A kínai állami propagandagépezet egyik visszatérő üzenete, hogy milyen csodálatosan boldog életük van Kínában az etnikai kisebbségeknek. Amikor 2019-ben egy hónapig követtem a Kínai Kommunista Párt lapja, a Zsenmin Zsipao (magyarul nagyjából: Néplap) angol nyelvű kiadása, a People’s Daily, China Twitter-oldalát, az egyik rendszeresen visszatérő poszttípusuk volt az, hogy az „etnikai kisebbség tradicionális népviseletbe öltözött tagjai önfeledten őrzik hagyományaikat”.
A kínai kommunista pártpropaganda szerint az országban élő több mint ötven különböző etnikai népcsoport tagjai szabadon gyakorolhatják kultúrájukat, és a pekingi kormányzatnak köszönhetően a szegénységből kiemelkedve ápolhatják népük hagyományait. Tibeti zarándokok jó termésért imádkoznak, tadzsik menyasszony hagyományos öltözékben készül az esküvőjére, jaók, miaók és jík tartják meg őseik ünnepnapjait, csakúgy, mint a csuangok és a tongok.
A két népcsoport között évtizedes feszültségre és nyílt ellenségességre ezt követően több, ujgurok által elkövetett terrortámadás hívta fel a figyelmet: késes tömeggyilkosság egy kínai vasútállomáson, bombamerényletek és késes támadások Ürümcsi vasútállomásán és egy piacon. Ezek után a pekingi kormányzat Hszi Csin-ping kínai elnök irányítása alatt példátlan keménységgel lépett fel az ujgurok ellen, és a hivatalosan a terrorizmus, vallási fanatizmus és a szeparatista csoportok elleni harcként jellemzett intézkedéseket az állami média igazi sikertörténetként adja el.
A nyugati országok azonban egészen másnak ítélték, amit a kínai kormány művel Hszincsiangban: rendszerszintű diszkrimináció, elnyomás, etnikai tisztogatás, emberiesség elleni bűncselekmény és népirtás. Az amerikai kormány, a kanadai és a holland parlament és legutóbb szerdán a brit parlament is népirtásnak minősítette az ujgurok elleni fellépést, míg a német kormány egy belső jelentésben taglalta, hogyan nyomják el az ujgurokat.
Kitépni a gyökereiket
A világ csak 2017-ben kezdett el igazán felfigyelni az ujgurok és a tartományban szintén nagy számban élő kazah kisebbség tagjait érintő, akkor már évek óta zajló elnyomásra, ami csak még rémisztőbb lett, miután 2016-ban a Tibetben is „rendet teremtő” Csen Csüan-kuót nevezeték ki a tartomány vezetőjévé. Nyugati újságírók kezdtek el beszámolni a Hzsincsiangban létrehozott totális megfigyelőállamról, ami a digitális megfigyelés tesztlaboratóriuma lett, és szép lassan szemtanúk elmondásai, nemzetközi jogvédő szervezetek és egyetemi kutatók nyomozásai, valamint a kínai kormány belső iratai tették nyilvánvalóvá Peking valódi célját: kínaivá tenni az ujgurokat és kazahokat.
Elszakítani a családfájukat, kitépni a gyökereiket, szétszakítani a kapcsolataikat, megszüntetni az eredetüket.
Egy belső kínai kormányzati irat szerint ez a cél Hszincsiangban, ahol módszeresen kezdték el eltüntetni az ujgur és kazah kultúrát. A kisebbségi nyelvtanulást megszüntették, több száz értelmiségit és vallási vezetőt zártak börtönbe, több mint tízezer mecsetet romboltak le teljesen, vagy alakítottak át, például üzletté és kocsmává, ősi zarándokhelyeket és temetőket semmisítettek meg.
Több mint egymillió embert zártak ideológiai átnevelő táborokba – ahol a Kommunista Párt szeretetére nevelik őket, és arra, hogy ők valójában kínaiak –, vagy szállítottak más kínai tartományokba, hogy ottani üzemekben dolgozzanak. Az időseket pedig az állam által százával épített öregek otthonába viszik, a hivatalos magyarázat szerint a szegénység elleni küzdelem részeként.
Emellett több százezer gyereket szakítottak el családjaiktól, hogy szögesdróttal ellátott betonfalak mögött lévő bentlakásos óvodákban és iskolákban elzárják őket népük hagyományaitól. Mindeközben harmadára esett vissza a születések száma a tartományban. A kínai kormány szerint azért, mert emancipálták az ujgur nőket és így „már nem gyerekcsináló gépek”, de hozzájárult ehhez a több százezer kisebbségi nő sterilizálása, méhen belüli fogamzásgátló eszközök rájuk kényszerítése és az abortuszok is.
„Az évszázad hazugsága”
A Kommunista Párt irányítása alatt álló kínai média és az állami propagandagépezet lassan reagált, és éveken át alig válaszoltak a Hszincsiangot érintő hírekre, de ez az elmúlt hónapokban megváltozott, és mostanra teljes fokozatra kapcsoltak. Az információs harc célpontja pedig már nem is a belföldi közönség, hanem a nemzetközi közvélemény: az angol nyelvű kínai lapokban és televíziókban csak ebben a hónapban szó szerint százával készültek a Hszincsianggal foglalkozó cikkek és riportok.
Az elnyomás elől külföldre menekült ujgurok ellen lejárató kampányt indítottak, csakúgy, mint a hszincsiangi helyzettel foglalkozó kutatók és újságírók ellen, akiket az állami sajtó szerint a kínai Kommunista Párttal szembeni gyűlölet vezet, és ezért hazugságokat terjesztenek. Hszincsiangot közben úgy próbálják bemutatni, mint egy békés, rohamosan fejlődő területet, ahol idilli körülmények között élnek a különböző népcsoportok. Ironikus módon olyan, Kínában betiltott oldalakat használva erre, mint a Facebook, a Twitter vagy a YouTube.
Jó példája ennek az a Sky New Australia által „bizarrként” jellemzett propagandavideó, amit a canberrai kínai nagykövetségen mutattak be, és a londoni kínai nagykövetség YouTube-oldalán is közétettek. A „Hszincsian egy csodálatos hely” címet viselő alkotásban benne van minden, amit a kínai állami média is igyekszik eladni a tartományban lévő helyzetről. (Két évvel korábban már készítettek egy hasonlót, ami talán még furcsább.)
- A terrorizmus elleni harc sikerének köszönhetően évek óta nem volt terrortámadás.
- A tartomány „a vallási harmónia földje”, ahol „tisztelik és védik a vallásszabadságot”.
- Ez „a boldogság földje”, ahol virágzik a jólét.
- Megszüntették a szegénységet, mindenki ingyenes orvosi vizsgálaton eshet át.
- A különböző etnikai csoportok hagyományait teljesen tiszteletben tartják, ők békésen együttműködve és harmóniában élve dolgoznak a tartomány fejlesztéséért.
- A turisták csak úgy özönlenek a tartományba.
Mindenkit szívesen látnak
A kínai külügyminiszter szerint szívesen látják azokat Hszincsiangban, akik szeretnék megtudni, milyen is az élet valójában a tartományban, de mégis egymás után utasították ki az országból azokat a nyugati újságírókat, akik beszámoltak az ottani helyzetről. Amikor pedig a BBC vagy a CNN odament forgatni, a stábokat végig rendőrök és belbiztonságiak követték és zaklatták, akadályozva a munkájukat; még azt is megtették, hogy egész autópályát lezártak, csak azért, hogy a CNN stábja ne jusson el olyan helyekre, amit a kínai kormány nem akart, hogy lássanak.
A kínai propagandaszervek eleinte még nagy nemzetközi hírügynökségeket és a BBC-t is meghívták a tartományba, hogy megnézzék az átnevelő táborokat, miután az egyre több bizonyíték hatására képtelenség volt tagadni létezésüket. Az állami sajtóban és a kormányzati közleményekben „szakképzést nyújtó iskolákként” jellemzett intézményekben a hivatalos magyarázat szerint a „szélsőséges gondolatok” ellen küzdenek, az ott lévő emberek pedig nem rabok, hanem önként vannak ott.
Az eredmények azonban felemásra sikerültek a már-már nevetségesen átlátszó propagandának köszönhetően. A meghívott újságírók csak pár kiválasztott „tanulóval” készíthettek interjúkat, akik mellett végig ott álltak a kormány emberei, figyelve, hogy mit mondanak, és az gyanúsan mindig ugyanaz volt:
Nem is vettem észre, hogy szélsőséges gondolataim voltak, de itt meggyógyítottak, és visszatérhetek a társadalomba.
Kínai tisztségviselők a BBC-nek nyíltan elmondták, hogy olyan emberek kerülnek a táborokba, akik nem követtek el semmit, de meg tudják róluk állapítani, hogy közel voltak ahhoz, hogy bűncselekményt hajtsanak végre. A tartományban ugyanis egy pontalapú osztályozórendszert vezettek be, ami különböző kritériumok alapján megmutatja, kinek lehetnek „szélsőséges gondolatai”, ami szeparatizmushoz és terrorizmushoz vezethet.
Ezek alapján tömegesen kezdték el átnevelő táborokba zárni az embereket, olyan „bűnök” miatt, mint hogy külföldre utazott, kapcsolatban áll valakivel, aki külföldre utazott, hirtelen abbahagyta az alkoholfogyasztást vagy a cigarettázást, hosszú szakállt növesztett, imaszőnyege van otthon, vagy a hátsó bejáratot használja a főbejárat helyett. Egy idő után pedig már bárkit elvittek, bármilyen indokkal, hogy meglegyen a pártvezetést által megkövetelt kvóta, és több mint egymillióan kerültek a táborokba, akár amiatt is, hogy olyan tiltott programokat használnak, mint a WhatsApp.
Egy albán történész és újságíró, Olsi Jazexhi, aki 2019-ben vett részt egy szervezett táborlátogatáson, a CNN-nek elmondta: túlzásnak tartotta a nyugati sajtóban megjelent beszámolókat, és azt várta, hogy valódi terroristákat talál majd a börtönszerű épületekben. Ezek után sokkolta, hogy csak egyszerű átlagemberekkel találkozott, akiknek egyetlen „bűne” az volt, hogy imádkoztak vagy olvasták a Koránt. Amikor pedig ezt meg is írta, koncentrált támadás alá vette a kínai állam.
A kínai propaganda mostanra biztosra megy, és a párt irányítása alatt álló média „riportjaiban” mutatja be, hogy minden szép és jó Hszincsiangban. Mint például a CGTN angol nyelvű kínai hírcsatorna helyszíni bejelentkezésében, ahol a riporternő kijelenti, hogy
minden követ megmozgattam, de semmi nyomát nem találtam népirtásnak, vissza hozzád.
CGTN speaks to local resident on Xinjiang human rights accusations pic.twitter.com/iozVOSLGMx
— CGTN Global Business (@CGTNGlobalBiz) April 1, 2021
