Hivatalos nyilatkozatok szintjén a visegrádi négyek, azaz a V4-országok közül jelenleg egyedül Magyarország nem segíti fegyverekkel Ukrajnát. Orbán Viktor miniszterelnök egy a háború első hetében tartott nagyköveti értekezleten ezt azzal indokolta: nem akarja magyar emberek életét veszélyeztetni. Pár nap múlva viszont kormányrendelet engedélyezte, hogy Magyarország területén más NATO-tagállamokba szállítsanak az ukránoknak szánt, „a halálos erő célba juttatására tervezett katonai felszereléseket és platformokat”, csak azt nem, hogy ilyen eszközöket közvetlenül átvigyenek a magyar-ukrán határon.
Március 13-án Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter beszélt a nyugatról Ukrajnába érkező fegyverekről, és arról, hogy emiatt „Lengyelországtól néhány tíz kilométerre történt rakétatámadás”. Szerinte „az orosz harci cselekmények világosan megmutatják, hogy ezek a fegyverszállítmányok Magyarországra és Ukrajna magyarok lakta Kárpátalja megyéjére is milyen komoly kockázatot jelentenének”.
Leleplezte az orbáni propagandát az EU „külügyminisztere”?
Az Orbán-kormány valódi álláspontja tehát nem egyértelmű a fegyverszállításról, de az ukrajnai magyar kisebbség védelme fontos hivatkozási alap a kormányfő és külügyminisztere érvelésében.
Ráadásul az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Josep Borell április 11-én azt mondta: a tagállamok egybehangzó szavazása eredményeként az Európai Unió a tagországainak hozzájárulásával támogatja az Ukrajnának szánt fegyverszállítást. Persze más dolog Borell szerint, hogy „Magyarország nem engedi át területén a fegyverszállítmányokat közvetlenül Ukrajnába, de a saját részét befizeti, tehát részt vesz Ukrajna fegyverellátásában.”
Ezek után áttekintettük, hogy van-e olyan NATO-tagállam, melynek él nemzeti kisebbsége Ukrajnában, és hivatkozik is erre a kisebbségre, amikor megindokolja, miért nem szállít Kijevnek fegyvert. Előre csak annyit mondhatunk: nem találtunk ilyet, de
Január óta többen is döntöttek erről – például a balti államok és a V4-ek triója (Lengyel- és Csehország, illetve Szlovákia), amelybe épp Magyarország nem tartozik bele.
Az orbáni-szijjártói megszólalásokhoz „nyomokban” hasonlít ugyanakkor a bolgár kormány és a görög kommunista ellenzék véleménye. De csak hasonlít, hiszen a két balkáni országban elsősorban a hazai lakosság, tehát a „határokon belül” élők védelme merült fel szempontként. Ráadásul Görögországban az otthon élők védelme a szélsőbaloldal számára hangsúlyos, az Ukrajnában élő görögök tragikus helyzete miatt ugyanis hiábavaló lett volna bármilyen athéni kisebbségvédelmi retorika.
A mariupoli görögök halála az athéni kormányt egyértelműen Ukrajna mellé állította
Az oroszok ugyanis a háború első napjaitól fogva támadják az Azovi-tenger partján lévő Mariupol kikötővárosát, ahol már az invázió kezdetén tíz görög nemzetiségű helyi áldozata volt Putyin offenzívájának. Vagyis az athéni kormány semmit sem tehetett volna fegyverszállításokkal vagy azok leállításával értük – olyan hirtelen történt az orosz csapás. A százezres nagyságrendet képviselő ukrajnai görögök tragédiája, hogy nagyrészt Mariupol környékén összpontosulnak, ahol a háború talán legöldöklőbb harcai zajlanak.
Sőt éppen az ukrajnai görögök halála után jelentette be a NATO-tag Görögország jobboldali kormányfője, Kiriákosz Micotákisz, hogy védelmi jellegű katonai felszerelést küldenek Ukrajnába Lengyelországon át. A lépést leghevesebben az ellenzéki görög kommunisták főtitkára, Dimitrisz Kucumbasz bírálta, aki szerint az athéni kormány így célponttá teszi az országot.
A baloldali populista Sziriza párt volt kormányfője, Alexisz Ciprasz nem volt olyan vehemens, mint a kommunista főtitkár, de bírálta a görög kabinet „vakmerőségét”. Ciprasz azt kifogásolta: anélkül küldött a kormány fegyvereket Ukrajnának, hogy az ország többi politikai erejével konzultált volna.
Különleges helyzetben a törökök
Görögország a NATO délkeleti szárnyának meghatározó állama, Törökország mellett, amellyel mindig is feszült volt a viszonya. A mostani orosz támadás után ugyanakkor az athéni miniszterelnök azonnal személyes találkozón egyeztetett Erdogan török elnökkel.
Törökország egyébként is különleges helyzetben van az Ukrajna elleni orosz támadás miatt. Egyrészt a rokon népnek tekintett krími tatárok Ukrajnában, de azon belül az Oroszország által 2014-ben bekebelezett Krím-félszigeten élnek. Törökország figyeli a helyzetüket, de alapvetően nem ez határozza meg külpolitikájának alakulását.
A török-orosz viszony ugyanis rendkívül ingatag: Putyin és Erdogan elnökök között szoros személyes kapcsolat van, amit azonban az orosz-török évszázados geopolitikai ellentétek bonyolítanak a Fekete-tenger térségében és a Kaukázusban. Viszont a törökök függenek az orosz szénhidrogén-exporttól, és részben ők továbbítják az energiahordozókat Európa felé – az elmúlt évek orosz-török együttműködése révén. Éppen ezért Ankara nem csatlakozott az oroszok elleni nyugati szankciók többségéhez.
Mindeközben a NATO-tag Törökország Kijevvel is jó viszonyban van, fontos számára a szuverén és önálló Ukrajna fennmaradása. Ráadásul Erdogan elnök vejének cége gyártja a Bayraktar drónokat, amelyeket az ukrán hadsereg nagy sikerrel vetett be az orosz invázió kezdetekor Putyin csapatai ellen.
A török fegyverszállítások miatt Moszkva tiltakozott már tavaly is, amikor az ukránok a Bayraktarokat Donbaszban vetették be. A törökök az azóta megismételt orosz tiltakozásokra reagálva azt állítják, hogy a 2022-es háború alatt nem szállítottak drónokat Ukrajnának – hogy ez igaz-e, azt nehéz ellenőrizni. Ám a háború előtt még küldtek Bayraktarokat Kijevnek. Az amerikai Forbes magazin szerint elképzelhető azonban, hogy azóta tényleg nem adnak utánpótlást a drónjaikra szerelhető rakétákból.
A Kijevet nyíltan támogató románok máris kaptak egy gesztust Zelenszkijtől
Délkeleti szomszédunk, Románia viszont jelenleg is bizonyosan segíti Ukrajnát. Február 27-én érkezett a hír, hogy Bukarest is küld katonai szállítmányt Kijevnek, körülbelül hárommillió euró értékben. A küldeményben üzemanyag, golyóálló mellények, sisakok, lőszer és más katonai felszerelések voltak. Románia szerepe azonban a mostani háborúban még ennél is nagyobb: Lengyelországon kívül főleg rajtuk keresztül juttat el a NATO fegyvereket, illetve más felszereléseket Ukrajnának a New York Times szerint.
Ukrajnában – kijevi adat szerint – 150 ezer román és több mint háromszázezer moldáv nemzetiségű személy él. Hogy e két csoport különbözik-e egymástól, arról megoszlanak a romániai, a moldáviai és az ukrajnai vélemények, de ezt a vitát nem ebben a cikkben fogjuk eldönteni.
A románok mindenesetre nem külön népként tekintenek a moldávokra. Éppen ezért vált kisebbségi szempontból is fontossá, hogy a román állam segíti az orosz invázió idején Ukrajnát. Ugyanis Volodimir Zelenszkij ukrán elnök komoly gesztust tett Bukarestnek. Pár hete először beszélt ellenzéki orosz újságíróknak arról, hogy Ukrajna második legnagyobb kisebbsége – nyilván az orosz után – a „román”. Vagyis nem választotta szét a románokat és moldávokat (akiknek együttes létszáma 400 ezer vagy több is lehet). Zelenszkij a román parlamentnek közvetített, április 4-ei videoüzenetében pedig azt hangsúlyozta, hogy Kijev meg akarja oldani a román kisebbség problémáit, s a mindkét országban élő kisebbségek „abszolút védelméről” és fejlődéséről beszélt.
Válaszában a román kormányfő, Nicolae Ciuca felszólította Zelenszkijt a román közösség védelmére Ukrajnában, ugyanúgy, ahogy Románia szolidaritást vállalt a hozzájuk érkező 650 ezer ukrán menekülttel, akik közül 30 ezer gyermeket anyanyelvi oktatásban részesítenek.
Elképesztő kavarodás Bulgáriában
A szintén balkáni bolgár kormány helyzetét is több tényező nehezíti. A „nyugatos” miniszterelnöknek, Kiril Petkovnak van egy nagyon „keleties” koalíciós partnere. A helyi kommunista utódpártról (ha fideszes terminológiát akarunk használni), a baloldali szocialista BSZP-ről van szó, amely ellenez bármiféle ukrajnai fegyverszállítást. A BSZP Kelet-Európa egyik legkevésbé megreformált kommunista-államszocialista utódpártja, és rendkívül erős orosz kötődései vannak, például a Gazprom orosz gázipari konszernhez Andrey Grashkin szerint, akinek az elemzése az amerikai Foreign Policy Research Institute honlapján olvasható.
A BSZP-t kényszerből vették be a Petkov-kormányba, ugyanis tavaly három választást is tartottak, de sehogy sem sikerült életképes koalíciót alkotni a megbuktatott Bojko Boriszov GERB nevű populista pártjával szemben, amelyet sokan szintén Oroszországhoz közelinek minősítenek.
Most a BSZP zsarolási pozícióban van, amit ki is használ. A párt elnöke, Kornelija Ninova miniszterelnök-helyettes (aki 2016-ban egy nemzetközi szankciókkal sújtott orosz politikussal találkozott) hevesen ellenzi az Ukrajnának való fegyverszállítást. Ezzel Petkov kormányfő is kénytelen egyetérteni, be is jelentette, hogy nem fognak fegyvert küldeni, mert azt a bolgárok 80 százaléka ellenzi.
Rumen Radev köztársasági elnök szerint ráadásul ez az Oroszország és Ukrajna közti háború részesévé tenné az országot. Dragomir Zakov védelmi miniszter pedig azt nyilatkozta, hogy Bulgáriának most a saját haderejét kell fejlesztenie, ezért nem tud fegyvert szállítani Ukrajnának.
Persze Bulgária esetében is felhívhatjuk a korábban már idézett Borell-nyilatkozatra a figyelmet: valójában Szófia is megszavazta az Ukrajna számára az EU keretei között beszerzett fegyverek leszállítását. Így a bolgár kormány formai lépései – a magyar nyilatkozatokhoz hasonlóan – részben csak belső propagandacélokat szolgálhatnak.
Vagyis a szófiai koalíciós kabinet részt vett abban a Nyugat által koordinált, a Kreml elleni diplomáciai fellépésben, amiből az Orbán-kormány kimaradt.
A harmadik tényező, amiért a bolgárok óvatosak, az az, hogy két hajójuk is ukrán kikötőkben ragadt az orosz offenzíva kezdetekor. Ráadásul az egyik, a Tsarevna, a harcok közepébe keveredett Mariupolban.
A hajó egyébként máltai zászló alatt navigál, de egy bolgár cég tulajdonában van. Radev bolgár elnök Erdogan török elnök segítségét kérte a 18 bolgár tengerész kimentéséhez. A másik Ukrajnában rekedt bolgár érdekeltségű hajóról, a Rozsenról eddig a hírek szerint két tengerészt sikerült kimenteni.
A szófiai vitákban ugyanakkor nem került előtérbe, hogy Ukrajnán belül a történelmi Besszarábia déli részén, a ma Budzsak néven ismert térségben, Odesszától keletre nagyon sok bolgár él, ahogy Ukrajna más, szintén tengerparti vagy ahhoz közeli vidékein is vannak bolgár származásúak.
Mi a helyzet a V4-ekkel?
Az Orbán-kormány leginkább a visegrádi négyeken belül kezd elszigetelődni. A V4-ekben résztvevő három másik ország ugyanis egyértelműen és nyíltan Kijev mellé állt a mostani konfliktusban. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek az országok nem foglalkoznak a saját, Ukrajnában élő kisebbségeikkel.
A közép-csehországi régió hatóságai például a február végi orosz invázió kezdetekor – miután a „volhíniai cseheknek” nevezett népcsoport közel élt néhány rakétatámadás helyszínéhez – mentőakciót szerveztek az ukrajnai csehek számára. Így Zsitomirból és környékéről 88 nőt és gyermeket – köztük három terhes asszonyt – hoztak buszokkal Csehországba.
A cseh sajtóban mégsem merült fel, hogy emiatt ne szállítsanak fegyvert Ukrajnának. Közben a cseh, a lengyel és a szlovén kormányfő együtt látogatták meg pár hete Zelenszkij elnököt Kijevben. Sőt egy április 8-ai hír szerint Prága tankokat, gyalogsági harcjárműveket, rakétakilövőket és tüzérségi eszközöket is szállít Ukrajnának.
Szlovákiának szintén van kisebbsége Ukrajnában – ők Kárpátalján élnek, elsősorban Ungvár környékén. Számukat hivatalosan 5-6 ezerre, nem hivatalosan 15 ezerre vagy még többre becsülik.
A kárpátaljai szlovákok védelme miatt azonban Pozsonyban nem állítják le az Ukrajnának nyújtott hadisegélyeket. Sőt északi szomszédunk épp a napokban került a nemzetközi hírek fókuszába, ugyanis gyakorlatilag saját légvédelmének jelentős részét (S-300-as rendszereket) szállíthatta át Ukrajnába. Cserébe – a hírek szerint – NATO-tagországoktól kap pótlólagos légvédelmi rendszereket Szlovákia.
A szlovák kormányfő a napokban utazott Kijevbe, ezzel is demonstrálva a szlovák szolidaritást az ukránokkal. Eduard Heger útja óta
Varsóban az ukrajnai lengyelek helyett inkább a geopolitikával foglalkoznak
A lengyelek sem hivatkoznak a fegyverszállítások kapcsán az ukrajnai lengyel kisebbségre, amelynek létszáma valaha több milliót tett ki, és amelynek lélekszáma mára a Kárpátalján élő magyarok számával vethető csak össze, 140-150 ezren maradhattak csak Ukrajnában. (De azért vannak ennél nagyságrendekkel nagyobb létszámbecslések is.)
Ráadásul az ukrajnai lengyelekre az oroszosítás és az ukránosítás több hulláma is hatott, így az életben és helyben maradtak anyanyelve egyes adatok szerint ma már többnyire nem is a lengyel, hanem az ukrán, illetve részben az orosz. Varsó számára azonban jelenleg nem az ukrajnai kisebbségi kérdés az elsődleges fontosságú, hanem az, hogy Ukrajna szuverén, önálló és független állam maradjon.
Lengyelország ezért szállít fegyvereket Ukrajnának. Varsó 2014 óta – a Krím orosz bekebelezése óta – támogatja Kijevet. „Lengyelország volt az első, amelyik katonai segítséget adott, Ukrajna legsötétebb óráiban” – ezt még 2017-ben idézte fel Valeriy Ryabykh, egy kijevi katonai elemzőközpont munkatársa.
A lengyel segítség – testpáncélzat és régi lőszerkészletek – a legjobbkor jött nyolc éve: nem biztos, hogy az ukránok túlélték volna-e az orosz inváziót a lengyel segítség nélkül – mondta Ryabykh, és itt természetesen nem is a 2022-es, hanem a 2014-es eseményekre gondolt.
a Keleti Tanulmányok Centruma szerint.
A lengyel terveket a Genfben dolgozó indiai szakértő, Suddha Chakravartti elemzi. Szerinte a lengyel geopolitikai ambíciók újjáéledését figyelhetjük meg, vagyis a két világháború között az országot irányító Pilsudski marsall gondolatai kezdik újra befolyásolni Varsót. Az úgynevezett Intermarium (Tengerköz) elképzelése a lengyel-litván államszövetségre utal. Ez Európa egyik legnagyobb területű állama volt a Balti- és a Fekete-tenger közt, évszázadokkal ezelőtt.
Ma ez már nem egy lengyel-litván összefogást jelent, hanem egy kooperatív jellegű együttműködést a közép-kelet-európai, a balti és részben a balkáni térség nem orosz és nem német államai között. Ezt fejezi ki a lengyel és horvát ötletre alapozó Három Tenger Kezdeményezés. Ebben 12 balti, balkáni és közép-kelet-európai állam vesz részt a Németország és Oroszország közötti térségből.
Egy másik törekvés Chakravartti szerint a „prométheista” felfogás. Az elnevezés a mitológiai Prométeuszra utal, és szintén Pilsudskitól ered, s a Szovjetunió dezintegrációját célozta a két világháború között. Mára ez úgy fordítható le a lengyel közgondolkodásban, hogy segíteni kell minden függetlenségi törekvést, amely az oroszokkal szemben fogalmazódik meg a Tengerköz térségében.
Jól látható itt a lengyel és a – Moszkvával sokkal inkább a tárgyalásokat és az egyezkedést szorgalmazó – magyar kormány eltérő gondolkodása. Ebből látszik az is, hogy miért szigetelődött el egyre jobban Budapest a V4-ek között. Hiszen Csehország és Szlovákia már korábban is a nyugati, a NATO-orientációhoz közelebbi álláspontot képviselt sok kérdésben, de az Ukrajna elleni orosz agresszió a legszorosabb magyar szövetségest, Varsót is szembeállította Budapesttel.
