Ezermilliárd dollárnyi vagyont fagyasztanak be a nyugati országok az Oroszország elleni szankciók következtében – erről Bruno Le Maire francia gazdasági miniszter beszélt kedden, amikor gyakorlatilag egy Moszkva elleni pénzügyi-gazdasági háborúról ejtett szót. Le Maire később finomított harcias nyilatkozatán, de közlése óriási felháborodást váltott ki az orosz elit körében. Ezt mutatja, hogy Dmitrij Medvegyev, az orosz nemzetbiztonsági tanács alelnöke, volt orosz elnök és exkormányfő azt mondta: „vigyázzon a nyelvére” Le Maire, mert „a gazdasági háború könnyen valódivá válhat”. Medvegyev felháborodása őszinte lehetett, mert egyik barátja is szerepel a szankciós listán, mint látni fogjuk.
Annyi bizonyos, hogy az orosz oligarchák elleni fellépés is része a kimondott-kimondatlan gazdasági-pénzügyi háborúnak, amelyet a Nyugat látszik vívni a Kremllel: Joe Biden amerikai elnök magyar idő szerint szerda hajnalban elmondott „State of the Union”-beszédében, azaz évértékelőjében külön kitért az orosz oligarchákra. Különleges egység (task-force) felállítását ígérte például az oroszbarát üzletemberek szerepének kivizsgálására. Biden kijelentette: csatlakoznak az EU-hoz, hogy
megtaláljuk és lefoglaljuk a jachtjaikat, luxuslakásaikat és magángépeiket.
Az Európai Unió pedig immár rendelkezést is kiadott a részletes intézkedésekről. Az EU-határozat név szerint felsorolja azokat az orosz üzletembereket és médiaszemélyiségeket, akiket szankciókkal sújtanak.
Mielőtt erre rátérnénk, érdemes megemlíteni, hogy – már a szankciók meghirdetése előtt – az oroszok Ukrajna elleni inváziója után közvetlenül, óriási veszteségek érték az orosz oligarchákat. Az egyik legnagyobb ukrán internetes lap szerint a tőzsdei esés és a rubel összeomlása miatt 39 milliárd dollárt buktak a Putyin-barát üzletemberek.
Roman Abramovics, a Chelsea futballklub orosz tulajdonosa a szankciók előtti napokban átadta egy vagyonkezelőnek, pontosabban a klub jótékonysági alapítványának az egyesületben meglévő részesedését, majd bejelentette a klub eladását. Abramovics egyébként azon oligarchákhoz tartozik, akik finoman, de bírálták Vlagyimir Putyin Ukrajna elleni invázióját, de azért mások inkább arra emlékeztetnek, hogy az üzletember korábban igen közel állt az orosz elnökhöz.
Sőt nemcsak korábban. Az amerikai Washington Post (WP) szerint Abramovics most is Putyin támogatója, és ebben a kategóriában az egyik legjelentősebb vagyonnal bír: a spanyol partok közelében horgonyzó jachtján helikopterleszálló-hely van és úszómedence. A Solaris nevű „vízi járgány” egyébként 450 láb hosszú, 36 utas kaphat kabint benne, 60 fős a személyzete, de van rakéta-észlelő rendszere is. De nem is ez a legnagyobb hajója: az 500 láb hosszú Eclipse most éppen a karibi térségben tartózkodik.
Abramovics angliai luxusingatlanjai állítólag 200 millió dollárt érnek, és ezek közül a legértékesebb, egy 150 milliós, nincs messze a londoni Kensington-palotától sem. Ennek az ingatlannak esetleges zár alá vételét szorgalmazza mostanában egy brit munkáspárti képviselő, Chris Bryant, bár egyelőre nem tűnik úgy, hogy Abramovics szerepelne bármilyen hivatalos szankciós listán. Bryant egyébként úgy értesült, hogy Abramovics gőzerővel igyekszik megszabadulni brit ingatlanjaitól, félve a szankcióktól – ezt független forrás vagy Abramovics azonban nem erősítette meg.
Mindeközben Abramovicsnak ingatlanjai vannak Coloradóban, a karibi térségben és Franciaországban is. Az oligarcha a WP szerint az első orosz rakéták ukrajnai becsapódásakor már a világ egyik legnagyobb magángépén, egy 350 millió dolláros Boeing 787 Dreamlineren Monte Carlóból Moszkvába repült. (Ezzel legalább a drága magángépet megmentette a szankciók elől.)
Jachtja nemcsak Abramovicsnak van. Igaz, egy másik orosz milliomos nem örülhet most igazán ennek. A fegyvergyáros Alexander Mijeev ötmillió fontot (kb. 2,2 milliárd forintot) érő luxusjachtját ugyanis a hajó egyik ukrán gépésze félig-meddig elsüllyesztette a mallorcai kikötőben – bosszúból az ukrajnai háború kitöréséért.
Londonban Chris Bryant munkáspárti képviselő azt is követeli, hogy a Tate Gallery tiszteletbeli pozíciójából is távolítsák el a Putyin-barát oligarchát, Viktor Vekszelberget, aki ezek szerint hiába adományozott óriási összegeket a képzőművészeti intézménynek. Vekszelberg egyébként kapott egy jó hírt is februárban – és ez mutatja a vagyonbefagyasztási intézkedések „hatékonyságát” is. 2018-ban ugyanis már amerikai szankciók sújtották őt, és ekkor Svájcban 1,5 milliárd dollárját zárolták. A helyi, svájci bíróság viszont most feloldotta a zárlatot egyes, nem túl megbízható orosz hírek, így az Uralpolit.ru szerint.
A Tate-tel egy másik oligarcha, Leonyid Mihelszon is kapcsolatban áll, sőt a nagyvállalkozó lánya, Victoria is tisztséget viselt itt korábban. Mihelszonék kapcsolata is alighanem gyengülni fog a közeljövőben a brit múzeummal, bármennyi pénzt is adományoztak korábban a gyűjteménynek.
Néhány oligarcha közben megpróbál finoman elhatárolódni az Ukrajna elleni inváziótól. Ez azonban lehet, hogy csak az orosz propagandaátverés része, ezért óvatosan kell kezelni ezeket a „PR-akciókat”.
A rendkívül zavaros körülmények között meggazdagodott Oleg Gyeripaszka (Deripaska, angolos átírással), az „alumíniumkirály”, most például elhatárolódni próbált a háborútól, és azt írta a közösségi médiában: „A béke nagyon fontos!” És persze rögtön a tárgyalások fontosságát is hangsúlyozta.
Gyeripaszkáról a Financial Times 2020-ban megírta, hogy Putyin pénzét moshatta tisztára. Így a szankciók idején nyilvánvalóan az ő feladata nem az, mint az orosz hadsereg vezetőié Ukrajnában, inkább talán a vagyonmentéssel bízták meg. S evégett alighanem praktikusabb, ha tessék-lássék elítéli a háborút (persze általában, és természetesen egy szóval sem említve, hogy Vlagyimir Putyin indította meg az inváziót).
Gyeripaszka ellen egyébként már 2018 óta szankciókat vezetett be az USA, és neve felmerült abban az amerikai botrányban, amely a Donald Trump egyik bizalmasának, Trump 2016-os kampánystábja vezetőjének, Paul Manafortnak juttatott pénzekről szólt.
Gyeripaszka, Manafort és egy harmadik oligarcha, Dmitro Firtas már 2004-2005 táján ismerték egymást, akkor még Trumptól függetlenül. Az ukrán, de Putyinnal is állítólag kapcsolatban álló Firtas rendkívül zavaros szerepet játszott számos ügyben (Magyarországon is ismert a neve, a nevezetes Szemjon Mogiljevics kapcsán), de most ő is háborúellenes, akárcsak Gyeripaszka.
Firtastól ez azonban még meglepőbb, hiszen tavaly éppen az ukránok vetettek ki szankciókat ellene, mert állítólag olyan, stratégiai jelentőségű, titánból készült termékeket adott el Oroszországba, amelyeket végfelhasználóként feltehetően Putyin hadiipara alkalmazott. Firtas a napokban közleményt adott ki arról, hogy nemcsak ellenzi a háborút, hanem vissza is akar térni Ukrajnába.
Még érdekesebb, hogy a nemzetközi szankciós listák egyik „sztárja”, Mikhail Fridman, aki a most háborút generáló orosz elit egyik fő finanszírozója az Alfa Bankja révén (Putyin legidősebb lánya, Marija is szerepet vállalt a bank egy „jótékonysági” projektjében, az Alfa-Endóban a mostani EU-szankciós lista indoklása szerint), szintén elhatárolódni látszik a háborútól. Fridmannak persze jól felfogott érdeke, hogy ha lehet, elkerülje a további szankciókat. Orosz hírek szerint
A paradox módon az ukrajnai Lvivben, – igaz, még a Szovjetunió fennállásakor – született Fridman más formában is veszít most a szankciókkal. Lemondani kényszerült például egy multinacionális telekommunikációs vállalatban, a Nasdaqon, az amerikai technológiai tőzsdén és Amszterdamban is jegyzett VEON-ban betöltött vezető posztjáról. A VEON egyébként kijevi hírek szerint ukrajnai érdekeltséggel is rendelkezett.
Fridman egyként a klasszikus orosz oligarchák, a klasszikus jelcini „szemibankirscsina” tagja volt az 1990-es években. Az orosz kifejezést „a hét bankár uralma” néven lehetne magyarra fordítani. A társulatot az 1610-es „hét bojár uralma” (szemibojarscsina) mintájára nevezte el 1996-ban az azóta már elhunyt oligarcha-társ, Borisz Berezovszkij.
Bár a név arra utal, hogy a szemibankirscsina a hét legbefolyásosabb jelcini bankárt tömörítette, sokan nyolc-kilenc nevet is emlegettek akkortájt a legbefolyásosabb pénz- és üzletemberek között.
Annyi bizonyos, közülük nem mindenki maradt meg Vlagyimir Putyin idején befolyásos orosz üzletembernek. Mihail Hodorkovszkij például a jelenlegi orosz elnök jóvoltából megjárta Szibéria egyik büntetőtáborát is. E sorok írója Cambridge-ben találkozott vele 2019-ben, hiszen Hodorkovszkij manapság már nyugaton él, és tart Putyin-ellenes előadásokat.
Visszatérve Fridmanra, ő tehát nem az újgazdag „putyinista” dollármilliárdosok közé tartozik. Ahogyan üzlettársa sem, az Alfa Bank másik irányítója, Pjotr Aven, aki szintén a mostani szankciós listák szereplője, és ő is feltűnt már a Berezovszkij-féle szemibankirscsina tagjai között a kilencvenes években.
Vannak azonban tényleg biztatóbb jelek is Oroszországban. Már ami a vagyonos emberek fellépését illeti. A háború ellen nyilvánult meg egy olyan „nem klasszikus” oligarcha, aki talán a leghitelesebben hirdeti a békét. Igaz, az ő vagyona ma már töredéke a korábbinak, így nem nyomasztja a vállát egész iparágak sorsa, ami egykori oligarcha-társainak nyilván megterhelő lehet Oroszországban.
Oleg Tinkovról van szó, aki egyrészt modern ágazatokból, online bankolásból gazdagodott meg (legalábbis a hírek szerint), de állítólag nem tartozik sem a „klasszikus jelcini”, sem pedig az újgazdag „putyinista” csúcsoligarchák közé. Vagyona akár 8-9 milliárd dollár is lehetett egykor, aztán 1 milliárd körülire süllyedt, de a pár napja bekövetkezett tőzsde és devizapiaci összeomlás minden bizonnyal egymilliárd alá nyomta a befektetéseinek értékét.
Tinkov így írt a mostani orosz invázióról az Instagram-oldalán: „Ártatlan emberek halnak meg Ukrajnában minden nap. Ez elképzelhetetlen és elfogadhatatlan!” Hozzátette azt is: „Ellene vagyunk ennek a háborúnak!”
Az viszont bizonyos, hogy a többiek – azaz a „klasszikus jelcini” és a „putyinista” oligarchák – vállát iparágak sorsa nyomasztja. És ez korántsem túlzás. Amikor a 2007-2009-es világválság idején elbocsátások voltak az orosz oligarcháknál, Putyin „razziázott” náluk (gyárlátogatásra szállt ki az egyik üzembe), és olyan hangnemben vonta felelősségre őket, ami Európában elképzelhetetlen lenne. A már említett Gyeripaszkát és társait 2009-ben egy Youtube-videó szerint például csótányokhoz hasonlította.
De térjünk vissza az EU már említett szankciós listájára, amelyen nemcsak Fridman és Aven szerepel. Megtaláljuk itt Putyin egyik legfőbb bizalmasát és barátját az üzleti életben: Igor Szecsint, a Rosznyefty olajcég vezérigazgatóját. Az ő személyes kapcsolatát az orosz elnökkel az EU szankciós listája külön kiemeli.
Egy másik hasonló cég, az olaj- és gázipari Transznyefty élén áll a szintén szankcionált Nyikolaj Tokarev vezérigazgató. Őt az EU szankciós listája olyan személyként említi, akivel Putyin még a KGB-ben alakított ki szoros kapcsolatot. A Transznyeftyről az EU-határozat megemlíti, hogy ez a cég finanszírozta a Gelendzsik-palotakomplexum építését, amit hírek szerint maga Putyin elnök használ. Ezt a palotát az azóta börtönbe vetett orosz ellenzéki, Alekszej Navalnij leplezte le, de Putyin cáfolja, hogy az övé lenne.
Szecsin és Tokarev tehát a „putyinista oligarchák”, más néven az „állami oligarchák” közé tartoznak, akik Putyin hatalomra kerülése után alapozták meg az üzleti sikereiket – az állammal együttműködve.
Az egyik legismertebb oligarcha, az acéliparból meggazdagodott Aliser Uszmanov sem maradhatott le a listáról. Ő nemcsak személyesen kapcsolódik Putyinhoz, hanem luxusingatlanjait az EU szankciós listája szerint az a Dmitrij Medvegyev orosz exelnök is szívesen „használta”, akit a bevezetőben említettünk, és aki a francia miniszternek válaszolva fenyegetőzött „igazi háborúval” a szankciók miatt. Az ő óriásjachtját a napokban foglalták le Hamburgban.
A listán feltűnik Szergej Roldugin, Vlagyimir Putyin gyerekkori barátja is, akit az EU-határozat szerint Moszkvában csak „Putyin pénztárcájaként” emlegetnek. Róla ennél többet mi sem tudnánk mondani.
