Az Egyesült Államokban közel ötven év után nyúltak hozzá az abortusz szabályozásához, Magyarországon a szívhangrendelettel húsz év után szigorítottak rajta, miközben a tengerentúlon és nálunk is évek óta csökken a terhesség-megszakítások száma, ráadásul a közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak és a magyarok többsége is támogatja az abortusz lehetőségét.
Mindkét országban sokan sérelmezték, hogy sem szakmai egyeztetés, sem társadalmi vita nem előzte meg a módosításokat (amelyeket az USA-ban a Legfelsőbb Bíróság döntése után hoztak egyes tagállamok), és az abortuszt csak eszköznek használják a politikusok. Az Egyesült Államokban például annyira kiélezett lett a helyzet, hogy több orvos is beszállt a politikába, hogy így próbáljon meg enyhítést kiharcolni az abortuszt korlátozó államokban.
Az utóbbi években az országok sorra elkezdték módosítani a saját abortusztörvényeiket, többen pedig új szabályozáson gondolkodnak.
Hogyan szabályoz a világ?
Még olyan, korábban keményvonalas álláspontot képviselő országok is enyhítettek a szabályozásokon, mint például Írország, Mexikó és Dél-Korea. Argentínában az utóbbi nagyjából száz évben csak akkor engedélyezték az abortuszt, ha az anya élete veszélyben forgott, vagy nemi erőszakot követtek el rajta, két éve viszont legalizálták a terhesség-megszakítást. Dél-Amerikában még Uruguay-ban, Francia Guyanán, valamint Kubában is legális az abortusz. Dél- és Közép-Amerika legtöbb országában viszont elég szigorú a szabályozás, erről itt írtunk részletesebben.
Mexikóban például 2021-ben szigorítottak, ami után Mexikóváros mellett a 31-ből csak három államban engedélyezték az eljárást, a Legfelsőbb Bíróság azonban kimondta, hogy az abortuszon áteső nők büntetése alkotmányellenes, így több állam is lépéseket tett a legalizálás érdekében, de még azokban az államokban is, amelyekben továbbra is tiltják az abortuszt, módosítani kell a törvényeket. A WHO adatai szerint egyébként Mexikóban a legalacsonyabb az (ismert) abortuszok száma a világon.
Angliában, Skóciában és Walesben több mint 50 éve legális az abortusz, amelyet az 1967-es abortusztörvény véd. Az abortuszt a terhesség 24. hetéig lehet legálisan elvégezni, és két orvos orvosi jóváhagyása szükséges hozzá. Akad néhány kivétel, amely megengedi a terhesség-megszakítást a 24. hét után is, ilyen például, ha a terhesség veszélyezteti az anya egészségét, de akkor is, ha a magzatnál súlyos fogyatékossági kockázat merül fel. Csak akkor válik bűncselekménnyé az abortusz, ha a nő az orvos tudta nélkül szed gyógyszer a terhesség-megszakításra.
Az 1967-es törvény nem terjedt ki Észak-Írországra, amely évtizedeken keresztül szinte minden abortuszt betiltott. A brit parlament által elfogadott törvény alapján viszont 2019 októberétől dekriminalizálták a terhesség-megszakítást Észak-Írországban is.
Írországban 1983 után tilos volt mindenfajta abortusz, ám egy 2018-as népszavazás nagyot változtatott: ekkor a szavazók 66 százaléka voksolt a tiltás megszüntetésére, aminek hatására még abban az évben legalizálták az abortuszt az első trimeszter végéig. A törvény Írországban is lehetőséget biztosít a terhesség-megszakításra 12 hét után is, ha úgy ítélik meg, hogy a terhesség veszélyezteti az anya életét.
2022-ben több nagy európai országban is enyhítettek a szabályozáson.
- Spanyolországban idén májusban hagyták jóvá azt a törvénytervezetet, amely garantálja az ingyenes abortuszt a közintézményekben, és lehetővé teszi a 16–17 éves lányoknak, hogy szülői beleegyezés nélkül megszakítsák terhességüket.
- Németországban elég szigorú törvény van érvényben, de az új kormány már többször jelezte, hogy lazítana rajta. Idén nyáron hatályon kívül helyezték azt a szabályozást, amely eddig megtiltotta az orvosoknak, hogy tájékoztatást adjanak a nőknek a terhesség-megszakítással kapcsolatban, az abortuszt pedig beépítenék az orvosképzésbe.
- Franciaországban az év elején 12-ről 14 hétre hosszabbították meg az abortusz elvégzésének legvégső határidejét, és nyáron elkészült az a törvényjavaslat, amely alkotmányba foglalná a terhesség-megszakítás jogát, amit a kormány is támogat.
Ázsiában és Afrikában többnyire enyhítenek
Indiában 1971-ig teljes abortusztilalom volt, azóta többször is enyhítettek a szabályozáson. Az aktivisták azonban tovább változtatásokért küzdenek, többek között a magzati rendellenesség vagy a nemi erőszak esetében. Ez utóbbi nagyon fontos elem, hisz Indiában évente körülbelül 30 ezer nőt erőszakolnak meg, nem ritkák a csoportos nemi erőszakok sem, sokszor 20–30-an vagy akár még többen erőszakolnak meg nőket – olykor az áldozatok meg is halnak.
2021-ben a szövetségi kormány módosította a törvényt, kibővítették a legális abortuszok kritériumait. Például a nő már akkor is megszakíthatja a terhességet, ha a fogamzásgátlás volt sikertelen, illetve már nemcsak házaspárok, de egyedülálló nők is kérvényezhetik az abortuszt. A törvényen kívül eső abortuszokat viszont akár hétéves börtönbüntetéssel is sújthatják.
Dél-Koreában 1953 óta törvény tiltotta az abortuszt, 2019-ben azonban ezt alkotmányellenesnek mondta ki az alkotmánybíróság, 2020-ban pedig eltörölték az abortusz teljes tiltását. 2021-ben Thaiföldön is engedélyezték az abortuszt az első trimeszterben.
Japánban már évtizedek óta az egyik legenyhébb abortusztörvény él, viszont a nőknek engedélyt kell kérniük az apától, ha meg akarják szakítani a terhességet. Idén tovább lazítottak, a kormány jóváhagyta, hogy elérhetőek legyenek az abortusztabletták az országban.
Az afrikai országok többsége is enyhít. Tavaly ősszel Dél-Afrika és Mozambik után Beninben is engedélyezték a terhesség-megszakítást 12 héten belül. Beninben már akkor is lehet legálisan abortuszt végezni, ha valakinek anyagi vagy erkölcsi problémái adódnak a terhesség miatt, esetleg nem látja biztosítottnak, hogy a születendő gyermeknek a megfelelő oktatást tudja biztosítani. Benin mellett egyébként Etiópiában és a Zambiában is lehetővé tették, hogy a terhességet a nő társadalmi vagy gazdasági szükségleteire hivatkozva szakítsák meg. Igaz, az új törvény csak akkor lép hatályba Beninben, ha a hatóságok pontosan részletezik, ez még akár hónapokig is eltarthat. Kenyában már 2010 óta megengedett az abortusz, ha egy képzett egészségügyi szakember szerint erre sürgősen szükség van, vagy, ha a terhesség veszélyezteti az anya életét vagy egészségét.
A világ másik fele a szigorításban hisz
Kína jelenleg demográfiai mélyrepülésben van, ám ez nem mindig volt így. Az abortusz 1953 óta legális az országban, de 1970-ben a kormányzó Kínai Kommunista Párt egyre jobban aggódott a túlnépesedés miatt, ezért az abortuszt még szélesebb körben tette elérhetővé. A közelmúltban azonban az elöregedés és a csökkenő születésszám miatt a családok egy helyett akár már három gyermeket is vállalhatnak, és a hatóságok 2021-ben jelezték, hogy csökkenteni kívánják az orvosilag szükséges abortuszok számát, ám azt még nem fejtették ki, hogyan.
Oroszországban hasonló folyamatok játszódtak le. A világon először 1920-ban, a Szovjetunióban lett legális az abortusz, ám a legnagyobb utódállam ma szintén küzd a népességfogyással, amit ugyancsak egy szigorúbb abortusztörvénnyel állítanának meg. Az ENSZ adatai szerint Oroszországban történik a legtöbb abortusz a világon, a kormány célkitűzései szerint 2025-re meg szeretnék felezni a terhesség-megszakítások számát az országban. Vlagyimir Putyin 2011-ben és 2014-ben is szigorított a törvényen, 2020 decemberében pedig az egészségügyi minisztérium írta össze határozatban a terhesség-megszakítás feltételeit. Tavaly főleg a jogi, pszichológiai és orvosi segítséghez való hozzáférésre tettek javaslatot az abortuszon gondolkodó nők számára, de sokan attól tartanak, hogy hamarosan jogi eszközökkel is korlátozhatják a terhesség-megszakítást Oroszországban.
Oroszország a világon számít elsőnek, Románia pedig az unióban: itt végzik a legtöbb abortuszt a tagállamok között.
Törökországban 1983 óta legális az abortusz a fogantatás utáni 10. hétig, ezután csak akkor engedélyezik, ha a terhesség a nő életét veszélyezteti, ha az orvos megállapítja a magzat súlyos fogyatékosságát, valamint, ha nemi erőszak után esett teherbe egy nő. A szabálysértőkre büntetőeljárás és börtön vár – mind a nő, mind az orvos számára.
2012-ben Recep Tayyip Erdogan török elnök gyilkosságnak nevezte az abortuszt, és további korlátozásokat sürgetett, de ezekre eddig nem került sor. Törökországban az az ellentmondásos helyzet alakult ki, hogy bár törvényileg nem tiltják az abortuszt, számos állami intézmény egyszerűen megtagadja az eljárást a nőktől, így a többségnek maximum a drága magánellátás marad.
Így van ez például Szlovákiában is, ahol ugyan legális az abortusz, de sok esetben elérhetetlen a nőknek, és hasonló a helyzet Horvátországban is.
A tavaly szeptemberben nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás szerint Olaszországban is egyre többen támogatják az abortuszt, de miután a szeptember 25-ei választáson a szélsőjobboldali Giorgia Meloni vezette szövetség győzött, ott is szigoríthatnak a törvényen.
Törökországhoz és Olaszországhoz hasonlóan Lengyelországban is egyre nő az abortuszt támogatók tábora, miközben az országban Európa legszigorúbb törvénye él. A Szovjetunió összeomlása után, 1993-ban a katolikus egyház nyomására Európa egyik legszigorúbb szabályozását fogadták el, 2021-ben a nacionalista Jog és Igazságosság Pártja még ezen is szigorított, kivették a kivételek közül a súlyos magzati rendellenességeket. Ezzel jócskán megcsappant a terhesség-megszakítások száma, mivel a magzati rendellenesség volt a nagyjából évi ezer legális abortusz fő oka. A törvény erejét mutatja, hogy a becslések szerint évente nagyjából 10–150 ezer illegális abortuszra kerül sor Lengyelországban. Bárki, akiről úgy ítélik meg, hogy illegális abortuszt segített vagy felbujtó volt, nyolc év börtönbüntetésre számíthat.
Vannak országok, ahol nem bolygatták meg a törvényt, így van a liberálisabb abortuszszabályozással rendelkező Kanadában, Ausztráliában vagy Ausztriában, illetve a terhesség-megszakítást leginkább korlátozó Egyiptomban, Brazíliában vagy Nicaraguában.
A szakma helyett a politika dönt
Az abortuszt annak ellenére szigorítják több országban, hogy számos kutatás, tanulmány és tragikus esetek sora bizonyítja a keményvonalas szabályozás káros hatásait, míg az abortusz betiltásának pozitív hatásairól nem nagyon született irodalom.
A szigorú szabályozáshoz köthető az utóbbi évek egyik legnagyobb botránya Lengyelországban. Idén januárban meghalt egy nő, akitől megtagadták az abortuszt. Halála egy évvel azután következett be, hogy Lengyelország bevezette a különösen szigorú abortusztörvényt. A nő ikrekkel volt terhes, az egyik magzat azonban meghalt a méhében. Az apa könyörgött, hogy mentsék meg a feleségét, de az orvosok nem szakították meg a terhességet, közben pedig a másik magzat szívverése is leállt. Ezután az orvosok még két napot vártak, hogy eltávolítsák a halott magzatokat, a nő állapota viszont folyamatosan romlott, és pár héttel később meghalt.
Az eset hatalmas felháborodást keltett, szerte az országban tüntetések voltak. Bár a szigorú abortusz-szabályozás és a kismamák elhalálozása között még nem mutatták ki az ok-okozati kapcsolatot, számtalan kutatásban szerepelnek olyan adatok, amelyek erre engednek következtetni. A Guttmacher Intézet 1995 és 2017 közötti időszakot kutatta az Egyesült Államokban, és arra a megállapításra jutott, hogy összefüggés mutatható ki az abortuszkorlátozások és az anyai halálozás között.
Ezt állapította meg egy másik kutatás is, amely a 2015 és 2018 közötti időszakot vizsgálta, és egy olyan tanulmány, amely 162 ország szabályozását vizsgálta.
Tény, hogy az abortuszt korlátozó államokban magasabb az anyai halálozás, mint ott, ahol enyhébb a szabályozás, de a szakemberek szerint még további vizsgálatokra van szükség, hogy megállapítsák: pontosan milyen összefüggés van a két tény között.
A témában legtöbbet hivatkozott tanulmány, a Turnaway Study vagy az Amerikai Pszichológiai Társaság is azt hangsúlyozza, hogy a kívánt abortusz nem növeli a szorongás, a depresszió vagy az öngyilkossági gondolatok kockázatát, megcáfolva ezzel több, régóta keringő tévhitet.
Egyre több orvos emeli fel a szavát a szigorú szabályozás miatt. Az Egyesült Államokban példátlan összefogást eredményezett az abortusztörvény megváltoztatása az orvosok körében. A szakemberek többek között az sérelmezik, hogy miközben nap mint nap életről és halálról döntenek, egy ilyen területről kizárták őket, és hogy az új törvény csak mélyíteni fogja a már eddig is súlyos szakemberhiányt. A szülész-nőgyógyászok egyre egységesebben és hangosabban tiltakoznak az új szabályozás ellen, még a legszigorúbb, republikánus államokban is az enyhítésért küzdenek. Lobbierejüket bizonyítja, hogy Nebraskában, Nyugat-Virginiában és Indianában is sikerült kisebb eredményeket elérniük.
Ezzel egy új politikai erő jelent meg, többen például pénzt gyűjtenek, hogy támogassák azokat képviselőjelölteket, akik az abortusz legalizálása mellett vannak. Ez szintén azt támasztja alá, hogy az abortusz szabályozását egyre inkább politikai, mintsem szakmai döntések határozzák meg. A tengerentúlon viszont arra tettek kísérletet, hogy szakmai kritériumok alapján hozzanak politikai döntést, ami egyébként normális lenne, ha emberi életekről van szó.
Magyarországon sem nyerte el az orvosok tetszését, hogy kihagyták őket szabályozásból. Az új abortusztörvény után a Magyar Orvosi Kamara (MOK) azt írta, hogy bár a művi terhességmegszakítással kapcsolatos új szabályozás nem ellentétes a szervezet etikai kódexével és annak alapelvével, „az abortusz és a magzati élet védelme, a női méltóság és önrendelkezés fontossága összetett, bonyolult társadalmi, filozófiai kérdés, melynek
leegyszerűsítése és politikai térbe emelése csak árt minden érintettnek.
