Több mint ezer haditengerész, búvár és önkéntes dolgozik azon, hogy épségben kihozzák a Bangkoktól ezer kilométerre északra fekvő barlangrendszerben rekedt 11 és 16 év közötti gyerekeket és 25 éves edzőjüket. A csapat még június 23-án tűnt el, majd kilenc nappal később két brit búvár talált rájuk négy kilométerre a bejárattól és nagyjából egy kilométerre a földfelszín alatt.
Ekkor még nagy volt az öröm, de sok külső tényező nehezíti a mentést, és nem lesz sétagalopp kihozni őket. Ráadásul lassan minden óra számít, mert félő, hogy a monszun érkeztével a víz teljesen elárasztja a barlangot, és akkor nincs menekvés a fiúknak.
Mik a lehetőségek?
A gyerekeket kellő mennyiségű élelemmel és orvossággal látják el a búvárok, mióta megtalálták őket. A probléma az, hogy mivel napokig voltak étlen-szomjan, többük szervezete legyengült, és szerdán még nem voltak megfelelő állapotban ahhoz, hogy kibúvárkodjanak a felszínre. Márpedig vasárnapra durva esőzéseket jósolnak, ami a monszunidőszakban azt jelenti, hogy megtelhet a barlang vízzel.
Jelen állás szerint több terv is van a csapat kimentésére.
Ez azonban hónapokba telhet, addig folyamatosan ellátnák a búvárok a gyerekeket és edzőjüket, aztán ugyanúgy kisétálhatnának onnan, mint ahogy két hete bementek.
A hadsereg folyamatosan szivattyúzza ki a vizet, ez óránként egy centiméteres vízszintcsökkenést eredményez, de mindhiába, mert a víznyelők és a patakok újratöltik a barlangot, és ha a monszuneső megérkezik, akár az egész teret betelítheti a víz. Ráadásul az oxigénszint 15 százalékra esett 21 százalékról, tehát a levegő is vészesen fogy odabent.
Tekintve, hogy kockázatos lenne bent hagyni a fiúkat, ezt az opciót valószínűleg elvetik.
A probléma ezzel az, hogy még csak úszni sem tud egyikük sem. Mindenkit professzionális búvárruhákkal szerelnének fel és fénylő rudakkal világítanák meg előttük az utat. Az oxigénpalackokat valószínűleg nem ők, hanem a búvárok cipelnék, és az útvonalon 25-50 méterenként tartályokat helyeznének el az újratöltéshez.
Mindenkivel egy thaiföldi búvár menne, hogy az anyanyelvükön tudjanak kommunikálni, ami biztonságérzetet adna a fiataloknak, akik közül csak egy beszél angolul (ő kommunikált a rájuk találó búvárral is). A bejáratig egy vezetőszál segítené őket, és össze lennének kötve a kísérőjükkel is.
A művelet nagyon veszélyes. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy egy tapasztalt thai búvárnak pénteken hajnalban kifelé jövet elfogyott az oxigénje és meghalt. Szakértők szerint nehezíti a feladatot, hogy gyerekekről van szó, akik kicsit kalandként tekintenek az egészre. Márpedig ha csak az egyikük rosszul csinál valamit, bepánikol vagy nem követi az utasításokat, az akár mindannyiuk életébe is kerülhet. A víz elég hideg és egy tizenéves gyerek számára erős a sodrása is, amivel meg kell küzdeni.
A fiúk egyszerre 10-15 percet tölthetnének víz alatt, függően attól, hogy mennyire elárasztott az adott folyosó. Pedig az út ennél jóval hosszabb lesz, hiszen a képzett búvároknak is öt órájába tellett visszafelé eljutni a bejárathoz.
A nehézségeket jól szemlélteti az a videó, amit egy búvár fejkamerája rögzített:
Headcam footage from Thailand shows the tough conditions facing dive teams working to rescue 12 boys and their coach from a cave.
It comes after officials confirmed former Thai navy SEAL Saman Kunan had died while assisting with the opreration https://t.co/Cep6kE20A6 pic.twitter.com/r7jRGHrmBZ
— ITV News (@itvnews) July 6, 2018
De ez több okból sem jó ötlet. Egyrészt mivel nincs rendelkezésre álló pontos barlangrajz, nem tudják pontosan, hol kellene elkezdeni fúrni. Másrészt a föld megmozgatásával kövek, sziklák szakadnának le a barlangba, ami adott esetben életveszélybe sodorhatja a gyerekeket.
Folyamatosan keresnek a csapat tartózkodási helyéhez közelebb eső természetes barlangnyílásokat is, de eddig egyet sem találtak.
A SpaceX alapítója is felajánlotta a segítéségét a thaiföldi hatóságoknak. Azt javasolta, hogy húzzanak végig a barlangon egy 1 méter átmérőjű nejloncsövet és nyomják tele levegővel, mint egy ugrálóvárat. Ez a légcsatorna illeszkedne minden formához, így a legszűkebb, 70 centiméteres átjáróhoz is. A megvalósíthatóságról jelenleg is zajlanak az egyeztetések, de ez a monszun miatt jó eséllyel már késő.
Buddhista edző, végtelen higgadtság
Egy ilyen traumatikus eset rövid távon félelmet kelthet a gyerekekben, ugyanakkor mivel egy közösség tagjaként kerültek bajba, ez előnyükre válhat. A korábbi hasonló esetek egyértelműen azt mutatják, hogy egy ilyen katasztrófát csak csoportok élhetnek túl, és ők is csak akkor, ha szervezettek. Jelen esetben pedig erről beszélhetünk, hiszen a fiúk évek óta együtt fociztak.
Szakértők szerint a napok teltével biztosan előjött bennük a másik hibáztatása, a reménytelenség, kialakulhatott egyfajta hierarchia köztük, de éppen azért, mert egy csapatot alkotnak, egységesek tudtak maradni.
A legfontosabb most az, hogy tisztán és őszintén beszéljenek a gyerekekkel, hogy elkerüljenek egy esetleges traumát. A BBC-nek nyilatkozó pszichológus szerint elengedhetetlen, hogy minden információhoz hozzájussanak, és beszéltetni kell őket, hogy ne rejtegessék az érzelmeiket. A tudtukra kell adni, hogy nagy türelemre lesz szükségük ahhoz, hogy a felszínig elmenjenek. Sokat segít a moráljukon, hogy kommunikálni tudnak a családjukkal.
Szervi gondok
A legnagyobb kihívást a sötétség jelenti. Mivel két hete a barlangban élnek, testük már nem tud különbséget tenni a nappal és az éjjel között, az úgynevezett cirkadián ritmusuk nem működik.
Ez nemcsak alvási zavarokat okoz, hanem a hangulatukra és a teljes szervezetükre hatással van. Persze a mentőegységek mostanra valószínűleg imitálják a nappalt mesterséges fényekkel, hogy helyreálljon a gyerekek biológiai órája.
Kérdés az is, hogy milyen a higiénia odalent. A barlangrendszer vize szennyezett és elpusztult állatok maradványai úszkálhatnak benne, emiatt benne van a pakliban, hogy megfertőződnek valamivel.
Az sem mindegy, hogy mennyi helyük van. Ha hosszabb ideig korlátozott a mozgásuk, az ideiglenes izom- és csontproblémákat okozhat. És minél gyengébb egy gyerek, annál nehezebben fogja tudni megtenni az utat a barlang kijáratáig.
- Ha a menekítés után azonnal fény éri a szemet, a retinák durván károsodhatnak.
- A barlang rossz levegőminősége tüdőbetegségeket okozhat.
- A súlyvesztés, az alultápláltság, majd a hirtelen bevitt sok élelem szívinfarktushoz, szervleálláshoz vezethet.
- A pigmentáció elvesztésével a bőr fogékonyabbá válik a fertőzésekre.
Ami a hosszú távú negatív hatásokat illeti, a gyerekeknél akár évekkel később is kialakulhatnak hangulatzavarok, így depresszió, szorongás és poszttraumás stressz zavara. A mentális betegség előreláthatólag körülbelül minden második, harmadik fiatalt érinthet majd, ugyanakkor kezelhetők.
A felépülésben a legjelentősebb szerepet az játssza majd, hogy milyen kapcsolatot ápolnak a közeljövőben egymással, és a külvilággal, miután – remélhetőleg – kijutottak.
Ezzel egy időben már zajlik a családok felkészítése is, hogy miként fogadják majd gyermeküket és hogy ne támadják le őket egyből, ne érdeklődjenek azonnal a részletekről, mert az a visszájára sülhet el.
A legfrissebb információk szerint akár már pénteken, de legkésőbb szombaton megkezdhetik a kimentésüket, addig egy világ imádkozik értük.