Tényleg ölik a fehéreket Dél-Afrikában?

Donald Trump nemrég megkérte a külügyminiszterét, Mike Pompeot, hogy vizsgálja meg a dél-afrikai farmok és földek kisajátítását és a fehér földtulajdonosok elleni gyakori gyilkosságokat. Ez elég ijesztően hangzik, de pontosan mi van ennek az egésznek a hátterében?

Hát az, hogy Trump megint tévét nézett. Nem sokkal a tweet előtt ment le ugyanis Tucker Carlson, a Fox legjólfésültebb szélsőjobboldalijának műsora, amelyben éppen erről volt szó.

Még mindig elég szokatlan, hogy egy amerikai elnök a tévé alapján döntse el, hogy milyen külpolitikai lépéseket tesz, de ami ennél is meglepőbb, hogy ez most még működött is. Egy héttel ezelőtt, nem sokkal a tweet után a dél-afrikai kormány ugyanis bejelentette, hogy további vizsgálatig visszavonják a törvényt, amely a földek újraelosztását szabályozta volna.

Ezzel persze még nincs minden rendezve, a törvényt ugyanis nem elvi okokból vetették el, csak apró problémák vannak vele. Tucker Carlson, Trump egyik kedvenc műsorvezetője viszont úgy csinált, mintha a földfoglalások és kisajátítások már elkezdődtek volna, és Dél-Afrikában tömegével vennék el a fehér farmerektől a földjeiket.

Pedig a helyzet az, hogy még egyetlen kisajátítás sem történt, hiszen a törvény elfogadása nélkül erre a dél-afrikai kormánynak nincs is lehetősége. De miért lenne rá egyáltalán szüksége?

Földalapok

Az egész 1913-ban kezdődött, amikor a az európai gyarmatosítók egy földtörvénnyel a feketék túlnyomó részétől egyszerűen elvették a földet. Most 20 évvel a szegregáció és az apartheid után vagyunk, de a nyereséges földek nagy része még mindig a fehér farmerek kezében van, miközben az ország teljes gazdaságának 95 százalékát a lakosság tíz százaléka birtokolja.

A 2018 februárjában kiadott földfelmérés szerint Dél-Afrika területének 97 százaléka mezőgazdasági terület. Ebből 37 millió hektárnyi föld van magántulajdonban, amelynek 72 százaléka a fehéreké.

Ez valamivel jobb arány, mint 1994-ben volt, de akkor érezzük csak a súlyát, ha látjuk, hogy az ország teljes lakosságának csak körülbelül nyolc százaléka fehér. Ez a nyolc százalék birtokolja tehát a földterület 72 százalékát.

Voltak kísérletek arra, hogy ez az arány javuljon. Dél-Afrika apartheid utáni legjelentősebb pártja, az Afrikai Nemzeti Kongresszus, amelynek Nelson Mandela is vezetője volt, Az ANC-kormány körülbelül négy százalékát vásárolta fel a földeknek, hogy azt később újraossza. Aki nem akart földet, az kaphatott pénzt is, de az egyik nagy ösztönző végül a közös fekete-fehér földtulajdonok támogatása volt. Persze ennek komoly korrupciós kockázatai voltak, a jelenlegi elnök, Cyril Ramaphosa például dollárszázmilliókat keresett azzal, hogy strómanként vett részt ezekben az üzletekben.

Ramaphosával kapcsolatban még az egészet elindító Tucker Carlson is megjegyezte, nem érti, miért dicsért valakit Barack Obama nyíltan Dél-Afrikában, amikor Ramaphosa a fehér farmerek elleni gyilkosságokban vett részt. Carlson ugyan erre nem adott választ, pedig létezik. Azért dicsérte, amiért mindenki más is a nyugati vezetők közül: mert Cyril Ramaphosa tűnik a legkevésbé rossz választásnak Dél-Afrika élére, ráadásul nem vett részt gyilkosságokban.

Szabad-e földeket elvenni?

Az, hogy Trump nekiment Ramaphosának, egy másik következménnyel is járt: a demokraták és a baloldal elkezdett kiállni érte, és keresni az okokat arra, hogy miért indokolt, vagy érthető az, ha a fehér farmerektől elveszik a földjüket.

Miközben a tulajdon, illetve az, hogy a tulajdont nem lehet kompenzáció nélkül kisajátítani, annyira alapvető jog, hogy még az ENSZ alapvető emberi jogokról szóló deklarációjában is benne van. A 17. Pont szerint

Mindenkit megillet a jog a tulajdonhoz, akár egyedül, akár csoportosan birtokolja azt,

Illetve, hogy

Senkit nem lehet erőszakkal megfosztani a tulajdonától.

Persze Ramaphosa nem ezért ellenzi, az ANC pedig nem ezért támogatja a földreformot. A földtulajdonokat a kilencvenes években eleve azért hagyták ebben az állapotban, mert pontosan tudták, hogy az apartheidnek nem lehetett volna viszonylag kevés vérrel vége, ha elkezdik elvenni a fehér farmerek földjeit. Ráadásul Dél-Afrika szegény ország volt, ha az elején azt mutatják a világnak, hogy nem ismerik el a fehérek magántulajdonát, szinte semmilyen nyugati tőke nem áramlott volna az országba. A probléma megoldását nehezíti, hogy a földnek, amelyet a fehér farmerekhez csatoltak a XX. század elején, szinte nem is volt egyetlen fekete tulajdonosa, addig közös használatú földekről beszéltünk.

De az ANC kormányzásában rengeteg hiba volt az apartheid megszűnése után. Elsősorban az, hogy parádésan korruptak voltak, élükön a korábbi elnökkel, Jacob Zumával. Az ANC az állami struktúrát a párthoz lojálisak kiszolgálására állította be, miközben az egyetemi rendszer szétesett, a legképzettebbek pedig elvándoroltak, köztük azokkal a zsidókkal, akik a társadalom durva antiszemitizmusa elől menekültek külföldre.

A gazdasági növekedés pedig nem jött. Ugyan a nyolcvanas és kilencvenes évek elejének másfél százalék alatti növekedését sikerült később megduplázni, de a népesség annyira gyorsan nőtt, hogy az egy főre eső gazdasági növekedés így is ugyanannyi maradt, majd mostanra gyakorlatilag meg is szűnt.

Egyre nagyobb a baj

Közben a dél-afrikai elit egyre korruptabb lett, és a gazdasági növekedés elmaradása mellé folyamatosan épült be a rendszerbe is a korrupció. 2013-ban a Transparency International felmérése szerint minden harmadik dél-afrikai adott kenőpénzt rendőrnek és hivatalnoknak is.

Közben az ANC folyamatosan vesztett a szavazóiból, az értelmiség egy része inkább a Demokrata Szövetség mellé állt, de sokan a baloldalra távoztak, a Gazdasági Szabadságharcosok (EFF) nevű, az ANC-ből leszakadt baloldali párt 2014-ben már majdnem hét százalékot szerzett a parlamenti választásokon.

Ez azért fontos, mert a földek kisajátítása az EFF legfontosabb kampányügye.

Az EFF ráadásul nem is csak fehérellenes, ez a gazdasági agresszió ugyanúgy irányul az új fekete elit és a dél-ázsiai földtulajdonosok ellen, de annyira, hogy Julius Malema, az EFF vezetője már torokelvágásokat emlegetett. Az EFF a 2016-os önkormányzati választásokon 11 százalékot szerzett a 2014-as hét százalékhoz képest, és a legjobban a legszegényebb régiókban teljesített.

És most jön a legfontosabb része a mostani helyzetnek: 2019-ben parlamenti választások lesznek.

És hiába van tisztában Ramaphosa tökéletesen azzal, mit jelent majd a dél-afrikai gazdaságra nézve az, hogy kompenzáció nélkül sajátítják ki a földeket, a politikai realitás az, hogy valószínűleg meg kell tenniük. Azért, mert ha az EFF egyre nagyobb darabot harap ki az ANC támogatottságából, akkor konkrétan elveszíthetik a választást is.

De Trump nem csak a földek elvételéről beszélt, hanem arról is, hogy dél-afrikában ölik a fehér farmereket. Persze ez nem szokatlan tőle, ez a fajta tényekkel alá nem támasztott zsigeri rasszizmus az amerikai elnök legtöbb mondatából áramlik.

De a fehérekkel szembeni agresszió sem tűnik igaznak. A dél-afrikai bűnügyi statisztikákból ezt nem egyszerű kihámozni, de az Atlantic megpróbálta megtenni. Nincs számontartva sem az, hogy a bűnügyeket vidéken követték-e el, sem az, hogy fehérek, vagy feketék ellen. Dél-Afrika jelenleg is a világ egyik legveszélyesebb országa, ha bűnözésről beszélünk, de a számok jelentősen csökkentek az apartheid vége óta. Ráadásul az erőszakos bűncselekmények leggyakoribb elszenvedői a legszegényebb rétegekből kerülnek ki, akik csak alapfokú oktatást kaptak, és ők nagyon ritkán fehérek.

Kiemelt képünkön egy dolgozó Mogoala Justice Tatele és a farmer főnőke Hans Bergmann mellett egy miután fegyverrel fenyegették őket támadók 2017-ben. 2017-ben megnövekedtek a fehér farmerek elleni atrocitások Dél-Afrikában. Fotó: Gulshan Khan / AFP