Közeli szövetség, hallgatás
Egységesen lép fel az orosz–ukrán konfliktusban Németország és az Egyesült Államok – jelentette be hétfőn az új német kancellár, Olaf Scholz és az Egyesült Államok elnöke, Joe Biden. Utóbbi arról is beszélt, hogy a németek támogatnak egy „erős szankciós csomagot”, de hogy ebbe mi tartozik, nem részletezte.
A két országvezető ezzel nyugtatni próbálta a kedélyeket, ugyanis Németországgal elégedetlenek a szövetségesei, megítélésük szerint ugyanis nem lép fel elég határozottan Oroszországgal szemben. Keveset is kommunikálnak róla, illetve, ami még fontosabb, nem küldenek sem katonákat, sem fegyvereket a régióba, szemben a legfontosabb partnereikkel, akik már reagáltak arra, hogy több mint 100 ezer orosz katona állomásozik az ukrán határ közelében.
Biden arról is beszélt, hogy nem lesz semmi az Északi Áramlat 2-ből, ha Oroszország megtámadja Ukrajnát. A Németországba Ukrajna megkerülésével eljutó orosz gázvezeték az egyik oka annak, hogy a németek – legalábbis – hezitálni látszanak. Az országnak nagy szüksége lenne az így kapott gázra, főként, mivel jövőre leállítják utolsó atomreaktorukat is, 2030-ig pedig a szénerőművek használatával is felhagynának, legalábbis a tervek szerint. Ugyanakkor a kormánykoalíción belül is megoszlanak a vélemények – szemben a fegyverszállítás lehetőségével –, hogy tényleg beüzemeljék-e a gázvezetéket, mivel környezetvédelmi problémákat is felvet a projekt, de még inkább politikait, és nemcsak Ukrajna miatt – az oroszokkal szembeni nagyobb kitettségtől is tartanak –, de nyilván ez egy újabb nyomós érv ellene.
Az viszont biztosra vehető, hogy Scholz előbb hétfőn Kijevbe, majd kedden Moszkvába látogat, hátha vissza tudja szerezni azt a szerepet, amit elődje, Angela Merkel töltött be az európai politikában, és amit – úgy tűnik – egyelőre a francia elnök vett át. Ehhez viszont Moszkvában meg kell említenie a gázvezeték nevét, még egyszer ezt nem kerülheti el.
Széttartás, tárgyalás
Az EU „másik motorja”, Franciaország elnöke, Emmanuel Macron Vlagyimir Putyinnal találkozott. Macron, szemben német kollégájával, nagyon aktívan részt akar venni a konfliktus feloldásában, korábban már két alkalommal is beszélt telefonon Putyinnal.
Most 5–6 órás tárgyalást tartottak Moszkvában zárt ajtók mögött az Orbán-látogatásból már ismert gigaasztalnál. A hírek szerint Macron azt kérte, Moszkva ne hajtson végre újabb katonai műveleteket, valamint vonja ki a csapatait Fehéroroszországból.
Ő kedden Kijevbe utazott (itt tartózkodott ugyanekkor a német, a cseh, az osztrák és a szlovák külügyminiszter is), majd még kedd este Berlinben nyugati kollégáival is tárgyalt – a lengyel elnökkel, Andrzej Dudával és Scholz-cal –, aztán újra felhívja Putyint. Macron elmondta, az orosz elnökkel „konkrét intézkedésekről tárgyaltak”, és hogy Putyin hajlandó tiszteletben tartani Ukrajna szuverenitását és területi integritását.
Az orosz elnök arról informálta az egybegyűlteket, hogy noha még „túl korai” lenne a Macron által tett javaslatokról beszélni, azok „megvalósíthatók, alapot jelenthetnek a továbblépéshez”. Igaz, a kérdésre válaszolva, hogy országa lerohanja-e Ukrajnát, válaszában Putyin nem zárta ki ennek lehetőségét.
Sőt. Ahogy a Politico elemzésében írják, Macron – bár próbálja pozitív színben feltüntetni moszkvai szereplését – tulajdonképpen biodíszletként szolgált Putyinnak, aki
- kijelentette, a Krím Oroszország része, és hogy ezért akár háborút is vívna a NATO-val;
- nemi erőszakra tett vulgáris utalással azt mondta, Ukrajnát rá kell kényszeríteni a minszki jegyzőkönyv végrehajtására;
- az árulással vádolt Petro Porosenko korábbi oroszbarát ukrán elnöknek menedékjogot ajánlott;
- kitartott amellett, hogy Kijev saját csapatokat gyűjt, hogy fegyveresen oldja meg Donyeck kérdését;
- továbbá Afganisztánra, Jugoszláviára, Líbiára hivatkozva gúnyolódott a NATO-n, mint „védelmi” szövetségen.
Macron gyakorlatilag nem reagált minderre, úgy járt, mint tavaly az EU külügyi főképviselője, Josep Borrell, aki szintén az orosz fővárosban tett látogatásakor csöndben álldogált, miközben Szergej Lavrov orosz külügyminiszter „megbízhatatlan partnernek” nevezte az EU-t.
A Kreml azt is tagadta a találkozó után, hogy Putyin megígérte kollégájának, nem hajtanak végre további katonai műveleteket az ukrán határ közelében, ilyet Franciaország nem is követelhet tőlük,
a jelenlegi helyzetben, Moszkva és Párizs képtelen megegyezni,
sugallta az orosz vezetés szóvivője. Azt viszont megerősítették, hogy a hadgyakorlat után tényleg kivonják a csapataikat Fehéroroszországból.
Macron elvileg azzal ült le tárgyalni (és hét fogást elköltve vacsorázni), hogy egyszerre próbálja tiszteletben tartani Moszkva követeléseit, valamint képviselni a Nyugat pozícióját, ám ezzel tulajdonképpen ellentmondott az USA-nak. Utóbbi szerint az orosz problémákról csak akkor lehet tárgyalni, ha rendezik a kelet-ukrajnai helyzetet, a francia elnök viszont látszólag elfogadta, hogy az orosz katonai jelenlét csak akkor csökkenhet, ha a nyugati szövetségesek előbb leülnek tárgyalni Putyin követeléseiről. Bár Macron megközelítése reálisabb az amerikainál, mégis törést okoz, ami nem feltétlen jó hír – látva a németek viselkedését.
A biztonságos és fenntartható deeszkalációhoz előrelépésre van szükség a lényegi kérdésekben
– mondta, és hogy „a biztonság és stabilitás egy új rendjére van szükség Európában”. Ebben a keretrendszerben tárgyaltak a francia vezető szerint konkrét és „új, talán innovatívabb megoldásokról”, de ennek részleteiről nem beszélt.
A találkozó előtt még Ukrajna „finnesítéséről” beszélt. Finnország független ország maradhatott a hidegháború alatt, de csak úgy, hogy nem csatlakozhatott sem a Varsói Szerződéshez, sem a NATO-hoz. Az oroszok követelése ugyanis az, Ukrajna ne csatlakozhasson, valamint, hogy a katonai szövetség vonja vissza erőit Kelet-Európából. A NATO és az USA is később úgy nyilatkozott, tartják magukat a szokáshoz, vagyis minden államot szívesen látnak tagjaik között, így Ukrajnát is. Macron a találkozó után ugyanakkor már arról beszélt, nyitva kell hagyni a lehetőséget, hogy akár Svédország, akár Finnország csatlakozhasson a NATO-hoz. Ukrajnát, vélhetően nem véletlenül, itt nem említette. Ebből a szempontból az USA-nál nagyobb hatalma van Franciaországnak, hiszen egy állam felvételét bármelyik jelenlegi tag megvétózhatja.
A franciák oroszokhoz való közeledésére is reagálva Boris Johnson brit kormányfő a Timesban jelentetett meg egy cikket, amiben arról ír, fontolóra vették a RAF vadászgépek és a Királyi Haditengerészet hajóit a régióba telepíteni, hozzátéve: Nagy-Britannia „nem rezzen meg”. A következő napokban a védelmi és a külügyminiszter is Moszkvába utazik.
Egység, várakozás
Kedden este aztán 11 év után Berlinben találkozót tartott a weimari háromszög, vagyis Lengyelország, Franciaország és Németország vezetője.
Új megközelítések jelentek meg az elmúlt napokban, és szeretnénk továbbra is dolgozni rajtuk
– mondta Macron a sajtótájékoztatón. Konkrétabban arról beszéltek, hajlandók leülni Oroszországgal megvitatni a követeléseiket. De a taktikájuknak része az erős katonai elrettentés is – tették hozzá.
Scholz a találkozón arról beszélt, legfőbb céljuk az európai béke megőrzése, de figyelmeztették a Kremlt, súlyos „politikai, gazdasági és stratégiai” következményei lesznek, ha megtámadják Ukrajnát.
Meglepően erős szavak a német kancellártól.
A francia elnök kedden napközben Kijevben találkozott Volodimir Zelenszkijjel, és azt mondta, az ukrán és az orosz államfő is újra elkötelezett a minszki megállapodás betartása mellett. Ezért csütörtökön Berlinben újra összeülnek a normandiai négyek, vagyis Franciaország, Németország, Ukrajna és Oroszország.
