Nagyvilág

Így érhet véget az unió ötéves harca Orbánnal

Az idén befejeződhet a hetes cikk szerinti eljárás a magyar kormány ellen. De mit jelent ez a gyakorlatban, és lehet-e bármilyen következménye?

A második Orbán-kormány 2010-es hatalomra kerülése óta többször felvetődött, hogy mit tud kezdeni az Európai Unió azokkal a tagállamokkal, amelyek nem tartják be a blokk szabályait. Ezeket a magyarul csak jogállamisági kérdéseknek nevezik, de valójában az Európai Unió alapértékeinek egy részét értik alattuk. Ezeket az értékeket Nyugat-Európában és a tapasztaltabb demokráciákban nem is feltétlenül érdemes leírni, annyira részei az államszervezetnek. Vannak újságok, és a politikusok tudják, hogy nem szabad őket bántani. Vannak független bíróságok, és a kormány tisztában van vele, hogy nem nyúlhat bele az ítélethozatalba. A kisebbségeket nem politikai fegyverként használják, és tudják, hogy ha lopnak, akkor valószínűleg börtönbe kerülnek majd.

Ugyanakkor az Európai Unió létezésének célját nem érdemes összekeverni az alapvető értékeivel. Az EU sok ok miatt létezik, de a legalapvetőbb kettő ezek közül, hogy a kontinens országai olyan szoros gazdasági kapcsolatban legyenek, ami lehetetlenné teszi a tagállamok közötti háborúkat, és hogy a saját jól felfogott érdekük az, hogy a lehető legnyitottabbak kereskedjenek egymással, mert így élhetnek a legnagyobb jólétben. Az alapvető értékek nem célok, hanem olyan civilizált viselkedés, amelyet a tagországok többségében egyszerűen meg sem kérdőjeleznek.

Persze a fejlett és régi demokráciákban is vannak kiugró esetek és hibák, de nagyon ritka a rendszerszintű visszaélés ezekkel az alapvető értékekkel. Az Európai Unió szempontjából a probléma akkor került szem elé, amikor a 2004-es bővítésnél több olyan keleti tagállam is bekerült a szövetségbe, amelyekkel szemben a régi, stabil demokráciákkal rendelkező tagállamoknak számos kételye volt.

Az már a berlini fal leomlásakor látszott, hogy ezeket az újonnan demokratikussá vált országokat egyszer integrálni kell majd az európai szövetségbe. A régi tagországokban pedig felmerült az igény arra, hogy legyen valamilyen eszköz a kezükben, amivel korlátozni lehet a visszaéléseket. Végül az 1997-ben elfogadott Amszterdami szerződésbe került bele az a kitétel, hogy meg lehet vonni bizonyos jogait azoknak a tagállamoknak, amelyek megsértik az Európai Unió alapszerződésének alapértékekre vonatkozó pontját. Ez lett a sokat emlegetett hetes cikk szerinti eljárás.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Fegyvertelen unió

Az elmúlt évek során az is egyértelműen kiderült, hogy az Európai Uniónak nincsen igazán fegyvere az olyan tendenciák ellen, amikor egy tagország kormánya szándékosan veri szét azokat az intézményrendszereket, amelyek az uniós alapértékeket garantálják. Ez a leglátványosabban talán Magyarországnál derült ki: annyira nem volt semmilyen eszköz az Orbán-kormány megregulázására, hogy az utóbbi időszakban újabb hasonló eljárások bevezetéséről tárgyalt az Európai Unió vezetése. Ahhoz viszont, hogy értsük, miért nem működnek ezek az eszközök, érdemes megnézni a történetüket.

A legrosszabbkor jött az Index ügye Orbánnak az európai politikában
A következő uniós költségvetés jogállamisági mechanizmusa még nyitott kérdés, és az Index ügye alapvetően hátráltathatja a kormányt a tárgyalások során.

A hetes cikk szerinti eljárás, vagy népszerűbb nevén az uniós atombomba a kilencvenes évek aggodalmaiból született meg. Egy probléma volt vele: túl erős fegyver volt, és ahogy az atombombákat, úgy ezt sem szerették volna alkalmazni. Ez akkor derült ki, amikor a Szabadságpárt az új osztrák kormány tagja lett 2000-ben. A tagállamok túl erős lépésnek tartották a hetes cikk bevetését, ezért felmerült az igény arra, hogy legyen valamilyen köztes eszköz is, ami fenyegető ugyan, de nem veszi el az adott tagállam szavazati jogát az Európai Tanácsban.

Végül a Nizzai Szerződés vezette be ezt a köztes megoldást, a hetes cikkely első pontját, amely lehetőséget adott rá, hogy a kormányokat tömörítő Európai Tanács többségi szavazással fogadjon el olyan jelentést, amely felhívja a figyelmet egy adott tagországban a szerződés alapértékeinek megsértésére, és javaslatokat tesz ennek az orvoslására. A megfogalmazás és a fenyegetés szándékosan ilyen visszafogott, az Európai Unió ugyanis alapvetően államközi egyeztető szervezet, tehát diplomáciai eszközöket alkalmaz. Ez pedig a diplomáciai fegyverek között egy közepes méretű pofonnak számít.

A részletek

2014-ben a Európai Bizottság kitalálta, mi lesz a pontos menetrendje ennek az egésznek. Elsőként a három szerv egyike, a bizottság, a parlament vagy a tanács tagjainak egyharmada megmondja, mi az, amit az alapértékek megsértésének tart. Ha a parlament ezt kétharmados többséggel megszavazza, akkor a vádolt tagországnak a tanács előtt kell megmagyaráznia, pontosan mi történt. Ekkor a tanács négyötödös többséggel szavaz arról, hogy valóban csorbultak-e az alapértékek, és a tanács javaslatokat tesz a tagországnak a probléma orvoslására.

Van egy másik típusú eljárás is, amely elsőre úgy tűnik, mintha a hetes cikk első pontja szerinti eljárás folytatása lenne, de valójában ettől teljesen külön áll. A hetes cikk második bekezdése szerinti eljárásban a bizottság vagy a tanács tagjainak egyharmada kell hogy azonosítson komoly, visszatérő problémát, majd a parlament tagjainak kétharmadának is jóvá kell hagynia, hogy a vádolt tagországnak a tanács előtt kell felelnie. A tanács végül arról szavaz egyhangúlag, hogy orvosolták-e a problémát, vagy továbbléphetnek a hetes cikk következő szakaszába, amelyben már többségi szavazással döntenek arról, hogy megvonják-e a vádolt tagország szavazati jogát.

A hetes cikk első, valamint második és harmadik pontjai tehát teljesen különböző eljárásokat írnak le, és az első pontból nem következik egyértelműen a második pont szerinti eljárás. Ez azért fontos, mert Magyarország ellen az első pont szerinti eljárás van folyamatban.

A magyar eljárás

Az Európai Parlament 2015-ben kérte fel az Európai Bizottságot arra, hogy adjon be egy javaslatot, amelyben megállapíthatják, hogy Magyarországon komolyan fennáll a jogállam megsértésének lehetősége. Később a parlament leszavazott egy hasonló kezdeményezést, amelyben ugyanerre kérték volna a bizottságot, csak a menekültek jogaival kapcsolatban.

Három évvel később, 2018-ban kétharmados többséggel megszavazta a parlament, hogy a magyar kormány ellen, az Európai Unió történetében először, meginduljon a hetes cikk szerinti eljárás. Ez volt a híres Sargentini-jelentés, ahol a szavazás máig híres, mert a jobboldali pártok egy része inkább tartózkodott, és a magyar kormány sokáig vitatta, hogy a tartózkodásokkal együtt megvolt-e az elfogadáshoz szükséges kétharmados szavazatarány.

A magyar kormány egyik nagy diplomáciai célja volt a mostani uniós csúcstalálkozó előtt, hogy elérjék a hetes cikk szerinti eljárás lezárását. Az Európai Unió soros elnökségét 2020 második felében Németország viszi, és a politikai menetrend összeállításáért alapvetően a soros elnökség felel, így ezt Orbán Viktornak Angela Merkeltől kellett kérnie. A miniszterelnök a csúcsértekezletet követően el is mondta, hogy teljes sikert ért el, mert ígéretet tettek rá, hogy még az idén lezárják az eljárást. Később Angela Merkel szavaiból kiderült, hogy az ígéret arra vonatkozott, hogy a havonta-kéthavonta megtartott meghallgatások után végre végigviszik az eljárást.

Mivel a hetes cikk első pontja szerinti eljárás van érvényben Magyarország ellen, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az Európai Tanács arról szavazhat majd, hogy megállapítsa-e, hogy fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy Magyarország megsértette az alapértékeket. És itt vége is.

Fotó: MTI/EPA/Reuters pool/Francois Lenoir

Következmények

Az ellenünk indított hetes cikk szerinti eljárásból tehát semmiképp nem következik az, hogy megvonják a szavazati jogunkat a tanácsban, és nem is kell azt egyhangúan megszavazni a tagállamok vezetőinek. Ez azért fontos, mert Magyarország és Lengyelország kölcsönös ígéretet tettek arra, hogy megvétózzák az egymás ellen indított hasonló eljárásokat, és így egyhangú szavazással semmilyen hetes cikk szerinti eljárást nem lehetne elindítani Magyarország vagy Lengyelország ellen.

Az ígéret, amelyet kaphatott a magyar kormány, a gyakorlatban csak a tanácsi szavazásra vonatkozhatott, és a végkimenetel szempontjából nincs jelentősége. Így tehát simán elítélhetik a tanácsban Magyarországot a hetes cikk szerinti eljárásban, mert ezt Lengyelország egyedül nem tudja megakadályozni.

A másik nagy kérdés, hogy lesz-e ennek bármilyen következménye. Az eljárásból önmagában ugyanis nem következik semmi. Ha a hetes cikk második pontja szerinti eljárást szeretne kezdeményezni az Európai Unió, azt újra el kell indítani, és újra szavazni kell majd róla a parlamentben. Mivel a mostani eljárás öt évig tartott, ki tudja, ennek belátható időn belül lenne-e következménye.

Az viszont ismét nem jön jól a magyar kormánynak, hogy pont a szavazás előtti hónapokban hangos a nemzetközi sajtó attól, hogyan sérthették meg az alapértékek egyikét, amely a sajtó szabadságára vonatkozik. A belföldi maszatolással szemben ugyanis külföldre az Index és a KESMA ügyei is egyértelmű üzenetként jutnak el: előbbinél politikai nyomásra megszűnik az ország egyik legnagyobb lapja, utóbbinál döbbenetes mennyiségű újságot vontak lényegében kormánypárti kontroll alá.

Varga Judit miniszter már korábban belengette, hogy ősszel komoly támadások érhetik Magyarországot. Támadások alatt viszont valószínűleg nemcsak a még most is kidolgozás alatt álló jogállami mechanizmust értette, amellyel meg lehet vonni a kohéziós támogatásokat, hanem a hetes cikk végszavazását is, amiből tényleg hangos botrány lehet, még ha semmilyen következménye nem is lesz a magyar kormányra nézve.

Kiemelt kép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

Ajánlott videó

Olvasói sztorik