Néhány napja Észak-Korea bejelentette, hogy sikeresen tesztelt új, nagy hatótávolságú cirkálórakétákat (manőverező robotrepülőgépeket). Az ENSZ szankciói ellenére ezt megteheti, nem sértett meg vele egyetlen szabályt sem, noha ezekkel az eszközökkel akár Japánt is elérhetik, mert 1500 km távolságra repültették. Ami még aggasztóbb: szakértők szerint ez az első, nukleáris robbanófej hordozására is alkalmas rakétájuk.
Ballisztikus rakétákat viszont Észak-Korea nem fejleszthetne, mégis megteszi. A héten két ilyen fegyvert is kipróbáltak, első alkalommal vonatról indítva. A rakéta a kilövés helyszínétől 800 kilométerre, Japán és Észak-Korea között csapódott a tengerbe, repülése során a 60 kilométeres magasságot is elérte. Mire „véletlenül” ugyanezen a napon Dél-Korea – történetében először, a világon hetedik államaként – tesztelte le a tengeralattjáróról indított ballisztikus rakétáját. Legalábbis a dél-koreai vezetés tagadja, hogy lépésük közvetlen reakció lett volna északi szomszédjuk tesztjére, magyarázatuk szerint épp most értek el a fejlesztés ezen szintjére. Emellett bejelentették, hogy sikeresen kifejlesztettek egy szuperszonikus cirkálórakétát; egy nagy hatótávolságú levegő–föld rakétát, amelyeket a KF-21-ekre, a dél-koreai szuperszonikus vadászrepülőgépekre szerelnek fel; valamint egy ballisztikus rakétát is, amely elég erőteljes ahhoz, hogy behatoljon Észak-Korea földalatti, háborús bunkereibe.
Szuga Josihide japán miniszterelnök „felháborítónak” nevezte az észak-koreai rakétaindítást, az Egyesült Államok szerint a lépés veszélyt jelent a kommunista állam szomszédjaira éppúgy, ahogy az egész nemzetközi közösségre.
Észak-Korea szeret kérkedni a fegyverzetével, furcsa is volt, hogy a kommunista állam alapításának évfordulóján, szeptember 9-én tartott katonai parádén sem a nukleáris képességeikkel nem büszkélkedtek el, sem ballisztikus rakétát nem vonultattak fel. Már úgy tűnt, hogy Kim Dzsongun rezsime kész az Egyesült Államokkal való tárgyalásokra, és ezt jelzi a visszafogottsággal.
Akkor most még jobban kell tartani Kim Dzsonguntól?
Donald Trump több alkalommal is őrültnek nevezte Észak-Korea diktátorát, és mint a napokban kiderült, Mark Milley tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke Trump elvesztett választása után attól tartott, a leköszönő elnök képes háborút indítani Kína ellen, esetleg még az atomfegyvereket is bevetné. Legalábbis ezt állítja új könyvében a legendás riporter, Bob Woodward és kollégája Robert Costa, akik több mint 200 interjút készítettek a Peril (Veszedelem) című kötet megírása előtt.
Kenneth Dekleva, az amerikai külügy korábbi pszichológusa, aki megalkotta a világ vezetőinek pszichológiai profilját, Trump és Kim 2018-as találkozója előtt az NPR-nak azt nyilatkozta a diktátorról:
Szerintem az őrült emberről szóló elmélet téves. Azt mondanám, hogy Kim Dzsongun okos, egy nagyon-nagyon hozzáértő diplomata, egy komoly ember. Szereplő akar lenni a világ színpadán.
Egyébként is, az őrült nem egy precíz fogalom, kulturális konstrukció, és az a szerepe, hogy valakit, például egy ellenséget megbélyegezzenek vele – írta kollégái tanulmányait összefoglalva Colin Alexander, a nottinghami Trent Egyetem politikai kommunikációval foglalkozó oktatója. Ezt tették az olyan hollywoodi filmek, mint a South Park alkotóinak 2004/2005-ös Amerika kommandó: Világrendőrség című alkotása (bár itt még Kim Dzsongilről lehetett szó), illetve a Seth Rogen és Evan Goldberg-féle 2014-es Az interjú. Trump ezekre a képzetekre erősített rá, mikor Észak-Korea vezetőjét „őrültnek”, „bolondnak” nevezte, még 2018–2019-es három találkozójuk előtt.
Évfordulók mindenhol
Nem mindenki értékelte azonban úgy az államalapítás szeptember 9-i ünnepe után, hogy a megkarcsúsodott Kim a tárgyalásra való hajlandóságát akarja kifejezni a visszafogott katonai parádéval.
Sung-Yoon Lee, a Tufts Egyetem koreai tanulmányok professzora a Conversation portálon megjelent dolgozatában arról írt, hogy ez elég kiszámítható lépés volt, hiszen három évtizede ezt a forgatókönyvet játssza Észak-Korea.
- Viselkedj harciasan,
- lőj,
- a provokáció után kapcsolj békemódra,
- és nézd meg milyen engedményeket kapsz.
Aztán pedig a folyamat kezdődik elölről. Vagyis Lee szerint a mérsékelt parádé után egyértelmű volt, hogy egy provokatív lépés következik. Kim Dzsongunt, ahogy két diktátor elődjét, az apját és a nagyapját is sokszor nevezték őrültnek, pedig mindhármuk működése eléggé kiszámítható.
Észak-Korea kifejezetten szeret akkor provokálni, amikor az Egyesült Államok éppen rossz passzban van, ha külföldön aktuálisan komoly problémái akadnak, mint most az afganisztáni helyzet. Így volt ez:
- 1968–1969-ben a vietnámi háború megrekedésekor, amikor a kommunista állam több támadást is intézett amerikai és dél-koreai célpontok ellen,
- de az első nukleáris tesztet is akkor rendelte el a jelenlegi vezető elődje és apja, Kim Dzsongil, mikor az USA 2006-ban bevonult Irakba.
Szintén eléggé kiszámítható, hogy hadgyakorlatot indít, fegyvereket tesztel, amikor a környezetében ellenséges államok katonai gyakorlatot rendeznek. A múlt hónapban az Egyesült Államok és Dél-Korea tartott egy ilyet közösen, Észak-Korea meg is vádolta mindkét államot, hogy nem más a céljuk, minthogy megszállják őket.
Különösen akkor szeret fegyverekkel kísérletezni Észak-Korea, ha valamilyen ünnepnap vagy évforduló van. Idén, de az előző években is az államalapítás ünnepén vagy e körüli időpontban hajtott végre nukleáris teszteket a kommunista állam hadserege, ahogy a 2006-os első nukleáris teszt is egy nemzeti ünnepnapon történt. A szerdai ballisztikus rakétakísérletet is egy fontos történelmi napra, a koreai háború egyik kulcsmomentumának, az incshoni partraszállásnak az évfordulójára időzítették.
Nincs kizárva, hogy vannak még tervei az észak-koreai vezetésnek az idei évre. Olyan napokon esélyes valamilyen látványos lépés, mint például október 10., a kommunista párt alapításának dátuma, vagy november 29., amikor a negyedik évfordulója lesz az ország eddigi legnagyobb, interkontinentális ballisztikus rakétatesztjének. Ezeknél még valószínűbb időszak december második fele, akkor lesz tíz éve, hogy Kim Dzsongil meghalt és a fia átvette a hatalmat.
Mi várható?
Kim Dzsongunt az is érdekelheti, mit lép a Biden-adminisztráció a provokációkra. Az sem volt véletlen, hogy augusztusban újraindították a jongbjoni plutónium-erőművet, pedig már háromszor – 1994-ben, 2008-ban és 2018-ban – is ígéretet tettek arra, hogy bezárják.
Az amerikai elnök beiktatása óta a két ország vonatkozásában szinte semmi sem történt, már azon kívül, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei több alkalommal is kérték a kommunista államot, üljenek le velük tárgyalni, ám ezekre a felhívásokra nem érkezett válasz. A hétvégi robotrepülőgép-kísérlet után összeültek Japán, Dél-Korea és az Egyesült Államok képviselői, hogy megvitassák a kialakult helyzetet, majd utána ismét felszólították Észak-Koreát, térjen vissza a nukleáris leszerelésről szóló tárgyalóasztalhoz. A felszólításra egy nappal később két, rövid hatótávolságú ballisztikus rakéta kilövése érkezett válaszként.
Biden és szövetségesei jelenleg a barátságos invitálás taktikáját alkalmazzák, ahogy korábban Trump is tette. Például 2019-ben, amikor kis hatótávolságú ballisztikus rakétákat próbált ki Észak-Korea, Trump azzal utasította el az ország elleni újabb szankciók bevezetését, hogy azok kis hatótávolságúak. Pedig 2017-ben három ballisztikus rakéta- és hat földalatti nukleáris tesztet hajtottak végre a kommunista államban, azt állítva, hogy Észak-Korea képes lenne nukleáris robbanófejjel megcélozni az Egyesült Államok kontinentális részét.
Az észak-koreai tesztekre adott nem túl határozott válaszokkal az a probléma, hogy az elrettentés ereje csökkenhet, miközben Phenjan fejleszti képességeit és normalizálja a provokációit
– nyilatkozta Leif-Eric Easley, a szöuli Ewha Womans Egyetem nemzetközi tanulmányok professzora.
Kína, Észak-Korea legnagyobb támogatója, és egyben az egyetlen megmaradt fő kereskedelmi partnere, a tárgyalások mellett tette le a voksát. Ezt az ország külügyminisztere, Vang Ji jelentette ki dél-koreai látogatása során a hétvégi rakétatesztekkel kapcsolatban feltett riporteri kérdésekre. Éppen elhagyta az országot, mikor Észak-Korea elindította ballisztikus rakétáit.
Valahogy muszáj erőt demonstrálnia Észak-Koreának, hiszen az ország komoly válságban van, a korábban bevezetett szankciók, a gazdasági-kereskedelmi problémák, a koronavírus-járvány, valamint a tavalyi természeti katasztrófák (tájfunok és áradások pusztítottak) miatt humanitárius katasztrófa szélén állnak. Egyes szakértők Kim Dzsongun látványos fogyását is azzal magyarázták, ezzel akarja megmutatni a népének, hogy együtt érez velük, ő is szenved.
Másrészt Phenjannak az is a célja, hogy a fegyverkísérletek segítségével talán jobb alkupozícióból kezdheti meg a tárgyalásokat – ha megkezdik végre valahára –, és olyan szakértő is akad, aki szerint nem véletlen, hogy Vang Ji látogatása után következett a ballisztikus rakétateszt, ezzel jelezte a kommunista állam a nemtetszését Kínának. Nem csupán a külügyminiszter dél-koreai látogatása miatt, hanem azért is, mert a járvány kezdete óta akadozik a kínai import, amire igen nagy szüksége lenne Észak-Koreának.
