Helyszíni riportban számol be a The New York Times az ukrajnai Herszon ellenállóiról: diákokról, nyugdíjasokról, szerelőkről. Az azonos nevű megye 300 ezres székhelyét novemberben adta fel a megszálló orosz hadsereg, és mint a cikkben Olekszandr Szamojlenko, a megyei közgyűlés elnöke fogalmaz, a városlakók földalatti mozgalma nélkül ez az idő jóval később jött volna el.
Az elnök, aki a megszállás alatt a városon kívülről segítette az ellenállók és az ukrán fegyveres erők kapcsolattartását, két példát hoz erre: a városiak Telegram-üzeneteken jelölték meg a célpontokat, amikor előbb befolyásos kollaboránsok találkozóját, majd egy orosz titkosszolgákkal teli hotelt lőtt ki a tüzérség szeptemberben az új amerikai precíziós lövegeikkel.
A városiak nem csak a hadseregnek üzengettek, de maguk is vadásztak le járőrözés közben a mobiljukat nyomkodó orosz katonákat, hogy fegyvereket szerezzenek, és más módokon is lőfegyvereket és robbanóanyagokat juttattak el egymáshoz. Utóbbira volt példa a közcímben idézett nyugdíjas horgász is, aki halászhálója alá rejtett három szétszerelt automata fegyvert, amikor egy őrjárat megállította, majd átkutatta a hajóját.
A riport beszámol arról a felszabadulás utáni kvázi lakógyűlésről is, ahol a jellemzően egymás kilétét sem ismerő, jelszavakkal kommunikáló városi ellenállók találkoznak Jermolenko udvarán.
