Európa országainak jelentős részében nagy turbulenciát okozott a menekültválság. Németországban megingatta a hagyományos nagy pártokat, és jelentős szerepe volt az Alternatíva Németországért (AfD) felívelésében, az olaszoknál Matteo Salvini kovácsolt politikai tőkét a közép-mediterrán menekültútvonal létéből, míg Magyarországon sikeresen tette az Orbán-kormány a legsúlyosabb szitokszóvá a migránst, bebetonozva ezzel hatalmát.
Ausztria sem lóg ki a sorból, hiszen a második világháború óta domináló szociáldemokrata-néppárti páros uralma a hatalmi centrumok és napi politika felett részben megszűnt, részben gyökeresen átalakult a 2015-ös válság óta és annak hatására. A szociáldemokrata SPÖ tartósan visszaesett, a hagyományos jobbközép-balközép koalícióból kilökték. A Zöldek szétszakadtak és hosszú időre eltűntek a süllyesztőben. Az Osztrák Néppárt (az ÖVP) pedig egy ifjú titánnak, Sebastian Kurznak köszönhette, hogy nem jutott az erodálódó – de azért a pártversenyt még mindig vezető – német rokonok, Angela Merkel CDU-ja sorsára.
Az osztrák zűrzavar főszereplője az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) lett, ami egykori vezetője, Jörg Haider 2008-as halála óta alig találta magát. A menekültválság rakétaként lőtte ki őket, hogy aztán – mint Haider alatt – kisebbik koalíciós partnerként kormányra kerüljenek. A tündérmese azonban kevéssel a május végi EP-választás előtt az Ibiza-videóként elhíresült kandikamerás bohózat (minek során Heinz-Christian Strache akkori FPÖ-vezér egy kamuorosz kamumilliárdos lánynak fél Ausztriát odaígérte a hatalomért, erősen bevodkaredbullozva) során szertefoszlott: Strache megbukott, az FPÖ pedig kiesett a koalícióból. Ideig-óráig ugyan örülhettek, sőt revánsot is vehettek, hiszen a szocdemekkel együtt megbuktatták Kurz kormányát, hogy aztán jöhessen az előrehozott választás szeptember 29-én.
Einundsiebzich
Fiatal kora ellenére Kurz dörzsölt politikus, így az elemzők nagyjából azt várták, megerősödve fog kijönni a botrányból, Ibiza nem ég rá a nevére. Így is lett, a Néppárt közel 1,8 millió szavazatot söpört be, amivel kilenc hellyel többet szerzett az osztrák alsóházban, mint legutóbb (71-et), Bécsen kívül ők lettek az egész országban a legnépszerűbbek (a fővárosban a tehetősebb hegyvidéki kerületek és a Burg környéke voksolt rájuk). Kurz lenyűgözőnek nevezte az eredményt.
A második helyre a szocdemek csúsztak be cirka 1 millió vokssal és 40 hellyel, 12-t rontva. Ahogy várható volt, Strache kvázi hazaárulása a májusi elnökcsere ellenére – a burgenlandi Pinkafőről származó Norbert Hofer exminiszter vette át a Szabadságpártot – rajta maradt az FPÖ-n, 20 helyet bukva 31 széket szereztek. A korábban szinte megsemmisült Zöldek pedig képletesen felültek Greta Thunberg hátára, a klímalázadás a negyedik helyre katapultálta őket 26 mandátummal. Sok vizet nem zavart és nem is fog a liberális NEOS, de azért megemlékezünk róluk: 15 helyet szereztek.
Innentől pedig jöhetett az a fajta matekozás, ami Magyarországon gyakorlatilag 1998 óta ismeretlen: ki kivel és milyen körülmények között kössön koalíciót. A helyzet az eredmények kiderülése után egyből letisztult: Kurznak a Zöldekkel kell összeállnia. Az SPÖ hiába a második legerősebb párt, Kurz 2017-ben azzal az agendával került a vezéri székbe, hogy véget vet a betokosodott, mamelukok uralta, ósdi nagykoalíciós lötyögésnek az SPÖ-vel, szóval magát köpné szembe egy ilyen társulással.
A Strachétól megszabaduló koalíciós társ, az FPÖ már komolyabban jöhetett számításba, bár Hoferék sokadszorra is jelezték, a romokban lévő pártot újjá kell építeni, azt meg ellenzékből a legjobb. Egy ilyen ramaty csoportra meg nem sok szüksége van kormányon Kurznak, bár ő is nyitva hagyta a lehetőséget. A NEOS önmagában nem lett volna elég a parlamenti többséghez, a királycsináló szerepet kezdettől elvethették a liberálisok, maximum harmadikként (feleslegesként) léphetnének be egy kormánykoalícióba.
Türkiz-zöld, mindenek fölött
Kurz aztán hamar elkezdett arról beszélni, hogy a zöld fordulat mennyire fontos Ausztria életében, képletesen magunkra gyújtottuk házat, meg kell menteni Ausztriát. Aztán hétfőn leült az – aktuális Szabadságpárt-vezér Hofert a korábbi elnökválasztáson legyőző – zöldpárti Alexander Van der Bellen államfővel, aki meg is bízta a kormányalakítással. (Érdekesség, hogy még zöld vezetőként 2002-ben épp ő folytatott sikertelen koalíciós tárgyalásokat Wolfgang Schüssel Néppártjával.) A logika, az ígéretek és a matematika háromszögében tehát nyilván – a pártszínek után elnevezve – türkiz-zöld koalíció jöhet, de a Zöldek nem kevés feltétellel álltak elő. Gyors megállapodásra Kurz zölden csengő lózungjai ellenére is kár számítani, anno az FPÖ-vel is bő másfél hónapig tartottak a koalíciós tárgyalások.
A Werner Kogler vezette Zöldek tehát nyeregben érezhetik magukat, miközben Kurz minden pártvezetővel – Hoferrel is – leült beszélni a lehetőségekről szerdán és csütörtökön. Érdekesség, hogy az osztrák ipar álláspontját tolmácsolva maga a kereskedelmi és iparkamara vezetője, Harald Mahrer is felkészült a váltásra, szerinte „Ausztria Zöld New Dealje” következhet be a türkiz-zöld kormánnyal. Persze vitás pontok még akadnak, a Zöldek számára nem épp az illegális bevándorlás lesz a teendőlista élén, Kurz pedig ugyan már Van der Bellennél is beszélt a klímakatasztrófa megelőzéséről, de azért nem az volt a prioritási listája tetején. Összeütközés várható abban is, hogy a Zöldek tennének a gyerekszegénység ellen, ami viszont pont azokat a sokgyerekes, bevándorló hátterű osztrák családokat érintené, akik támogatását megnyeste a Kurz-kabinet.
Sebeiket nyalogatók
Eközben a két nagyot bukott párt a saját gödrében vergődik. Az SPÖ-t (a kudarcba) vezető Pamela Rendi-Wagner sorsa is eldőlhet pénteken, amikor a párt elnöksége összeül levonni a tanulságokat. Már csak azért sem valószínű egyébként a szocdemek összebútorozása Kurzékkal, mert most a belső vezetőváltással vannak elfoglalva, megújulásra van szükségük, és a nagykoalíciót a tagság egy része sem üdvözölné. Érdekesség, hogy egy fiatal, szemüveges lányt, az ifjúsági tagozatot vezető Julia Herrt látják sokan a párt jövőjének, legalábbis a Standard így írt az ambiciózus politikusról.
A dettó hatalmasat bukott Szabadságpárton belül sem egyszerű a helyzet. Az Ibiza-videó főszereplője, Strache ugyan a politikai életből is távozott, de neje, Philippa FPÖ-tag maradt, sőt mandátumot szerzett most a bécsi tartományi listáról. Az még rejtély, felveszi-e, de ha be is ül a parlamentbe, az FPÖ-frakcióban kevéssé látják majd szívesen. Hiszen mint Strache felesége, az ő meghosszabbított keze is lenne (jellemző, hogy Philippát a férje állatvédelmi szakértőként, illetve PR-osként is alkalmazta havi 9500 euróért). Ha a pártokon és az osztrák belpolitikán belül most kissé káoszt érez az ember, az természetes, de egyvalamivel nyugtathatjuk háborgó lelkünket: hogy tavasz óta újra szárnyal a Vengaboys, hála az Ibiza-botránynak.
Kiemelt kép: Sebastian Kurz Facebook
