mondta lapunknak:
Nem gondolnám, hogy Putyint bármi megakadályozta volna a háború kirobbantásában.
A szakértő szerint Oroszország már 2021 nyarán elkezdte csökkenteni az Európába tartó kőolaj- és földgázszállításokat, hogy leapassza az EU tagállamok stratégiai tartalékait, így ne lehessen azonnal leállni az importtal, fel lehessen verni az árakat, azaz a Kreml tudatosan készült a háborúra. S ezt Joe Bidennek nem sikerült megakadályoznia.
Kaiser kitért arra, hogy Trump már csak azért sem tudta volna megakadályozni ezt, mert őt magát is korlátozták az USA működési szabályai, az úgynevezett fékek és ellensúlyok rendszere. Kaiser a „deep state”-et is említette, amire Trump is előszeretettel hivatkozott, miszerint őt a „mélyállam” akadályozza.
Kaiserrel ellentétben rámutathatunk ugyanakkor arra, hogy valójában nem is volt olyan „mély” ez a „deep state”, hiszen az USA jogállami működését többek között a hatalmi ágak Európában nem ismert erejű szétválasztása garantálja. Így az elnök intézkedéseit a kongresszus és a független bíróságok nyíltan is megvétózhatják, illetve a végrehajtásukat felfüggeszthetik. Ugyanígy persze az elnök is relatíve széles jogköröket élvez: a hatalmi ágak, a végrehajtó, a törvényhozó és bírói ág valóban ellenőrzik és féken tartják egymást, ami Európában nem így működik. (Most Magyarországról ne is beszéljünk, ahol gyakorlatilag a parlament nélkül kormányoz Orbán Viktor több mint 2500 napja, mindenféle veszélyhelyzetekre hivatkozva, amint erre éppen az amerikai nagykövet figyelmeztetett nemrégiben.)
A mély állam inkább az elnök intézkedéseinek végre nem hajtásában mutatkozott meg – nem véletlen, hogy az amerikai fegyveres erők legtöbb magas rangú vezetője Joe Biden idején is megtartotta pozícióját. Hírek szerint a katonai vezetők Trump számos utasítását nem hajtották végre, az USA működése a szakértő szerint nem elsősorban az elnök személyétől függ. Kaiser Ferenc emlékeztetett arra, hogy például Irán ellen rakétatámadásokat akart indítani Trump, aztán ezekre mégsem került sor, állítólag ő maga rendelte vissza a támadó gépeket. Ilyen értelemben persze „ukrán deep state”-ről is beszélhetnénk Kaiser szerint, hiszen Zelenszkij elnök akár beszélt arról, akár nem, hogy fel kellene robbantani a magyar ipart olajjal ellátó barátság-vezetéket, végül nem történt semmi sem a vezetékkel.
Ráadásul Trump nem ment szembe az USA érdekeivel, jóllehet „szeleburdi” politikája általában nagy visszhangot keltett világszerte. A bizalom valóban megingott Európában Trump és az USA iránt, de hosszú távon sem biztos, hogy egybeesnek a két hatalmi központ, Észak-Amerika és Európa érdekei. Ráadásul Trump idején Washington fő kihívója Kína lett. Ehhez csatlakozott Biden idején az orosz agresszió, ami a globalizáció egyik terméke. Csakhogy míg Kínának, a gazdaság, a kultúra és számos más szféra révén számtalan befolyásolási eszköz áll a rendelkezésére, addig az oroszoknak gyakorlatilag csak a fegyveres erőszak maradt – és azzal sem sikeresek Kaiser szerint.
A globális Nyugat egyfajta értékközösség, az USA, Kanada, Európa, Ausztrália, Új-Zéland és részben még Japán és Dél-Korea révén is – tette hozzá a biztonságpolitikai szakértő. Ezeknek a demokratikus működésével szemben áll a kínai és az orosz „kiszámíthatónak hirdetett” autokrácia – ami persze, mint az Ukrajna elleni orosz háború esetében látható, a valóságban nem is annyira kiszámítható.
Ez a háború 15 hónapja tart, és a világ egyre fásultabban, fáradtabban nézi az orosz-ukrán küzdelmet. Ám a Kijev iránti figyelem fenntartásában érdekelt Zelenszkij ukrán elnök, aki most, 2023 első felében is folyamatosan fegyvereket és támogatást próbál szerezni hazájának.
Ha ugyanis a Nyugat elvesztené a figyelmét, s csökkenne a támogatása, akkor Ukrajna veszítene a küzdelemben
– tette hozzá Kaiser.
De milyen most a hadihelyzet Ukrajnában? Az ukránok és a nyugati szakértők 10-20 négyzetkilométeres terület oroszoktól való visszafoglalásáról beszélnek Bahmut környékén, miközben a városon belül akár még előre is haladhattak a Kreml által megbízott Wagner-csoport zsoldosai és az orosz reguláris haderő alakulatai.
Mi várható még tavasszal, illetve nyár elején? – erről kérdeztük a hadtörténészként is ismert Kaisert. Szerinte nem várható igazi nagy áttörés az ukránok részéről, akik azonban meg fogják próbálni megindítani az ellentámadást. Ami Bahmutnál zajlik, az inkább csak egy ellenlökés az ukránok részéről, ami a város környékét tisztította meg az orosz erőktől, és bár jelenthet morális támaszt az ukránoknak, hadászatilag nem minősíthető nagy ellentámadásnak.
Erre csak akkor kerülhet sor, amikor véget ér az esős időjárás. Kaiser szerint erre az „ellenlökésre”, a 12 tartalékba vont dandárból talán egyet, maximum kettőt (4-8 ezer főt) vethettek be Bahmutnál. Az ukrán ellentámadásra felkészített erőket pihentették, nyugati kiképzést és felszerelést kaptak, de egyáltalán nem biztos, hogy ha tényleg megindul velük a régóta várt ukrán ellentámadás, az sikeres lesz. Az oroszok ugyanis számítanak erre, nagyon megerősítették a védvonalaikat, tavaly például azért vonultak ki Herszon megye (oblaszty) nyugati feléből, és vonultak vissza a Dnyeper (Dnyipro) keleti partjára, hogy jobban védhető állásaik legyenek.
Így a Dnyeper mocsaras, átjárhatatlan torkolatvidéke, a herszoni térség és a Nova Kahovka-i víztározó környékén – tehát a front nyugati, délnyugati részén – nem várható sikeres ukrán ellentámadás. A hatalmas víztározó ugyanis kilenc Balatont kitévő vízmennyiséget tartalmaz (18 köbkilométert), és helyenként 20 kilométer széles. Itt tehát aligha tudnak áttörni az ukránok, hiszen már a vízi akadályokon való átkelés is komoly nehézségekbe ütközhet. Északon és Keleten, Donyeck és Harkiv térségében a városok, illetve a sűrű településhálózat, valamint a terepadottságok – tagolt dombvidék – akadályoznák az előrehaladást, plusz itt nagyon közel van Oroszország, ezért az erősítések, lőszer, fegyver és más szállítmányok gyorsan a támadás térségébe érhetnek.
Így marad a front déli középső szakasza, innen várható leginkább egy, az Azovi-tenger elérését célzó ukrán támadás. A terep itt sík, ritka a településhálózat, sőt nagyobb vízfolyás sincs igazán. Nem véletlen azonban, hogy az oroszok is itt erősítették meg leginkább a védelmüket, itt számítanak ők is ukrán támadásra. Ezért nem valószínű az ellentámadás átütő sikere, de persze ebben a háborúban már számos meglepetés született. Brit és amerikai szakértőkhöz hasonlóan Kaiser is úgy véli, hiába az erős védelmi állások az oroszok részéről, ha a katonáik megfutnak – mint legutóbb Bahmutnál –, akkor a legkorszerűbb technika és a beásott védelem sem tudja megállítani az ukránokat.
