A brit The Guardian részletes beszámolót közölt a tavaly a világ legelszigeteltebb törzse által meggyilkolt John Allen Chau életútjáról és halálának körülményeiről.
Chau kínai apa és amerikai anya gyermekeként született Alabamában, majd Vancouverben nőtt fel két testvérével együtt. Gyermekként két szenvedélynek hódolt: a szabadtéri kalandoknak és Jézus Krisztusnak.
Imádta a túlélős történeteket, mindene volt a kirándulás, az utazás és a kempingezés. Élményeiről rendszeresen beszámolt a közösségi oldalain, a Facebookon pedig egyszer attól a Jim Elliottól idézett, aki egyike volt annak az öt misszionáriusnak, akiket 1956-ban egy törzs megölt Ecuadorban.
Egyetemi évei során egyszer Mexikóban járt, ami szemléletformáló kirándulásnak sikeredett. Miután hazaért, arról győzködött mindenkit, tudniuk kell, hogyan védik meg a hitüket.
Ha járunk-kelünk a világban, akkor lesznek olyanok, akik szembeszállnak velünk. Kérdéseik lesznek hozzánk és érveik ellenünk. Nem mehetünk sehova felkészületlenül. Tudnunk kell, hogy miben hiszünk és miért hiszünk benne
– érvelt akkor Chau.
A férfi ebben az időszakban olvasott először a szentineléz törzsről, amely később a vesztét okozta.
A lap megkereste Chau apját, aki arról beszélt, hogy a vallás a tömegek ópiuma. Szerinte fia halálában nagyban közrejátszott az extrém kereszténység, amit ráerőltettek.
Chau 2015-ben és 2016-ban négy alkalommal is járt az Észak-Szentinel-szigetet is magába foglaló Andamán-szigetcsoporton. Felvette a kapcsolatot a helyi keresztény közösségekkel, de egyszer sem próbált meg eljutni a szentinelézekhez.
A veszélyes – és mint később kiderült halálos – kalandról naplót is vezetett, melyben megrázó részletességgel írt utolsó napjairól.
Hogy véletlenül se fertőzze meg a törzs tagjait, Chau egy saját gyártású karanténban utazott. 11 napig egyáltalán nem érte a testét napfény, csak imádkozott és mesterséges fény mellett olvasott.
November 14-én éjszaka halászok segítségével megközelítette az Észak-Szentinel-szigetet. A többiek tovább is álltak, így egyedül maradt egy kajakban. Másnap reggel az őslakosok rátaláltak és íjzáporral fogadták. Chau bepánikolt, odadobott nekik néhány halat, amit szintén ajándékba hozott, majd olyan gyorsan kezdett el evezni, ahogy még soha életében.
Később újra megpróbálkozott, és ezúttal már ki is kötött a szigeten. Rengeteg ajándékot szórt szét a parton, amit meg is találtak. Egy darabig tolerálták a jelenlétét, de nem sokkal később egy kisfiú rálőtt, az íj pedig beleállt a bibliájába. Kitépte a lőszert és visszaadta a gyereknek, mire a kajakját elvették. Ezután majdnem egy mérföldet kellett úsznia a halászhajóig.
Családjának ezt követően arról írt,
srácok, talán azt hiszitek, hogy megőrültem. De azt hiszem megéri Jézus igéit hirdetni ezeknek az embereknek.
A naplója szerint egyértelmű, hogy nem akart meghalni, ugyanakkor tisztában volt vele, hogy lehet, ez be fog következni. Másnap újra nekivágott a küldetésnek, ekkor látták utoljára.
