Nagyvilág

Életfogytiglanit kapott Radovan Karadzic

Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte szerdán a volt boszniai szerb elnököt, Radovan Karadzicot a Nemzetközi Törvényszék fennmaradó ügyeit mandátuma lejárta után átvevő hágai nemzetközi törvényszéki mechanizmusa (MICT). A törvényszék súlyosbította a háborús bűnök miatt első fokon kiszabott 40 éves ítéletet.

Vagn Joensen elnöklő bíró úgy vélekedett, hogy az elsőfokú verdikt “túl enyhe” volt az egykori elnök által elkövetett bűncselekmények súlyosságához és “módszeres kegyetlenségéhez” képest.

Néhányan a boszniai háború túlélői közül a törvényszéken várták és hallgatták az ítéletet:

A szarajevói városházán pedig így fogadták a hágai döntést:

A volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék 2016 márciusában sújtotta 40 év börtönnelRadovan Karadzicot az 1992-1995 közötti, csaknem százezer halottat követelő boszniai háborúban elkövetett népirtás, valamint háborús és emberiesség elleni bűncselekmények miatt.  Tizenegy vádpontból tízben bűnösnek találták az exelnököt, aki az ítélet szerint a srebrenicai mészárlásért is felelős, amelyben a boszniai szerb erők mintegy nyolcezer boszniai férfit és fiút gyilkoltak meg. 2016-ban kimondták azt is, hogy Karadzic felelős a Szarajevó ostromakor elkövetett háborús bűncselekményekért is.

A magát ártatlannak valló, most 73 éves Karadzic akkor a verdikt érvénytelenítését és új tárgyalás kiírását kérte. A fellebbviteli tárgyaláson 2018 áprilisában életfogytiglani börtönbüntetés kiszabását kérte az ügyészség.

Karadzic pere 2009-ben kezdődött Hágában. A 499 napig tartó eljárás során 586 szemtanút hallgattak meg. A boszniai szerb elnöki tisztséget 1992-től betöltő Radovan Karadzic ellen már 1995-ben vádat emeltek, ő azonban éveken át bujkált, és csak 2008 júliusában fogták el Belgrádban, majd adták ki Hágának. Elfogása előtt egy magánklinikán dolgozott természetgyógyászként, Dragan Dabic álnéven.

Az egykori államfő a legbefolyásosabb vezető, aki a Jugoszlávia szétesését követő bűncselekmények és erőszakos cselekedetek miatt bíróság elé került. Ügyét tartják a legfontosabb háborús bűnügyben folytatott tárgyalásnak a második világháborút kísérő esetek óta.

Nagy-Szerbia volt az álma

Radovan Karadzic 1945. június 19-én született a montenegrói Savnikban egy cipész fiaként. Tizenöt évesen került Szarajevóba, ahol az egyetem orvosi karán szerzett diplomát. A szenvedélyes szerencsejátékosnak és életművésznek tartott férfi Jugoszlávia szétesése idején kezdett politikával foglalkozni.

Politikai célja Nagy-Szerbia megteremtése volt: saját szerb állam létrehozása a boszniai területek 70 százalékán, kijárattal az Adriára, és egyesülés az anyaországgal.

Radovan Karadzic 1993-ban. Fotó: MICHAEL EVSTAFIEV / AFP

Slobodan Milosevic szerb elnök támogatásával lett az 1992. január 5-én egyoldalúan kikiáltott boszniai Szerb Köztársaság elnöke, az 1992-ben kitört véres boszniai polgárháború idején ő volt a boszniai szerbek első számú politikai vezetője. A fegyveres konfliktust lezáró daytoni békemegállapodás 1995. decemberi aláírása után háttérbe szorult, majd 1996 júliusában visszavonult a politikai szerepléstől.

A hágai Nemzetközi Törvényszék 1995. július 25-én letartóztatási parancsot adott ki, majd 1995. november 16-án vádat emelt Karadzic ellen emberiesség elleni és háborús bűntettek, valamint népirtás miatt. Az elfogására tett kísérletek sokáig eredménytelenek voltak, hiába tűztek ki a fejére ötmillió dolláros vérdíjat.

Végül 2008. július 21-én fogták el. Hosszú hajat és szakállt viselt, az utolsó időben Belgrádban élt Dragan Dabic néven, és egy magánrendelőben alternatív gyógyászattal foglalkozva keresett pénzt. Elfogása volt az egyik fő feltétele az EU-szerb kapcsolatok szorosabbra fűzésének.

Karadžić gondolkodás nélkül ölt és rombolt
Ha annak idején csak egy picivel több pénz van a zsebében, 100 ezer ember talán még ma is élne. Bosznia-hercegovinai politológus cikke a szerb háborús bűnösről.

Kiemelt kép: Photo by Peter Dejong / POOL / AFP

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik