Számos kínai befektető fellélegezhetett, amikor szeptember 22-én az Evergrande, Kína egyik legnagyobb ingatlanfejlesztő cégje bejelentette, hogy ki tudja fizetni belföldi kötvényein lévő tartozásait. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa, és az Evergrande okozta válság korántsem ért még véget. Kevés szó esett például a külföldi befektetők, a bankok, illetve az egyéb üzlettársak felé fennálló tartozásokról.
Ahhoz, hogy megértsük a cég felemelkedését és zuhanását, először a céget magát kell megértenünk. Az Evergrande-t 1996-ban alapította Huj Csia-jin, aki mára már körülbelül kétszázezer embert foglalkoztat és a csúcson 42 milliárd dollárnak megfelelő vagyonával Kína második leggazdagabb embere volt (jelenleg 11 milliárd dollárra becsülik vagyonát). A vállalat fő üzleti tevékenysége az ingatlanfejlesztés, amelyből több, mint ezer projektet vezényel közel háromszáz kínai városban. A cég ugyanakkor számos más iparágban is képviselteti magát, mint például a sport, a vidámpark üzemeltetés és az elektromos járművek gyártása.
A cég ingatlanfejlesztési tevékenysége hasonló volt, mint kínai versenytársaié: kölcsönt vett fel, amiből telket vásárolt és lakóingatlant épített rá. A lakásokat gyorsan, alacsony áron értékesítette, majd újabb kölcsönöket vett fel, hogy újrakezdhesse a kört.
Az Evergrande tevékenységének azonban több gyenge pontja is volt. Így például a hihetetlen méretűre duzzadt hitelállománya: a cég több, mint háromszáz milliárd dollárnyi (nagyjából 90 ezer milliárd forint) adósságot halmozott fel. Ebből fakadóan számos lakásra váró befektetőnek is vannak követelései az Evergrande felé.
Egy darabig ez nem jelentett nagy gondot, de a kínai hatóságok 2020 második felében úgy döntöttek, hogy nem engedélyezik többé az ingatlanfejlesztő cégek mértéktelen adóssághalmozását. Kintlévőségei csökkentése érdekében az Evergrande nagymértékű értékesítésbe kezdett. Azonban Kína ingatlanpiacán csökkent a kereslet, az értékesítés ezért lassan haladt, ami anyagilag szorult helyzetbe hozta a céget. Emellett késedelmek voltak az építkezéseken is, a cég kölcsönzői és potenciális vevői pedig elvesztették bizalmukat az Evergrande-ben.
A cég júniusban kihagyta egy törlesztőrészlet fizetését, júliusban pedig befagyasztották az egyik, húszmillió dolláros (nagyjából hatmilliárd forint) értékű banki letétjét. Ezt követően a bankok megtagadták a cégnek való hitelnyújtást és augusztusban több kínai városban is leálltak az építkezések. Ahogy az várható volt, a cég részvényei is zuhanórepülést vettek.
Az Evergrande helyzete több szempontból is problematikus. Ha bedől, az előértékesített lakásokat megvásárló emberek pénze kárba vész. A vállalat több, mint hetvenezer befektetőnek tartozik, akiknek egy része természetesen rosszul viseli a bizonytalanságot és a lehetséges veszteségeket.
A cég válsága megrendítheti Kína pénzügyi rendszerét is, mivel az Evergrande több, mint 170 banknak tartozik. A történtek miatt a pénzintézetek szigorúbb hitelezési politikába kezdhetnek, ami nehezítheti az egyéb cégek tőkéhez jutását és veszélyeztetheti működésüket.
Az Evergrande jelenleg gőzerővel dolgozik a tűzoltáson. Adósságának egy részét rendezte a belföldi befektetői felé, és azon munkálkodik, hogy értékesítse portfóliójának bizonyos szegmenseit, így például az ingatlanfejlesztéshez nem közvetlenül kapcsolódó érdekeltségeit. Továbbá a cég pénzügyi tanácsadók tömkelegét alkalmazza a probléma megoldásának érdekében.
Tekintettel a vállalat méretére és a válság potenciális mellékhatásaira, a kínai hatóságok kulcsfontosságú szerepet tölthetnek be a kríziskezelésben. Az állami beavatkozás mértékétől függően több forgatókönyv is kibontakozhat. Minimális állami szerepvállalás esetén az Evergrande csődöt jelenthet. Így a válság tovább gyűrűzhet, más vállalatokat is elérhet, és negatívan érintheti a kínai pénzügyi rendszert. Felmerült, hogy pénzügyi mentőcsomagot állítanak össze a cégnek, illetve más vállalatok átveszik az Evergrande projektjeit.
Jelen állás szerint úgy tűnik, hogy a kínai kormány limitált beavatkozást alkalmaz, ahol a fókusz azon lesz, hogy az Evergrande be tudja fejezni azokat a lakásépítéseket, amelyeket már előértékesített. A többi problémát az Evergrande maga kell, hogy megoldja.
Többen is a Lehman Brothers 2008-as bedőléséhez hasonlították a jelenlegi krízist, bár a szakértők megosztottak ebben a kérdésben. Van, aki szerint az Evergrande válság bizonyos szempontból rosszabb is lehet, mert veszélyezteti a kínai gazdasági modellt. Mások szerint a párhuzam túlzó. Az Evergrande krízis bár rosszul fogja érinteni a kínai gazdaságot, de annak kicsi a valószínűsége, hogy egy strukturális válságot hozna magával.
Volt olyan vélemény is, amely szerint az, ami az Evergrande-val történt, valójában egy menedzselt buborékpukkasztás volt. Már évek óta cikkeznek a kínai ingatlanbuborékról, amelynek kipukkadása katasztrofális következményekkel járhatna. Sokak szerint tűnik úgy, hogy a kínai hatóságok nem akarták megvárni ezt, és menedzselni akarták az ingatlanpiac normalizálását.
Az Asia Times riportja szerint az Evergrande-válság hozzájárulhat az ingatlanfejlesztők mértéktelen adóssághalmozásának megállításához, a krízist követően pedig csökkenhetnek a kínai ingatlanárak, és szélesebb társadalmi rétegek is lakáshoz juthatnak. Ez összhangban van a kormány jelenlegi, társadalmi jólétet elősegítő törekvéseivel. Hosszútávon a válság eredményezheti azt is, hogy a tőke inkább a magasabb termelőképességű ágazatokba áramoljon, mint például a gyártás.
Az Evergrande válsága mindenesetre még túl korai szakaszban van ahhoz, hogy lássuk, milyen hosszú távú hatásai lesznek. Annyi viszont kiviláglik, hogy a kínai hatóságok tarthatatlannak ítélték az ingatlanszektor állapotát, és lépéseket tettek a reform felé. Mindez egy átfogó, nagyobb gazdasági folyamat része, hiszen a kínai kormány komoly vizsgálatokat indított a technológiai szektorban is.
