Nagyvilág

Miért nem példálóznak a magyar sikersztorival? Hol szúrtuk el, hogy végre bezzegország legyünk?

A közép-kelet-európai régió sikersztorit írt a járvány első hullámának kezelésében, ennek kapcsán mégis alig emlegetik pozitív példaként Magyarországot. Ennek több oka is van.

Az új típusú koronavírus megjelenése óta rengeteg történetet olvashattunk olyan országokról, ahol különböző megoldásokkal ugyan, de sikeresen kezelték a járványt. Ilyen sikersztori volt az állampolgárait agyontesztelő Dél-Koreáé, egy darabig a profin adminisztráló Szingapúré, a WHO-val harcoló Tajvané és a majdnem százmilliós Vietnámé, ahol senki sem halt meg a betegségben.

Ám ha csak ezeket  példákat említjük sikertörténetként, akkor elmegyünk a mellett, hogy Közép-Kelet-Európa szintén egy igazi sikersztorit írt a járvány első szakaszának kezelésében. Erről keveset hallani, holott a régióban Ausztria példaértékűen kezelte a járványt, Szlovákia pedig még a sógoroknál is nagyságrendekkel jobb számokat mutat. De Csehország és Magyarország, valamint a nagyobb európai nemzetekkel megegyező méretű Lengyelország is jól teljesített.

A negyvenmilliós Lengyelországban például kevesebb mint húszezer ember kapta el a vírust, és ezernél kevesebben haltak meg, miközben az ennél csak másfélszer nagyobb Olaszországban majdnem 230 ezernél tart a fertőzöttek száma, és másfélszer annyian haltak meg, mint ahányan Lengyelországban egyáltalán elkapták a vírust. Csehországban 8700 fertőzött és mintegy 300 halott szerepel a statisztikában, Magyarországon pedig pénteken 3678 igazolt fertőzöttre jutott 476 halott. Szlovénia pont ötödakkora ország, mint Magyarország, itt százan haltak meg és másfélezren kapták el a vírust, ami arányait tekintve nagyjából megfelel a mi adatainknak.

Miért nem beszélnek a régióról?

A térség igazán kiugró szereplője Szlovákia, ahol 5,5 millióan élnek, de csupán 1200 fertőzöttet regisztráltak, és összesen 28 halálesetet kötnek a koronavírushoz. Ez világszinten is kiemelkedően jó arány, de egész Közép-Kelet-Európáról elmondható, hogy sikerrel kezelte a járvány első szakaszát. De mi ennek az oka, és miért hallunk erről ilyen keveset?

Miért hal meg sokkal kevesebb koronavírusos Szlovákiában, mint nálunk?
Északi szomszédunknál 24 áldozat van, nálunk 335, pedig Szlovákia lakosságszáma több mint a fele a magyarnak.

Az okokról egyelőre még az elemzők is csak találgatnak. Annyi biztos, hogy a régió összes országa, beleértve Magyarországot is, időben és határozottan reagált a járvány megjelenésére. Ha összevetjük a dátumokat, azt láthatjuk, hogy a kontinens majdnem összes országa szinte ugyanazon a héten vezetett be korlátozásokat, miközben a régiónkban csak hetekkel később jelent meg a vírus, mint Olaszországban. Ez azt jelenti, hogy Közép-Kelet-Európa a vírus megjelenéséhez képest hetekkel korábban reagált különböző népegészségügyi intézkedésekkel.

Fotó: Mohos Márton /24.hu

A másik, jelenleg ismert ok két részre osztja a régiót. Csehországban, Ausztriában és Szlovákiában nemcsak a szigorú rendelkezések, de az egészségügyi rendszer jó állapota miatt is maradt alacsonyan a halálozások aránya. Magyarországon viszont mostanra már tudni, hogy a járványnak egyedül a kórházakban, az egészségügyi és a szociális intézményekben maradtak gócpontjai.

Nem bízunk a rendszerben

Abban, hogy idehaza a kórházakból kevésbé terjedt át a társadalomra a fertőzés, részben az segíthetett, hogy a nagyvárosokban fegyelmezetten betartották a korlátozásokat. Ennél is fontosabb lehetett, ahogyan arról Ivan Krastev bolgár politológus beszélt a Guardianban, hogy Kelet-Európában az emberek pontosan tudják, nem bízhatnak a rendszerben.

A kelet-európai polgárok úgy számoltak, hogy a legnagyobb esélyük akkor van a túlélésre, ha messze elkerülik a kórházakat, ráadásul ezt már azelőtt is sejtették, hogy pontos adataink lettek volna a kórházi fertőzések számáról. Romániában a lakosságarányhoz képest nagyjából a magyar adatokkal megegyező számokat látni: húszmillió lakosra jut több mint 17 ezer fertőzött és 1159 halott. A románok bizalmatlanságát már a korai időszakban táplálhatta, hogy a fertőzések nagy része egyetlen, horrorkórházként emlegetett bukaresti intézményből szabadult el, ezért a románok nagy része igyekezett elkerülni a kórházakat már a látogatási tilalmak bevezetése előtt.

A hiányosságokkal egyébként a magyar kormány is tisztában volt, nem véletlen, hogy az elmúlt két hónapban látványosan próbálta behozni azokat a lemaradásokat, amelyek az elmúlt évtizedekben felhalmozódtak az egészségügyben, ez lehetett a fő oka a tömeges lélegeztetőgép-beszerzési kényszernek is.

Miért nem beszél erről senki?

De ha ennyire jól menedzseltük a járványt, akkor miért nem beszél erről senki? Nagyon kevés olyan újságcikket olvasni a világsajtóban, amelyben Közép-Kelet-Európát bezzegrégióként emlegetnék a koronavírus elleni harcban. Ennek az egyik oka az lehet, hogy egyszerűen senki nincs hozzászokva, hogy a közép-kelet-európai államokat bármiben is pozitív példaként tüntetnék fel. Lengyelország és Magyarország miatt annyira ránk ragadt a fekete bárány jelző, hogy még Sebastian Kurz osztrák kancellár is inkább Új-Zéland és Izrael vezetőivel pózol, semmint a szomszédos és egyébként Ausztriánál is sikeresebb járványkezelőnek bizonyuló Magyarország politikusaival.

Fontos ok lehet, hogy Magyarország és Lengyelország is rengeteg komoly politikai hibát követett el, amelyekkel kommunikációs szempontból elterelte a figyelmet a valódi sikereiről. Lengyelország esetében a legfontosabb az elnökválasztás körüli mizéria volt, amelyet eleinte a járvány közepén is meg akartak tartani, és csak az utolsó pillanatban halasztották el.

Magyarországon a felhatalmazási törvény körüli balhé ronthatta el a sikerélményünket. Mostanra kiderült, hogy a felhatalmazási törvényt gyakorlatilag fölöslegesen erőszakolta ki a magyar kormány, hiszen már a törvény előtti időszakban is simán meg tudott hosszabbítani bármilyen korlátozó intézkedést, nem volt jogi akadálya a rendeleti kormányzásnak.

A magyar kormánnyal szemben megfogalmazott külföldi kritikák egy része ugyanakkor – ahogy az lenni szokott – felületes volt, például arról szólt, hogy a magyar kormány feloszlatta a parlamentet. Ez természetesen nem volt igaz, ám az a mozzanat, hogy a felhatalmazásból kikerült a lejárat határideje, olyan politikai hiba volt, amelynek most is isszuk a levét. Utólag világosan látszik, mivel a kormány két hónap után magától visszaadja a felhatalmazást, simán bele lehetett volna írni a törvénybe a három hónapos időkorlátot.

„Miben segíti a védekezést, ha letartóztatjuk azokat, akik kritizálják a kormányt?”
Magyarországról és a koronavírus elleni védekezésre hozott különleges törvényekről vitáztak Brüsszelben. Orbán Viktor nem vett részt a vitán, de a magyar képviselők közül is csak kevesen voltak kint. Majdnem mindenki támadta a magyar kormányt, a fideszesek és a szélsőjobbos frakció viszont megvédte.

Például azért, mert az időkorlátot a Fidesz-kétharmad bármikor meghosszabbíthatta volna a parlamentben, erről valójában így is, úgy is Orbán Viktor dönt. A hercehurca miatt viszont a népegészségügyi szempontból sikeres kormány a saját tiszteletköreit rontotta el azzal, hogy muníciót szolgáltatott a bírálóinak. Főleg úgy, hogy az egyetlen fontos, Magyarországról szóló, de a gyakorlatban súlytalan brüsszeli fórum előtt pontosan az igazolódott be, amit korábban rettegésnek titulált a kormány: két ember indokolatlanul bevittek a rendőrök a véleménye miatt. Épp az ilyen hibák miatt nem emlegetik Magyarországot a járványkezelés hőseként.

Meddig tart a siker?

És persze az is kérdés, meddig tart majd ez a siker. A közép-kelet-európai régiót ugyanis sokkal jobban meg fogja viselni a gazdasági válság, mint Nyugat-Európát. A gazdaságaink kitettsége nagyobb, a magyar GDP nem elhanyagolható része például a német autógyárakhoz kapcsolódik.

Szlovákia és Ausztria számára legalább ott van az euró, amely ilyenkor az Európai Központi Bank bőkezű segítségével jelentős mozgásteret ad, hogy pénzt öntsenek a gazdaságba.

Az EKB például brutális méretű likviditási keretet biztosít az eurózóna bankjainak, amelynek töredékét adja csak konkrét támogatásként a járvány kezelésére.

Csehország és Szlovákia mozgástere az egészségügy jó állapota miatt nagyobb egy fokkal, de Magyarországra és Romániára még ezt sem lehet mondani. Nekünk saját erőforrásokból kell majd megoldanunk a válságot. Egyelőre úgy tűnik, Magyarország egyébként sem szeretné különösebben stimulálni a gazdaságot, a klasszikus ciklikus gazdaságpolitikát visszük tovább.

Az, hogy a magyar kormány látványosan szeretné a lehető legolcsóbban megúszni ezt a válságot, még jelenthet jót is, hiszen fogalmunk sincs, mikor lesz vége. Nem tudjuk, hogy néhány hónap múlva újabb karanténidőszak következik-e, abban az esetben ugyanis a mostaninál is jóval nagyobb állami szubvencióra lehet szükség. Az viszont biztos, hogy rövid távon ez az óvatos kezelés nem segíti majd a gyors kilábalást a válságból.

A nyitás időszakára vonatkozó népegészségügyi rendelkezéseket viszont korai lenne még értékelni. Nem tudjuk, hogyan terjed majd a vírus a kinyitott magyar gazdaságban. Igaz, semmilyen komolyabb lépést nem tettünk a felé, hogy csökkentsük a terjedést.

Kiemelt kép: MTI /MTI Fotószerkesztőség /Máthé Zoltán

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.