Egy fiatal, szíriai állampolgárságú nő követhette el a hat halálos áldozatot és 81 sebesültet követelő isztambuli robbantást. Ahlám Albasír a török rendőrség szerint beismerte, hogy pokolgépet helyezett el a város egyik legforgalmasabb sétálóutcájában, az Istiklalon, továbbá azt is, hogy
A fegyveres csoport ugyanakkor tagadta, hogy ők állnának a támadás mögött, mondván „a nyilvánosság előtt jól ismert, hogy sosem vennénk célba civileket”.
https://twitter.com/CerfiaFR/status/1591788474750869511?ref_src=twsrc%5Etfw%7Ctwcamp%5Etweetembed%7Ctwterm%5E1591788474750869511%7Ctwgr%5Eecb93a27a0f52623f120cd95ce8f1dae247738c9%7Ctwcon%5Es1_&ref_url=https%3A%2F%2F24.hu%2Fkulfold%2F2022%2F11%2F13%2Ftorokorszag-isztambul-robbanas%2F
A PKK 1984 óta harcol a törökországi kurdok autonómiájáért, a közel negyven éve tartó konfliktusban több mint 50 ezer ember veszítette életét. Egy rövid fegyverszünet után Törökország 2015 és 2017 között ismét véres terrortámadások helyszínévé vált, melyek elindították Recep Tayyip Erdogan elnök terrorellenes háborúját.
A Törökország és a PKK közötti konfrontációt a török kormány hagyományosan a terrorizmus elleni harccal indokolta: érvelésük szerint az ország déli határa mentén a fegyveres csoport semlegesítése elengedhetetlen az ország biztonsága szempontjából. A jelenlegi konfliktusnak azonban komoly belpolitikai hatásai lehetnek a jövő évi elnök- és parlamenti választásra készülő Erdogan számára.
Törökországban az elmúlt húsz év legsúlyosabb gazdasági válsága tombol, a szíriai menekültekkel szembeni ellenérzések pedig egyre jobban erősödnek, ami a veterán elnök népszerűségét is megtépázta, még ha az elmúlt hónapban ezen valamelyest javított is. Így Erdogannak vélhetően egyre fontosabb üggyé válik a nacionalista húrok pengetésére alkalmas kurdkérdés, ha a hatalmát meg akarja őrizni.
Felkavarhatja az állóvizet az isztambuli merénylet
Hat éve először robbantottak a legnagyobb török városban, Isztambulban, amire valahogy válaszolnia kell a hatalomnak. Egeresi Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa, Törökország-kutató a 24.hu-nak azt mondta, az országban viszonylagos nyugalom van, az elmúlt negyven év ellenségeskedésével összevetve jelenleg nincs tetőfokán a PKK-val folytatott konfliktus. A 2010-es évek közepén az anatóliai térségben szabályos ostromállapot volt: Délkelet-Törökországban komplett településeket és városrészeket tartott ellenőrzése alatt a PKK, melyeket a török hadseregnek kemény városi harcokban kellett visszavennie. A terrorellenes akciók továbbra is folyamatosak, de ezek jellemzően a vidéki Törökországra korlátozódnak, az intenzitásuk pedig nem olyan nagy.
Hozhat változást az isztambuli merénylet, de azt egyelőre még nem merném mondani, hogy hozott. Ez elsősorban attól függ majd, hogy a merényletnek lesz-e folytatása, hogy a következő hetekben vagy hónapokban is lesznek-e robbantások. A PKK bázisaihoz közelebb fekvő, délkelet törökországi településekre, Gaziantepre és Sanilurfára érdemes figyelni, ahol 2015-16 környéken több merénylet is volt. Isztambulban logisztikailag egy ilyen robbantást nehezebb végrehajtani, ráadásul az Iszlám Állammal szemben a PKK jellemzően kevésbé támad turisták által látogatott városrészeket
– magyarázza Egeresi, hozzátéve, hogy a szír határ megerősítése akadályozta a PKK tagjainak könnyű bejutását az országba, és belföldön is fokozott a figyelem.
Ugyanakkor a robbantás felelevenítette a közelmúlt komor emlékeit: 2015 és 2017 között a PKK-hoz és az Iszlám Államhoz köthető robbantásos támadássorozat rázta meg Törökországot, ráadásul 2016 szilveszterén éppen a jelenlegi merénylet helyszínén, az Istiklal sugárúton történt robbantás.
A merénylet után 46 embert vettek őrizetbe, ami Egeresi szerint annak lehet a jele, hogy nagyobb intenzitásra kapcsol a török terrorellenes háború. Kérdés, hogy észak-szíriai intervenciót von-e maga után a merénylet, ugyanis a hírek szerint az elkövető az északnyugat-szíriai Afrín térségében jutott át a határon.
A svédek és a finnek NATO-csatlakozása is a kurd kérdésen múlt
Májusban Törökország jelezte, hogy nem támogatja Svédország és Finnország NATO-csatlakozását, miután szerinte Helsinki és Stockholm kapcsolatban áll a Kurdisztáni Munkáspárttal. Az észak-európai országok az Ukrajnát érő orosz agresszió miatt döntöttek függetlenségük feladásáról, és habár Erdogan idővel visszavonta a vétófenyegetést, a katonai szövetség tagállamai közül már csak Törökország és Magyarország nem ratifikálta a svédek és a finnek csatlakozását. A törökök közölték: általuk terroristának tartott 33 ember kiadatását kérik cserébe a skandináv államok csatlakozásának támogatásáért. Közöttük a FETÖ – a 2016-os puccsal vádolt Fethullah Gülen mozgalma – és a PKK tagjai mellett több kurd újságíró is szerepel. Cemil Aygan, egy a listán szereplő volt PKK-tag azt mondta, amennyiben a svéd bíróság a kiadatása mellett döntene, azzal „az élete véget érne”.
Habár a nyugati államok elítélik a Kurdisztáni Munkáspártot, a kurd kisebbségi mozgalmakkal kapcsolatban lényegesen megengedőbb álláspontot képviselnek.
A PKK nagyon sok komponensből épül fel. Valóban van egy militáns, harcosokból álló csoportja, de emellett kisegítő személyzettel, politikai szárnnyal és rengeteg szimpatizánssal is rendelkezik, ráadásul sokan vannak köztük a különböző kurd menekülthullámoknak köszönhetően az európai diaszpórában is. Törökországban a PKK tevékenységét szeparatista törekvésként értékelik, terrorista szervezetnek tekintik, ahogy egyébként az Európai Unió és az Egyesült Államok is. Ugyanakkor a kontinensen különböző kurd csoportok számos szervezetet hoztak létre – Svédországban különösen virágzó a kurd kultúra –, melyek nem harcolnak a helyi hatóságokkal, nincsenek támadások, elsősorban a török kisebbségpolitikát kritizálják, és emberi jogokért, vagy ha úgy tetszik: a kurd ügyért küzdenek. Ezeknek a szervezeteknek a tagjai és a PKK között előfordult átfedés, de a törökök tolla ezen országok szerint nagyon vastagon fog ebben a kérdésben: míg Törökországban kurd újságírókat tartóztattak le a kisebbségi politikát bíráló cikkekért, mondván, terrorista propagandát terjesztenek, addig ugyanazok az újságcikkek gond nélkül megjelenhetnek egy svéd vagy német lapban. Ráadásul a nyugat-európai baloldali értelmiségiekkel is nagyon jó a viszony a mozgalom balos eszmeisége miatt, és ez a kapcsolat több évtizedes múltra tekint vissza
– értékelt Egeresi Zoltán.
Stefanie Babst egykori svéd NATO-tisztviselő úgy nyilatkozott, hogy Erdogan vétófenyegetése elsősorban belpolitikai célokat szolgál: a júniusi választásra készülő elnök a saját képességeit akarja demonstrálni, miközben országa példátlan gazdasági válságon megy keresztül. Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára óvatosan nyilatkozott a török aggályokkal kapcsolatban: szerinte minden NATO-tagnak joga hangot adni aggodalmának.
A kurdok kiadatásról egyelőre nem született döntés, azonban a svédek egy jelentős engedményt már tettek: újra engedélyezték a fegyverek és harci felszerelések eladását Törökországnak. Svédország azután állította le fegyverexportját Törökországba, hogy a török csapatok 2019-ben egy katonai intervenciót hajtottak vége Észak-Szíria területén.
Egeresi szerint Erdogannak előnyös, ha az ügy továbbra is napirendben marad. A 2023-ban fennállásának századik évfordulóját ünneplő Török Köztársaság történetének ötödében Erdogan volt az ország vezetője, amit részben annak köszönhet, hogy a biztonságpolitikai szempontból kritikus helyzetekből megerősödve szokott kijönni, így várhatóan ezúttal is az erős vezetői imázst építve próbálja kezelni majd a történteket, de az egyelőre kérdés, hogy milyen eszközökhöz nyúl.
Energiapolitikai megfontolás is meghúzódhat az iraki konfliktus mögött
A PKK-val folytatott küzdelem súlypontja jelenleg nem Törökországban van: a török hadsereg elsősorban Észak-Irakban és Észak-Szíriában harcol a kurd fegyveresek állásaival szemben. A harc évek óta tart, rendszeresek a terrortámadások ezeken a területeken.
A 2019 tavaszán megindított hadműveleteket a törökök áprilisban kiterjesztették a szomszédos országokra. Észak-Irakban a török hadsereg a Kandil hegység alagútjaiban, barlangjaiban, bunkereiben működő PKK-erők ellen vív aszimmetrikus háborút, a régiót ellenőrző kurd Kurdisztáni Regionális Kormány hallgatólagos belegyezésével. Az iraki kurdok fegyveres ereje tagadta, hogy részt venne az offenzívában, ugyanakkor a térséget kormányzó Kurd Demokrata Párt (KDP) nem ítélte el a műveletet. A hírek szerint Törökország az orosz-ukrán háborúból okulva energiamixének diverzifikálásán dolgozik, a KDP pedig évek óta fontos energiapolitikai partnere. Egeresi felidézi, hogy 2009 környékén következett be fordulat: kiépült az energia-infrastruktúra, és számos török cég jelent meg a régióban. A felek 2014-ben már jövedelmező üzletet kötöttek, miután a kurdisztáni régió fővárosából, Kirkukból és Erbilből olajat szállítottak a földközi-tengeri Ceyhan kikötőibe. A hosszútávú partnerséget erősítheti, hogy az iraki Kirkuktól keletre és délre nagy, kiaknázatlan földgázkészleteket fedeztek fel a közelmúltban.
Erdogan három legyet üthet egy csapásra Szíriában
A közelmúltban Szíriában is kiéleződött a feszültség Törökország és a PKK között. A török hadsereg a határ mentén 2015 óta harcol a Szíriai Demokratikus Erőkkel, ami jelenleg az amerikai-török viszonyban lévő feszültség elsődleges forrása. A szíriai polgárháború idején a (törökök szerint a PKK-hoz köthető) Kurd Népvédelmi Egységek (YPG) Washington szövetségesei voltak az Iszlám Állam elleni harcokban. Kobaniban 2014/2015-ben nagy csata zajlott, melynek következtében a kurd csapatok nyugati támogatással kiszorították a dzsihádistákat a térségből, a várost pedig a mai napig az ellenőrzésük alatt tartják. Az isztambuli merényletet követően Ankara az Egyesült Államok részvétnyilvánítását is visszautasította arra hivatkozva, hogy Washington a „kobani kurd terroristák” támogatója, és egyúttal leszögezték, hogy újra kell gondolniuk a kapcsolatukat olyan országokkal, amelyek „terroristákat pártfogolnak”.
A 2011-ben kezdődő szíriai polgárháború óta az országban jelentős autonómiára tett szert a Demokratikus Egyesülés Pártja (PYD), a PKK szíriai szárnya, azonban a kurd erők visszaszorítása nem az egyetlen tényező, amely Törökország észak-szíriai jelenlétét mozgatja: a törökök Szíriában de facto államokat hoztak létre az általuk ellenőrzött területeken, ahová jelenleg Törökországban élő szunnita muzulmán szíriai menekülteket készülnek betelepíteni.
Egeresi Zoltán szerint a térség etnikai összetételének felhígítása is szolgálhat hosszú távon török érdekeket, ugyanakkor a török ellenőrzés alatt tartott területek messze nem fedik le a szír határvonalat: az Eufrátesztől keletre lévő határmenti területek jellemzően kurd kézben vannak.
Az etnikai arányok változását belpolitikai tényező is elősegítheti: az utóbbi években menekültellenessé vált a közhangulat. Törökország 2011 óta hivatalosan 3,7 millió szíriai migránst fogadott be, ráadásul Afganisztánból is tömeges bevándorlás kezdődött el a tavalyi tálib hatalomátvétel után. Az ellenségeskedést nem csupán a gazdasági válság miatt növekvő frusztráció, de több, közelmúltbeli esemény is erősítette: egy utcai verekedésben szíriaiak késeltek meg két török fiatalt, tavaly augusztusban pedig tömegek támadtak egy szír negyedben lakásokra és boltokra. Az ellenséges közhangulat egy kifejezetten bevándorlóellenes pártot is felhelyezett a politikai térképre, ahogy az ellenzék többi pártja is a zászlajára tűzte az ügyet, mondván, megválasztásuk esetén két éven belül visszaszállítják a menekülteket Szíriába.
A helyzet a hazai napirendet uraló Erdogant is válaszlépésre kényszerítette. Májusban kijelentette, hogy egy új projekt kidolgozásán ügyködnek: házakat építenek, ami lehetővé teszi 1 millió szíriai önkéntes visszatérését a Törökország által ellenőrzött észak-szíriai konfliktuszónába.
Törökország nagyon sokat fektet a térség infrastruktúrájának fejlesztésébe. Az akció részeként több tízezer kis házat építettek fel a visszatelepülőknek, egyetemi campust létesítettek, a polgári közigazgatást pedig átvették a határos megyék. A folyamat lassan halad, de a választás előtt próbálják kezelni a helyzetet, hogy ne legyen ennyire fókuszban a menekültkérdés
– magyarázza Egeresi.
