Charles Lucas már harminc éve dolgozott sebészként Detroitban, amikor egyik nap berendelték a kórház etikai bizottsága elé. Egy nővér ugyanis feljelentette és azzal vádolta, hogy nem kezelte megfelelően egy páciens fájdalmát.
Lucas régi páciensei között volt Gail Purton, akit többek között azért kellett megoperálnia, mert a petefészekrák áttéteket képzett a testében. A műtét után egy nővér megkérdezte Purtont, hogy vannak-e fájdalmai, mire a nő igennel felelt. A nővér ezt követően feljelentette Lucast, mert szerinte a sebész nem adott elég fájdalomcsillapítót Gailnek.
Az orvos nem értette a dolgot, szerinte természetes, hogy egy ilyen súlyos műtét után valamennyi fájdalmat érez a beteg, és sokkal jobb, ha valaki érez egy kis fájdalmat, de tiszta az elméje, mintha elmulasztják a fájdalmát, de elkábul a gyógyszerektől.
Mindegy, mennyire fáj
Az ügyet végül elvetette az etikai bizottság, de ahogy a Guardian egy hosszú riportban beszámolt róla, Lucasé nem egyedi eset. Több kollégáját is az etikai bizottság elé citálták hasonló feljelentések miatt, és ugyan volt olyan, aki ellenállt, de a fiatalabb orvosok közül többen engedtek a nyomásnak és felírták az opiáttartalmú gyógyszereket.
Amint arról több cikkben is beszámoltunk, az Amerikai Egyesült Államokban rengeteg településen valóságos krízishelyzet alakult ki az opioidfüggőség miatt. A szakértők szerint a krízis kialakulásában nagy szerepet játszott az Oxycontin nevű gyógyszer, amelyet évtizedekig boldog-boldogtalannak felírtak, anélkül, hogy a gyógyszerfelügyelet vizsgálta volna, hogy mennyire okozhat függőséget.
A kilencvenes években egy új trend kezdett el terjedni az egészségügyben, meg kell szüntetni a páciensek összes fájdalmát, a legkisebbet is. A mozgalom mögé beállt a fájdalomcsillapítást promotáló American Pain Society, amelyet részben a gyógyszergyárak finanszíroztak.
Az Amerikában dolgozó brit orvos, Jane Ballantyne kezdetben maga is azt gondolta, hogy az opiáttartalmú tabletták javítják a betegek életminőségét, mígnem észrevette, hogy valakinél nem működött. A páciensek fájdalma nőtt, emiatt több gyógyszert vettek be, de az nem hatott, ezért még nagyobb adagra volt szükségük. Ballantyne betegeinek rokonai arra panaszkodtak, hogy a szeretteik viselkedése a gyógyszerek szedését követően megváltozott: távolságtartók, mogorvák lettek, romlott az ítélőképességük.
Több gyógyszer = több pénz
Ballantyne-hoz hasonlóan több orvos is elkezdte feljegyezni a megfigyeléseit, a váltás azonban nem volt egyszerű. Az egészségbiztosítók ugyanis nagy nyomás alá helyezték az orvosokat, hogy a beteggel folytatott, időigényesebb konzultáció helyett, amelynek során elmagyarázzák, hogy vannak más módok is a stressz enyhítésére, egyszerűen csak írjanak fel gyógyszert.
Ha az előbbi módszert választották az orvosok, számíthattak arra, hogy Lucas esetéhez hasonlóan a főnökeik fogják őket számon kérni, a több gyógyszer felírása ugyanis több pénzt jelentett a kórháznak.
Az Oxycontint gyártó Purdue Pharma profi marketingkampányt dolgozott ki, ahogy arról korábban már írtunk. Embereket képeztek ki arra, hogy minél hatékonyabban tudják rásózni a gyógyszert a szakemberekre, sok orvos például tévesen azt hitte, hogy a gyógyszer hatóanyagát alkotó oxikodon hatóereje kisebb, mint a morfiumé, ezért kevésbé veszélyes.
Függőségből sok milliós vagyon
A Purdue Pharma három vezetője a 2000-es évek közepén bűnösnek vallotta magát abban, hogy félrevezették a gyógyszeripari felügyeletet, az orvosokat és pácienseket az Oxycontinnal kapcsolatban. A cégnek akkor 600 millió dollár büntetést kellett fizetnie.
Most azonban ennél nagyobb szabású jogi hadjáratra kell készülniük. Szintén a Guardian írta meg, hogy több mint 1200 város, megye és település szövetségi bíróságon beperelte a Purdue Pharmát alapító Sackler család több tagját. Ezen kívül legalább 30 állam is bírósági eljárást indít a cég ellen, az első ilyen tárgyalás a tervek szerint jövő tavasszal lenne Louisianában.
A szakértők szerint azonban nem biztos, hogy erre sor kerül. Egy, a Guardiannek nyilatkozó ügyvéd inkább arra számít, hogy az államok a bíróságon kívül egyeznek meg, ahhoz hasonlóan, mint 1998-ban a nagy amerikai dohánygyárakkal az úgynevezett Big Tobacco-ügyben. A cégek akkor a bírósági ítélet megvárása helyett többek között vállalták azt, hogy évente befizetnek az államok kasszájába egy bizonyos nagyságú összeget, hogy azt a dohányzás miatt egészségkárosodást szenvedett betegek kezelésére fordítsák. Igaz, ez az egyezség is körülbelül 250 milliárd dolláros költséget jelent a dohánygyáraknak.
ugyanakkor a Guardian forrásai szerint a Purdue Pharma nem tud megengedni magának egy nagyobb összegű kártérítést, mert a multimilliomos Sackler család tagjai folyamatosan szivattyúzták ki a pénzt a cégből. Ezt aztán ingatlanba, jótékonysági alapítványokba és külföldi cégekbe csatornáztak át. Az alperesek azonban azt szeretnék, ha ez nem lenne akadálya annak, hogy hozzájussanak a kártérítéshez.
Ráadásul a családtagok ellen nemcsak polgári, de büntetőjogi eljárás is indulhat, sajtóinformációk szerint már nyomoznak is ellenük. Massachusetts állam főügyésze, Maura Healey állítja, hogy
Kiemelt kép: George Frey/Bloomberg /Getty Images