Biztos vagyok benne, hogy az emberek rám figyelnek három-négy napig, de aztán ez elmúlik. Elfelejtik, ki vagyok, és ennek örülök
– idézi fel a BBC Roman Abramovics orosz milliárdos 2003-as szavait, amikor megvásárolta a Chelsea focicsapatot. Ez nem jött össze. Nem csak azért, mert a futballvilág azóta is hol örömmel, de talán még többször kritikusan emlegeti a nevét, hanem most már azért is, mert őt tartják az egyik olyan orosz oligarchának, aki – a brit kormányzati vádak szerint – közreműködhetett abban, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök megtámadta Ukrajnát.
Korábban is vizsgálták már, hogyan szerezte a vagyonát, most viszont a szankciók őt is érintették, és befagyasztották egyesült királyságbeli ingatlanjait és ingóságait, beleértve házait, műalkotásait és a Chelsea FC-t, valamint beutazási tilalmat rendeltek el ellene. A britek példáját öt nappal később az EU, majd Kanada is követte.
Roman Arkagyevics Abramovics a délnyugat-oroszországi Szaratovban született 1966-ban, nem is olyan messze az ukrán határtól. Csak egy éves volt, amikor anyja vérmérgezésben elhunyt, majd két évvel később az édesapja is, egy építkezésen történt darubalesetben. Ezután a szegény és hűvös Komiba került, ahol rokonok nevelték fel. Ennek ellenére nem nevezte rossznak a gyerekkorát.
16 éves korában otthagyta az iskolát, szerelőként dolgozott, majd belépett a Vörös Hadseregbe. Leszerelése után kevesebb mint egy év alatt jogi diplomát szerzett a Moszkvai Állami Jogi Akadémián, közben műanyag játékokat árult, majd parfümöket és dezodorokat. Mihail Gorbacsov elnöksége idején kezdett meggazdagodni, amikor a vállalkozásoknak több lehetőséget engedett a szovjet vezetés.
A Szovjetunió szétesése adott újabb lökést Abramovics gazdagodásának. 1995-ben egy megbundázott aukció után 250 millió dollárért (82 milliárd forintért) megszerezte a kormánytól a Sibneft olajvállalatot, amit 2005-ben már 13 milliárd dollárért (4300 milliárd forintért) adott vissza az orosz államnak.
Ügyvédei állítják, Abramovics vagyonszerzésének nincsen köze bűncselekményekhez, noha ő ismerte el 2012-ben egy brit bíróságon, hogy a Sibneft megvétele során kenőpénzt is fizetett. Ez volt egyébként a világ addigi legnagyobb magánjogi vitája. Korábbi jótevője, a Sibneft felvásárlásakor üzlettársa, Borisz Berezovszkij indított pert ellene, azt állítva, hogy Abramovics több milliárd dollárt csalt ki tőle, amikor arra kényszerítette, hogy áron alul adja el neki sibneftes részesedését. A bíróság Abramovics javára hozott ítéletet, az eljárásban pedig a nyilvánosság számára is kiderülhet valamennyi az oligarcha vagyonáról.
Abramovics az 1990-es években belebonyolódott az úgynevezett „alumíniumháborúba” is, ami a kommunista állam összeomlása után meggazdagodó, komoly politikai erővel is rendelkező oligarchák harca volt a hatalmas iparág irányításáért.
Háromnaponta meggyilkoltak valakit
– emlékezett vissza ezekre az időkre Abramovics 2011-ben, aki éppen ezért nem is vetette bele magát száz százalékosan a pozícióharcokba. Mindenesetre ebben az időszakban is százmilliárd forintokkal gazdagodott, az olaj- és az alumíniumipar mellett az Aeroflot légitársaság is hozzásegítette ehhez.
Politikai karrierje is a szovjet blokk felbomlása után indult, Borisz Jelcin szövetségese volt, egy ideig még lakása is volt a Kremlben. 1999-ben, amikor Jelcin lemondott, állítólag azok között volt, akik a volt KGB-kém miniszterelnököt, egy bizonyos Vlagyimir Putyint támogatták.
Putyin a hatalomátvétel után elkezdte átvenni az irányítást az oligarchák felett is, ennek során voltak, akik börtönbe, voltak, akik száműzetésbe kerültek. De nem Abramovics, aki 2000-ben az északkelet-oroszországi Csucsk kormányzójává vált. Nagy népszerűségre tett szert, mert a saját pénzét ölte szociális programokba a szegény régióban. 2008-ban otthagyta a kormányzóságot, de ezen idő alatt is üzletelt, vagyonosodott, és költötte pénzét luxustermékekre, házakra, műalkotásokra, autókra.
A csendes, a nyilvánosságtól visszahúzódó Abramovics akkor tett szert világhírnévre, amikor 2003-ban 140 millió fontért (61 milliárd forintért) megvásárolta a londoni Chelsea FC-t. A pénzének – na meg többek között José Mourinhónak – hála a csapat megnyert öt Premier League-et, két Bajnokok Ligáját és öt FA-kupát.
De nem csak a Chelsea-be ömlött a pénze. A hírek szerint az orosz-portugál-izraeli állampolgár üzletemberé
- egy 15 hálószobás kastély a nyugat-londoni Kensington Palace Gardensben, ami több mint 150 millió fontot ér;
- egy lakás a szintén nyugat-londoni Chelsea-ben;
- egy coloradói farm;
- egy nyaraló a francia Riviérán;
- további ingatlanok New Yorkban, Aspenben, St. Bartson, Tel Avivban;
- egy Boeing 757 Dreamliner magánrepülőgép;
- kettő a világ legnagyobb luxusjachjaiból, a Solaris és az Eclipse, összértékük nagyjából 400 milliárd forint.
Az oligarcha az utóbbi években olyan képet alakított ki magáról, mint aki már visszavonult az üzleti élettől, és akinek nincsenek politikai ambíciói sem. Leginkább a milliárdosok luxuséletét éli és kulturális ügyeket finanszíroz, támogat. Létrehozta a kortárs képzőművészettel foglalkozó moszkvai Garage Centert és a világhírű Bolsoj Színház igazgatótanácsának is tagja volt.
A Guardian 2006 karácsonyi interjújában megkérdezték tőle, lehet-e szerinte pénzért boldogságot venni, azt válaszolta:
A boldogságot nem lehet megvásárolni. De valamennyi függetlenséget, azt igen.
Három váláson van túl, hét gyereke született (8 és 30 év közöttiek), a leggazdagabbakat felsoroló listákon a 100-150. hely között lehet fellelni a nevét. A Bloomberg számításai szerint a vagyona 13,9 milliárd dollárra (4600 milliárd forintra) rúg, ezzel a 128., a Forbes szerint 14,5 milliárddal (4800 milliárddal) rendelkezik, amivel a 142. leggazdagabb ember. Az Egyesült Királyságban a nyolcadik leggazdagabbnak számítják (érdekesség, hogy a leggazdagabb pedig az egyebek mellett a Warner Musicot birtokló, ukrán születésű Len Blavatnik), Izraelben az első, Oroszországban a 11.
Kinek a békéjét segíti?
Tavaly Abramovics beperelte a HarperCollins brit kiadót Catherine Belton Putyin emberei című kötetének bizonyos állításai miatt. Ebben arról írt a szerző, hogy valójában az orosz elnök utasította az oligarchát a Chelsea megvásárlására. Végül peren kívüli egyezséggel ért véget az ügy, a kiadó beleegyezett némi pontosításba, illetve elismerték, hogy Belton állítása nem tényállítás.
A Putyinnal való együttműködését ennek ellenére sem sikerült magáról leráznia, az orosz invázió megindítása pedig tarthatatlanná tette helyzetét.
Putyinnal való szoros kapcsolatuk miatt bűnrészesek az agresszióban. Az ukrán nép vére a kezükre tapad
– nyilatkozta Lis Truss brit külügyminiszter, amikor bejelentették, hogy Nagy-Britannia hét orosz oligarcha – köztük Abramovics – szigetországi vagyonát befagyasztja.
A szankciók bevezetése előtt nyolc nappal jelentette be a Chelsea tulajdonosa, hogy eladja londoni focicsapatát. A szurkolók közül sokan azóta is a nevét skandálják, és úgy vélik, az áldozata lett a történteknek.
– Remélem, hogy egyszer még sikerült ellátogatnom a Stamford Bridge-re, hogy személyesen is elbúcsúzhassak mindenkitől – üzente a Chelsea szurkolóinak. Azonban vannak olyan brit politikusok, akik szerint vagyonát nem csak befagyasztani kellene, hanem le is kellene foglalni.
Furcsa fordulat volt ezek után, hogy Abramovics részt vett az Oroszország és Ukrajna közötti béketárgyalásokon. Sajtóhírek szerint az ukrán tárgyalókkal egyetemben ő is mérgezés jeleit mutatta, miután Fehéroroszországban tárgyalt március elején. A találkozó után rosszul lett, több órára elvesztette a látását, majd szemfájdalmai voltak és hámlott a bőre – írta a Wall Street Journal a Bellingcat oknyomozó lappal együttműködésben.
– Meghalunk? – állítólag ezt kérdezte az őt vizsgáló orvostól Abramovics a New York Times szerint, amely az információt egy jelen lévőtől kapta. A méreg fajtája és dózisa, írták az ügyet először megíró lapok, azt mutatják, hogy megölni nem, csak megijeszteni akarták a megbeszélés résztvevőit.
Nem lenne meglepő, hogy az oroszok valakit megmérgeznek. A bebörtönzött orosz ellenzéki Alekszej Navalnijon kívül így járt kétszer is Vlagyimir Kara-Murza ellenzéki aktivista és Viktor Juscsenko, európapárti volt ukrán elnök is, valamint az orosz titkosszolgálat két korábbi ügynöke, Alekszandr Litvinyenko, és Szergej Szkripál.
A mérgezés hírét ugyanakkor szkeptikusan fogadta nem csak Moszkva, de Washington is. A Bellingcat újságírója, Christo Grozev – aki korábban Navalnij megmérgezőit is azonosította – azonban kitart amellett, hogy történt valami, és további információkat ígér az ügyben.
Abramovics sokakat meglepett, hogy miként került a fehéroroszországi béketárgyalásokra, illetve a legutóbbi isztambuli tárgyalásokra, ahol szintén lencsevégre kapták, ahogy Recep Tayyip Erdogan szóvivője mellett ül, vagy ahogy a török elnökkel és minisztereivel beszélget. Hivatalosan nem az orosz delegáció tagja, de a színfalak mögött komoly szerepet vállalhat Moszkva, Kijev és Isztambul között repülve.
A béketárgyalás ukrán delegációjának egyik tagja az Ukrajinszka Pravda című lapnak elmondta, az oligarcha semleges közvetítőként állítja be magát, akinek a legfőbb feladata, hogy az ukrán álláspontot Putyin felé közvetítse. A New York Times egy forrása azt mondta, Abramovics különösen jó kapcsolatot ápol az ukrán tárgyalócsapatból – az állítólag szintén megmérgezett – Rusztem Umerovval, aki biztos benne, hogy az oligarcha célja a béke. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök gazdasági tanácsadója, Alekszandr Rodnyanszkij a Guardiannek azt állította, hogy az ő édesapja, a milliárdost jól ismerő, azonos nevű ukrán filmproducer (Leviatán, Dylda) kérte fel Abramovicsot közvetítőnek.
A kijevi vezetés az oligarchát komoly tárgyalópartnernek tekinti, aki közel van Putyinhoz, nem úgy, mint az orosz delegáció többi tagja, akik csak befolyással nem rendelkező, másodrangú tisztségviselők. Putyin is Abramovicsot tarthatja a legkomolyabb résztvevőnek.
Ő a Kreml másik karja. A nem hivatalos
– véli Ksenia Svetlova, moszkvai születésű izraeli politikai elemző, aki szerint mind a Nyugat, mind Moszkva úgy gondolhatja, hogy hasznát vehetik Abramovicsnak, akinek nagyobb a mozgástere a delegációk többi tagjánál.
Abramovics kétszer is tárgyalhatott személyesen Zelenszkijjel, valamint még egyszer a megbetegedése után – mondta a Guardiannek egy orosz forrása, amit ugyanakkor ukrán oldalról nem erősítettek meg. Zelenszkij azonban a hét végén arról beszélt újságíróknak, hogy Abramovics a segítségét ajánlotta fel Ukrajnának, így például közreműködött, hogy humanitárius folyosót létesítsenek Mariupol-ból a civileknek (Zelenszkij szerint ez az elképzelés az orosz bombázások miatt kudarcba fulladt), de jelezte azt is, hogy akár az ország újjáépítésében is közreműködne. A politikus szerint ezeknek a felajánlásoknak személyes okai is vannak, mert a szankcióval sújtott emberek igyekeznek kikerülni a korlátozások hatálya alól.
Sajtóhírek szerint Zelenszkij közbelépése miatt nem sújtják amerikai szankciók Abramovicsot, szemben más orosz milliárdosokkal. A londoni Times arról írt, hogy a múlt héten Zelenszkij egy kézzel írt levelét adta át Putyinnak, aki erre azt mondta: „Mondd meg nekik, hogy kicsinálom őket”. Mindenesetre nagyon nehéz meghatározni az oligarcha motivációit, nem lehet tudni, hogy a két fél közötti párbeszéd építése, a háború lezárása, vagy saját érdekében cselekszik.
Az oroszok londoni nagykövete, Vagyim Prisztajko a BBC-nek azt mondta: „Ötletem sincs, mit állít vagy csinál Abramovics úr. Nem tagja a tárgyalócsapatnak. Nem tudom, hogy megveszi-e a kiutat valahogy, vagy valóban tényleg hasznos, nagyon nehéz megmondani.”
A bebörtönzött Navalnij közeli munkatársa, a Korrupcióellenes Alapítvány nyomozási vezetője, Maria Pevcsik szerint Abramovics Putyin érdekében vonódott bele az ügybe.
Száz százalékosan biztos vagyok benne, hogy ez teljes mértékben leegyeztetett a Kremllel. Amikor 22 éven át Putyin bábja vagy, nem leszel hirtelen a latorja
– idézi a Guardian.
