A kormány és a hozzá köthető médiaapparátus a múlt heti Európai Tanács-ülés után a szokásosnál is lendületesebben kezdte el újraírni a valóságot. Az ülésnek még vége sem volt, amikor a kormánypárti lapok vezető anyagokban közölték, hogy Orbán Viktor nyert, és a magyar országgyűlési nyilatkozat minden feltétele előtt meghunyászkodott az Európai Unió. Ugyanezt írta Facebookra Varga Judit igazságügyi miniszter.
A feltételekről korábban írtunk. A miniszterelnök azt szerette volna elérni, hogy Magyarország ne kapjon kevesebb pénzt, mint a déli tagállamok, például a hasonló méretű és fejlettségű Portugália. Ez azért volt nehéz, mert a hétéves költségvetési keret és a 750 milliárdos gazdaságélénkítő csomag sokkal több pénzt szánt a koronavírus okozta válság által komolyabban sújtott régiókra, mint a szegényebb keleti térségek felzárkóztatására. Itt sikert ért el a kormányfő, mert több támogatást sikerült kialkudnia az eredetileg tervezettnél.
A feltételek között szerepelt viszont az is, hogy le kell zárni a Magyarország ellen zajló hetes cikk szerinti eljárást, és a hétéves költségvetési keretbe nem kerülhet bele, hogy a jogállamisághoz kötik a támogatások kifizetését. Ezek közül az elsőben részsikert érhetett el Orbán, a magyar kormány szivárogtatásai alapján legalábbis a soros elnökséget betöltő németek megígérték, hogy befejezik a hetes cikk szerinti eljárást Magyarország ellen. Angela Merkel kancellár később már csak annyit erősített meg, hogy ebben a félévben le szeretné zárni az eljárást.
Az eljárás szavazással végződik a tanácson belül, amivel megvonhatnák hazánk szavazati jogát az Európai Unió legfontosabb szervében. Csakhogy ehhez egységesen kell voksolnia minden kormányfőnek, és tudjuk, hogy Magyarország esetében Lengyelország, utóbbi esetében mi fogunk vétózni. Így pedig esélytelen, hogy bármely ország szavazati jogát elvegyék. Tulajdonképpen a gyakorlatban maga az eljárás a büntetés, ugyanis mutogatni lehet arra, hogy Magyarország és Lengyelország a szégyenpadon ül. Így az eljárás megszűnése siker lenne a magyar kormánynak.
Jogállami kérdések
Bonyolultabb a helyzet a harmadik, nagyon fontos követeléssel. Az északi, különösen a fukarnak nevezett – nettó befizető – tagállamok kezdték egyre népszerűbbé tenni azt az ötletet, hogy az uniós támogatások kifizetését feltételekhez kössék. Így azok az országok, amelyek megsértik az uniós jogot, automatikusan elesnének a pénztől.
Az EU abban a hiszemben született meg, hogy minden tagállam önként tartja majd be a szabályokat, mert belátja, a hosszú távú érdeke ez. Azt senki nem gondolta, hogy az uniós költségvetés nyílt zsarolássá válik, és bizonyos tagállamokban a támogatások megszerzése egyet jelent a korrupcióval. Ezért az északiak arra jutottak, hogy ha a saját érdekeik nem motiválják a déli és keleti tagállamokat arra, hogy jól viselkedjenek, majd a pénz motiválni fogja.
Ez az elképzelés annyira népszerű lett, hogy hosszas tárgyalások után sem lehetett kivenni azt az EU hétéves költségvetési keretéről született megállapodásból. Azt is megírtuk korábban, hogy Orbán annak ellenére írta alá a megegyezést, hogy a parlamenti nyilatkozat az ellenkezőjére szólította fel a jogállami mechanizmus fennmaradása esetén. Ebben semmi meglepő nincs, hiszen a miniszterelnök nem kaphatott meg mindent, amit az erős tárgyalási alapnak szánt parlamenti nyilatkozat követelt.
Persze az, hogy az Európai Tanács ülésein minden hasonló megállapodást egyhangúan kell elfogadnia a miniszterelnököknek, azt is jelenti, hogy mindenki a saját sikereit kommunikálja otthon. Ez történt Magyarországon és Lengyelországban is, miután a két kormányfő közös sajtótájékoztatón ünnepelte, hogy az ő értelmezésük szerint nem került bele a szövegbe a jogállamiság követelménye.
Ez nem igaz, hiszen a szövegben ez szerepel:
Az Unió pénzügyi érdekeit az uniós szerződésekben foglalt általános elvekkel, különösen az EUSZ 2. cikkében foglalt értékekkel összhangban kell védeni. Az Európai Tanács hangsúlyozza az Unió pénzügyi érdekei védelmének fontosságát. Az Európai Tanács hangsúlyozza a jogállamiság tiszteletben tartásának fontosságát.
Az említett szerződés második cikke pedig azt mondja ki, hogy
Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.
Ez tehát a gyakorlatban a jogállamiság feltétele a szerződésben – viszont szándékosan van ennyire homályosan megfogalmazva. A szövegben szerepel még olyan kitétel is, hogy a jogsértések esetében az Európai Bizottság, vagyis az EU kvázi kormánya tesz lépéseket, a tanács, azaz a kormányok képviselői pedig minősített többséggel szavaznak róluk.
Ez a mechanizmus még messze nincs kidolgozva, de máris gyengült valamennyit a korábban tervezettekhez képest. Az eredeti terv az volt, hogy a bizottság által kezdeményezett eljárások automatikusan elindulnak, és a tagállamok kormányai csak a leállításukról szavazhatnának. Ez azért lényeges, mert hiába szerepel a szövegben az, hogy minősített többséggel voksolnak a tagállamok, valójában az unió működése az egyhangú szavazásokat támogatja. A minősített többséggel meghozható döntések zömét egyhangúan hozzák meg végül, mert a tárgyalási folyamat során a vesztes oldalon állók némi diplomáciai követelőzés után meg szoktak hátrálni.
Ez nehezíti majd a mostani feltétel alkalmazását, ahogy az is, hogy nincs pontosan kidolgozva az, milyen büntetés jár a jogállami mechanizmus mellé. A mostani tervek szerint ezt a bizottság mindig egyedileg dolgozza ki, de még ez is homályos.
Jön a harc
Csakhogy a költségvetési keret nem lép életbe attól, hogy a tagállamok megegyeznek: az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia.
Ez pedig már csak ősszel fog megtörténni, egy olyan tárgyalássorozat után, amelynek során a tagállamok diplomatái kidolgozzák a még nem ismert részleteket. Afelől semmi kétség, hogy az EP meg fogja szavazni a megállapodást. A déli tagállamoknak sok képviselője van a parlamentben, és ők otthon nehezen számolnának el azzal, hogy miért csúszik már a régóta várt pénzügyi segítség, amit a költségvetéssel együtt szavaztak meg, és ami több tagállamot a csődtől menthet meg.
De a parlament el tud érni változásokat a szövegben, több képviselő pedig máris azt követeli, hogy szigorítsák a jogállamiság feltételét a szerződésben. Erre Charles Michel, a tanács elnöke is ráfeküdt, akinek eredeti javaslatában szigorúbb kritériumrendszer szerepelt. Támogatja a szigorítást Ursula von der Leyen, a bizottság elnöke is. A német soros elnökség szerint viszont csak a nyári szünet után lesz végleges döntés erről.
A magyar diplomácia valószínűleg húzni fogja majd az időt, azt feltételezve, hogy a déli tagállamoknak a gyorsaság fontosabb, mint a jogállamiság feltételrendszere. Erre van is esély, bár a jogállamisági vita felértékelődött. A több napig tartó tárgyalás alatt valójában marginális ügy volt, de azóta sokat foglalkozik vele mindenki, éppen azért, mert nehéz megmondani, végül miben egyeztek meg.
A magyar kormány helyzetét egy hazai esemény rontja igazán: az Index kivégzése. A lapnál történt tömeges felmondásokkal nemcsak a világsajtó foglalkozik, de Brüsszelben is ritkán látott agresszióval kérdezgettek róla az újságírók. Ez azt jelenti, hogy a hír el fog jutni az északi és nyugati tagállamok állampolgáraihoz is, akik a saját vezetőiknek fogják feltenni a kérdést: miért nem tesznek végre valamit Magyarországgal szemben? A legjobban pedig ezek a felkérdezések tudják cselekvésre motiválni a politikusokat, ahogy az már a Fidesz és az Európai Néppárt (azóta patthelyzetig nyugvó) csatájakor is látszott.
A magyar kormány arra készült, a következő egy hónapot azzal húzza ki, hogy a saját eredményeit ünnepli. Orbán Viktor többször elmondta, mekkora siker, hogy ezermilliárd forintnyi többletforrást szerzett Magyarországnak. Ezt azonban csak két napig tudták ünnepelni, mert elkezdődött az Index ügye, ami teljesen elterelte erről a figyelmet. A következő egy hónapban pedig szinte biztos, hogy a sajtószabadság lesz téma, ami a legnagyobb hullámokat veri majd fel Európában Magyarországgal kapcsolatban, és ez kifejezetten rosszul jön majd a miniszterelnöknek, amikor ősszel vissza kell ülni letárgyalni a jogállamisági mechanizmus részleteit.
Az igazi meccs ugyanis a részletek kidolgozása lesz: ekkor dől el, hogy valójában Orbán és a lengyelek nyertek-e, vagy a szigorúbb Európai Unió.
Illusztráció: Csóti Rebeka
