Felajánlotta lemondását az Amnesty International nemzetközi emberi jogvédő szervezet legfelsőbb vezetőségének több tagja. Levelükben bocsánatot kértek a szervezetben hatalmaskodás, zaklatás és nyilvános megalázás miatt uralkodó „,mérgező” munkahelyi légkör miatt.
A szervezeten belüli munkakörülményeket azután vizsgálták felül, hogy a szervezet két alkalmazottja a múlt évben öngyilkosságot követett el. A vizsgálat megállapította, hogy „a szervezeti kultúra és a vezetés hiányosságai” vezettek a munkatársak elkeseredéséhez. A rossz vezetés mellett nehézséget okoz az a nyomás, amely a munkatársakra amiatt nehezedik, hogy minden nap a bebörtönzések, eltűnések, gyilkosságok, kínzások és az emberi jogok megsértésének más formái ellen küzdenek.
A most publikált levelet a szervezet kutatási részlegének, a főtitkár hivatalának, az adománygyűjtő részlegnek, az általános műveleti osztálynak, a személyzeti és szolgáltatási osztálynak, a jogi osztálynak és a kampány- és kommunikációs részlegnek a felső vezetői írták alá.
Az AI vezetője, Kumi Naidoo főtitkár közölte: valószínűleg nem fogadja el a lemondásokat, de elsődleges feladatának tekinti a bizalom helyreállítását.
Fantasztikus tehetség van az Amnestyben, itt az idő, hogy megmutassuk ezt a szenvedélyt. (…) Veszélyes időket élünk, és az Amnestyre nagyobb szükség van, mint valaha
– írta közleményében Naidoo. A külső vizsgálat során készült, 56 oldalas jelentés „meghökkentő” mennyiségű hatalmaskodási, fajgyűlölő és szexista incidensről, valamint olyan esetről ad számot, amelyekben a vezetők ócsárolták és nyilvánosan megalázták a munkatársakat, továbbá „fenyegető”, káromkodásokkal teli kijelentéseket tettek. A vizsgálat során 475 munkatárs töltötte ki a kérdőívet, de interjúk is készültek.
A vizsgálatot a szervezet két munkatársának halála váltotta ki. Gaetan Mootoo 2018 májusában végzett magával, munkahelyi nyomásra panaszkodó búcsúlevelet hátrahagyva, a 28 éves Rosalind McGregor, a szervezet genfi munkatársa pedig 2018 júliusában követett el öngyilkosságot.
A jelentés szerint a szervezetnek a problémák megoldására tett erőfeszítések „ideiglenesek, viszonylagosak és alkalmatlanok” voltak, a felső vezetők a munkatársak szerint pedig „tájékozatlannak, alkalmatlanok és érzéketlenek” voltak.
