Nagyvilág
Cambodian soldiers point to skeletons of about 3 000 victims of the genocide perpetrated by the Khmer Rouge during their 1975-78 reign in Cambodia, on September 20, 1991, in Sisophon (or Serei Saophoan or Serei Sophon). The remains are kept in a Buddhist temple as a memorial to the victims. (Photo by STEFAN ELLIS / AFP)

Tömegsírt csináltak az országból, mégis békében élhettek

93 évesen meghalt Nuon Csea, a népirtó Vörös Khmer-rezsim főideológusa, aki áttételesen milliók haláláért felelős. Ő és más kommunista tömeggyilkosok a hetvenes évek végén kiirtották a kambodzsai lakosság legalább negyedét, mégsem állították őket bíróság elé évtizedeken át. A pusztítás árnyai ma is az országra vetülnek.

Kevés olyan ország van, amelynek jelenére olyan durván rányomja a bélyegét egy közelmúltbeli népirtás, mint Kambodzsáéra. A hetvenes évek végén az ország negyedét kiirtó vörös khmerek tömegsírrá változtatták az országot, monszun idején még manapság is csontokat mos ki az eső a földből.

A lelkiismeretem tiszta. Mindent, amit tettem, csakis a nemzetért, az emberekért, Kambodzsa népéért tettem

– nyilatkozta a Vörös Khmer mozgalom vezére, Pol Pot 1998-ban, hat hónappal a halála előtt.

A tömeggyilkos szavainál csak a kijelentés időpontja döbbenetesebb. Pol Potot ugyan távollétében halálra ítélték, de egy percet sem töltött börtönben a bukása után, visszahúzódott az ország nyugati felébe, ahol még tartották magukat az emberei, vagy átment Thaiföldre, ha melegebb volt a helyzet.

Büntetlen népirtás

A Vörös Khmer többi vezetője is békében élhette életét évtizedekig, hiába feleltek különböző becslések szerint 1,7-3 millió kambodzsai haláláért. A népirtó khmerek 1990-ig képviselhették Kambodzsát az ENSZ közgyűlésében is. Ennek hatalmi politikai oka volt: a nyugati világ vezetői azt gondolták, a kommunista Vietnam kiegyensúlyozására pont jó lesz a Vörös Khmer a régióban, ezért évtizedekig még támogatták is a gyilkosokat. Nem számított, hogy kommunista a Vörös Khmer-rezsim, a vietnami háború elvesztése után az Egyesült Államok nem engedhette meg magának, hogy Kambodzsa is egyértelműen a szovjetek oldalára sodródjon. Főleg azt nem, hogy sikeres legyen Kambodzsa 1979-es vietnami megszállása. A régiós befolyásért az sem volt nagy ár, hogy elnéztek egy népirtást, és futni hagyták a főbűnösöket.

A katonai vezető Ta Mok ellen csak 1999-ben emeltek vádat. A rendszer főideológusa, a kettes számú testvérként emlegetett Nuon Csea is csak 2007-ben került bíróság elé: tavaly novemberben ítélték életfogytiglanra népirtásért, emberiesség elleni és háborús bűncselekményekért.

----EDITORS NOTE--- RESTRICTED TO EDITORIAL USE MANDATORY CREDIT "AFP PHOTO / HO / MARK PETERS / ECCC" NO MARKETING NO ADVERTISING CAMPAIGNS - DISTRIBUTED AS A SERVICE TO CLIENTS 
A handout photo taken and released by the Extraordinary Chamber in the Courts of Cambodia (ECCC) on June 28, 2011 shows former Khmer Rouge leader "Brother Number Two" Nuon Chea (C) sits behind his lawyers in the courtroom at the ECCC in Phnom Penh. Four top Khmer Rouge leaders went on trial at Cambodia's UN-backed war crimes court for genocide and other atrocities during the hardline communist regime's reign of terror in the 1970s.   AFP PHOTO / ECCC / HO / MARK PETERS (Photo by MARK PETERS / ECCC / AFP)
Nuon Csea a bírósági tárgyalásán. Fotó: Mark Peters / ECCC / AFP

Csea azonban augusztus 6-án, 93 évesen meghalt, így már csak két főbűnös maradt rácsok mögött. Khieu Samphan volt államfő, és a hírhedt Tuol Szleng börtön egykori parancsnoka, Kaing Guek Eav.

Ezek a későn jött ítéletek inkább arculcsapások a Vörös Khmer alatt szenvedőknek és az áldozatok családjainak, mint némi megnyugvást adó, példás büntetések. Főleg, hogy a kambodzsaiak kevesebb mint 10 százaléka idősebb 50 évesnél, azaz alig maradtak tanúk. Igaz, a népirtás árnyai a mai napig Kambodzsára vetülnek.

Inkább a korrupció, mint a hullahegyek

Amikor két éve szűk két hét alatt keresztülvágtam az országon, akkor nem volt olyan település a fővárostól kezdve a legkisebb faluig, ahol ne lett volna valami nyoma a pusztításnak. Éppen önkormányzati választásokat tartottak, amit persze elsöprő fölénnyel nyert a világ legrégebb óta pozícióban lévő „demokratikusan megválasztott” miniszterelnökének pártja.

Az egykori Vörös Khmerrel harcoló Hun Sen 1985 óta irányítja a dél-kelet-ázsiai országot, azaz mindössze hat évvel azután ragadta magához a hatalmat, hogy a vietnami hadsereg az országba betörve szétverte Pol Potékat.

Az azóta kiépült korrupt, elnyomó rendszer még mindig jobb, mint a vörös khmerek rövid rémuralma, ezért sem lázadtak fel ellene, nehogy megint valami borzalmasabb jöjjön, mint a kiszámíthatóan nyomorúságos mindennapok. Sen és pártja nem véletlenül építi már arra a hazugságra évtizedek óta a legitimációját, hogy ők szabadították meg a tömeggyilkosoktól a népet.

Nem mintha sokat számítana a legitimáció kérdése Hun Sennek, amikor minden hatalom a kezében, a hadsereg pedig a zsebében van. A csontsovány szarvasmarhákkal szántó-vető csontsovány parasztok, a vörösre sült, középkorú turista férfiak kegyét kereső fővárosi tinédzserprostituáltak, a szeméthalmok között cigit áruló kisfiúk, a nevetséges pénzért egész napra leszerződő tuk-tukosok mind örülnek, ha valahogy túlélnek. Nem álmodnak forradalomról, akik álmodhatnának, azok a föld alá kerültek.

A Cambodian man standing on a harrows works the paddy field with his team of oxen while a woman breaks up large clumps of mud with a hoe in preparation for rice planting in what is describes as 'the first of the wet season's planting", in the Kandal Stung district south of Phnom Penh, 01 July, 1999.  The rice, grown in this district, is purely for domestic use by local families.        AFP PHOTO/Rob ELLIOTT (Photo by ROB ELLIOTT / AFP)
Fotó: Rob Elliott / AFP

A hagymázas agrárkommunizmust hirdető Vörös Khmer vezetői elsőgenerációs értelmiségiek voltak, mégis hatékony elitellenes kampányt folytattak: meg is ölték az értelmiségiek nagy részét, állításuk szerint az országot majdan felépítő agrárproletárok érdekében. Az is gyanús volt, ha valaki szemüveges, sokszor ennyi is elég volt egy kivégzéshez.

A Vörös Khmer persze sosem váltotta be az ígéreteit: nem virágzó birodalmat, hanem romhalmazt hagyott maga után, ahol nagy szegénységben él a társadalom nagy többsége.

Gyilkos barlangok

Kambodzsa a mai napig szegény agrárország, a gazdagodást egyedül az egyre jobban pörgő turizmustól remélhetik. A déli partvidék tengerpartjai ott vannak Délkelet-Ázsia legszebb strandjai között, Angkor is olyan világszenzáció, amely hatalmas tömegeket vonz. Azonban vannak morbid attrakciók is: a genocídium emlékhelyei a „sötét turizmus” népszerű célpontjai. Három ilyen helyen jártam, és egyik emlékhelyen sem söpörték a szőnyeg alá a Vörös Khmer bűneit.

Sőt teljes őszinteséggel, a brutalitás legpokolibb mélységeibe leereszkedve tárják fel az ezeken a helyeken elkövetett népirtást.

Az Angkor melletti Sziemreapben még a turisták dominálnak, de ahogy kelet felé utazunk, egyre komorabb arcát mutatja Kambodzsa. Az ország középső részén fekvő Battambangtól nem messze áll Phnom Sampeau, a hegy, ami az úgynevezett gyilkos barlangokról híres. Ezekben a barlangokban emberek ezreit ölték meg 1975 és 1979 között. Kürtőik elég szélesek ahhoz, hogy a tetejükről több tíz méteres mélységbe hajítva biztosan meghaljanak azok, akiknek a vörös khmerek ilyen sorsot szántak.

A kambodzsai népirtás egyik legfélelmetesebb sajátossága, hogy még a gyilkosságon is spóroltak. Fegyvert, golyót is alig használtak a népirtók: sokakat agyonvertek, másokat egyszerűen ezekbe a barlangokba taszítottak. A legnagyobban hatalmas osszáriumban gyűjtötték az áldozatok csontjait, koponyáit. A szentéllyé alakított kivégzőhelyen egyik oldalán egy fekvő aranyszínű Buddha-szobor lábánál nyugszanak a holtak. Ez nem múzeum: körben füstölők égnek, és az áldoztatok hozzátartozói közül sokan járnak ide imádkozni.

Tömegsírok tízezrei

A fővárosban, Phnompenh-ben viszont múzeummá alakították a népirtás főbb helyszíneit. Az ismertebb a gyilkos mezőknek keresztelt Choeung Ek, a város határában fekvő rész. A központból körülbelül félórás zötykölődés vezet ide, ugyanezt az utat tették meg negyven éve azokkal, akiket teherautókba zsúfoltak, majd válogatott módszerekkel végeztek ki.

Összesen 20 ezer tömegsírt találtak errefelé napjainkig.

A szabadtéri múzeum ezek között kanyarog: a látogató a bejáratnál kap egy fülhallgatót a hangos tárlatvezetéshez, és innentől mindenki némán követi a kijelölt útvonalat. A gyilkos mezők közepén egy magas sztúpa emelkedik az égnek, ebben padlótól plafonig állnak az áldozatok koponyái. Bármerre jár az ember, ezt látja mementóként a szeme sarkából.

People look at skulls displayed in a stupa during the annual 'Day of Remembrance' at the Choeung Ek killing fields memorial in Phnom Penh on May 20, 2019. - Cambodians observed the annual 'Day of Remembrance' against the Khmer Rouge regime that ruled the country from 1975-79. (Photo by TANG CHHIN Sothy / AFP)
Fotó: TANG CHHIN Sothy / AFP

Hátborzongatóbb hely kevés vana világon, főleg úgy, hogy egy fád hang sorolja látogatás közben az ember fülébe a népirtás szikár tényeit. Itt sorakoztak fel a későbbi áldozatok. Itt állt a fészer, ahol a kerti eszközök voltak, amelyekkel halálra verték az embereket. Itt a fa, amelyhez a csecsemőket csapták hozzá, így ölve meg őket. Itt volt egy magnó, amiből egész nap mozgalmi dalok üvöltöttek, hogy elnyomják a gyilkolás hangjait. És ezek még nem is a legborzalmasabb dolgok, amiket sorol a monoton hang.

A város közepén álló hírhedt börtön, a Tuol Szleng a gyilkos mezők előszobája volt. 20 ezernél több embert tartottak itt fogva, de csak tizenketten élték túl a Vörös Khmer uralmát.

Az S-21-es kódnevű börtön korábban egy középiskola volt. Amik egykor tantermek voltak, azok kínzókamrák és cellák lettek. Ahol egykor gyerekek tanultak, ott a rendszer ellenségeit sanyargatták sokszor a halálukig.

Ennek a komplexumnak volt a teljhatalmú ura Duch elvtárs, azaz a már említett Kaing Guek Eav. Az akkor éppen harminc éves férfi rendelte el a kínzásokat, a rabokon végzett orvosi kísérleteket, élveboncolásokat.

Tuol Szlengben megmaradtak a tantermekben téglából tákolt apró cellák, a vaságyak, rajtuk fém kalodákkal, de a múzeum nagy részét az áldozatok tárgyai, és az emléküknek szentelt kiállítás foglalja el. A kambodzsai emlékezetpolitika legalább a felszínen igyekszik kezdeni valamit a népirtással, kérdés, hogy mennyit számít ez, amikor egy volt Vörös Khmer autokrata vezeti az országot. Azonban annál biztosan több, mint amit a morális magaslaton csücsülő nyugati vezetők tettek a népirtás közben, majd utána évtizedekig, amikor egy asztalhoz ültek a Vörös Khmerekkel, és nem nemzetközi bíróságok padjaira ültették őket.

Kiemelt kép: Stefan Ellis / AFP

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.