Csütörtökön Budapesten találkozott Orbán Viktor magyar és Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök, hogy megvitassák az uniós vétó ügyét.
A vétóról több cikket is írtunk, a lényege az, hogy Magyarország és Lengyelország addig nem mond igent az uniós költségvetés és a 750 milliárd eurós mentőcsomag elfogadására, amíg annak része egy olyan mechanizmus is, amivel a jogállami alapelveket megsértő országok pénzügyi támogatásait fel lehetne függeszteni.
Most a két miniszterelnök közösen adott ki egy nyilatkozatot, ebben nemcsak azt írták le, mit gondolnak a vétó ügyéről, hanem arra is céloztak, mit gondolnak megoldásnak. Tartottak erről egy sajtótájékoztatót is, amelyen ugyan személyesen lehetett jelen a sajtó egy része, de leginkább a baráti, kérdések pedig nem hangzottak el.
Mit gondolnak ők
A dokumentumban a két miniszterelnök azt írja, elkötelezettek az Európai Unió működéséről szóló szerződés második cikkében leírt értékek mellett, amiket jogállami alapértékekként szoktak emlegetni. Szerintük viszont ezek ellenőrzésére már létezik eljárás, ami a hetes cikkben van leírva. A hetes cikk szerinti eljárás pedig folyamatban is van mindkét ország ellen. A mostani jogállami mechanizmus valójában pont azért született meg, hogy legyen olyan eszköz, ami a hetes cikknél hatékonyabban, de kevésbé durván kéri számon a tagállamokat, az ugyanis végső esetben a szavazati jog elvételével jár az Európai Tanácsban, de egyetlen másik ország is meg tudja vétózni.
A nyilatkozatban Orbánék azt írják, hogy szeretnék, ha minél előbb elfogadhatnák a mentőcsomagot és a hétéves európai költségvetést, de szerintük ennek nem ők az akadályai, hanem azok az országok, amelyek a jogállami mechanizmust együtt akarják elfogadni a költségvetéssel. Ez egyébként indoknak jó lehet, de megoldásnak nem biztos, mert ha külön kellene elfogadni a jogállami mechanizmust, akkor lehet, hogy a két ország együtt sem tudná megvétózni, ehhez ugyanis elég lenne a minősített többség a tanácsban.
Ez nagyjából igaz is, bár a Next Generation EU csomag nemcsak hitelekből áll, hanem juttatásokból is, amelyeket a jövőben közös forrásokból finanszírozna az EU, tehát Orbán enyhén ferdített. A pénz nagy része viszont valóban a déli, bajban lévő tagállamokhoz menne.
A megoldás
Leírnak egy jogászbukfencekkel teli érvelést is, amely arról szól, hogy a jogállami mechanizmus nem erősítené, hanem gyengítené a jogállamiságot, mert homályosan van meghatározva a fogalom. De ha valójában olyan homályosan lenne meghatározva, akkor nem aggódna ennyire miatta a két ország, amelyik a leggyakrabban figyelmen kívül hagyja az uniós alapértékeket.
Végül közlik, hogy mivel a mechanizmus végső formája nem tartja tiszteletben a nyár végi megegyezést, ami az Európai Tanácsban született, ezért csak úgy tudják elfogadni, ha teljesen átalakítják azt, és visszatérnek a német soros elnökség eredeti javaslatához, amely szinte csak az uniós költségvetést védte volna, a jogállam nem nagyon szerepelt benne. Csakhogy az eredeti megegyezésben éppen azok a részletek nem voltak kidolgozva rendesen, amelyek miatt működőképes lehet a mechanizmus, és a németek javaslata pontosan ugyanannyira nem veszi figyelembe a nyár végi megegyezést, mit a második verzió, ami az Európai Parlamenttel kötött kompromisszum eredménye, és ami ennyire nem tetszik a lengyel és a magyar kormánynak.
