Nagyvilág
A handout picture provided by the office of Iranian President Hassan Rouhani shows him speaking at a conference in the capital Tehran, on January 28, 2017.
Rouhani criticised his US counterpart Donald Trump in his speech, saying now was "not the time to build walls between nations". His remarks came after Trump ordered construction of a wall along the US-Mexico border and imposed tough new controls on travellers from seven Muslim countries, among them Iran. / AFP PHOTO / IRANIAN PRESIDENCY / HO / == RESTRICTED TO EDITORIAL USE - MANDATORY CREDIT "AFP PHOTO / HO / IRANIAN PRESIDENCY" - NO MARKETING NO ADVERTISING CAMPAIGNS - DISTRIBUTED AS A SERVICE TO CLIENTS ==

A Közel-Kelet jövője a tét

Wagner Péter
Wagner Péter

biztonságpoltikai szakértő. 2018. 05. 21. 12:30

Az Egyesült Államok felmondja az Iránnal kötött nukleáris megállapodást, ám egyre inkább biztos, hogy az Európai Unió és Irán kitart amellett. A döntés valójában arról szól, hogy ki milyennek látja a Közel-Kelet jövőjét, és abban milyen iráni szerepet lát elfogadhatónak.

Miután Donald Trump elnök bejelentette, hogy kilépteti az USA-t a 2015-ben megkötött iráni nukleáris megállapodásból, a legtöbb kommentár, érthetően, a kérdés biztonságpolitikai aspektusaival foglalkozott. Irán egy nappal később szíriai területről rakétákat lőtti ki Izraelre, és a válasz sem maradt el, ahogy az lenni szokott, a zsidó állam azonnal megtorolta az akciót, és az 1973-as háború óta a legsúlyosabb légicsapást mérte a szomszéd ország szíriai és iráni célpontjaira.

Ha megpróbálunk a lőporfüst és a harcias kijelentések mögé nézni, akkor a legszembetűnöbb fejlemény az USA és az Európai Unió egyet nem értése. Külpolitikai kérdésben ilyen látványos és merev szembenállásra talán csak 2003-ban volt példa, amikor Franciaország és Németország keményen szembement az USA iraki háborús terveivel, ám akkor Európa megosztott maradt. A közép-európai kisállamok például kiálltak Washington mellett, Nagy-Britannia pedig magában az invázióban is részt vett.

Most szó sincs ilyen megosztottságról, az EU tagországai egységesen állnak ki a megállapodás érvényben tartása mellett, még az unióból kilépőben levő London is így tett, ami komoly csalódás lehet az amerikai fővárosban. Federica Mogherini, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője egy konferencián – igaz, név nélkül – de keresetlen szavakkal osztotta ki Trumpot.

EU foreign policy chief Federica Mogherini gives a press conference after an EU-Tunisia Association Council meeting at the EU headquarters in Brussels on May 15, 2018.  / AFP PHOTO / JOHN THYS
Federica Mogherini
Fotó: John Thys / AFP

Az amerikai elnök mentségére legyen mondva, ezúttal legalább kiszámíthatóan cselekedett. A kezdetektől fogva ellenezte a megállapodást és három hónappal ezelőtt világosan jelezte, hogy ha nem lesz korrekció, szigorítás, akkor felmondja az alkut. Az EU és Irán elvileg előjöhetett volna valamilyen ötlettel, de az érdemi tárgyalásokat az utolsó pillanatra hagyták és adósok maradtak az új változattal.

Gazdasági érdekek nyomában

A Trump elnök döntése után megjelent nyilatkozatokban egyelőre sok a feltételes mód. Ennek legfőbb oka, hogy az EU és Irán magára nézve továbbra is kötelezőnek tartja a megállapodást, így az sem véletlen, hogy a brit, német, francia, olasz és iráni külügyminiszter közösen igyekszik kidolgozni az együttműködés további lépéseit.

A tét nemcsak politikai, hanem gazdasági értelemben is óriási.

Az európai vállalatok az elmúlt két évben valóságos rohamot indítottak Iránban.

Mégiscsak egy 80 milliós piacról van szó, széles középosztállyal, kiaknázatlan lehetőségekkel, éhesen a technológiák és szolgáltatások importjára. Az iráni állami légitársaság mintegy száz Airbus repülőgépre adott le rendelést (és száz Boeingre), hogy megújítsa elavult gépparkját, a francia Total energetikai vállalat ötmilliárd dolláros megállapodást kötött korábban a világ egyik legnagyobb földgázmezőjének kiaknázására. A szintén francia Peugeot majd félmilliárd dollárért készül autógyárat nyitni az országban. A hasonló megállapodásoknak se szeri, se száma nem volt az elmúlt években.

A handout picture provided by the Iranian Presidency shows Iran's President Hassan Rouhani (R) shaking hands with Patrick Pouyanne Chairman and CEO of French energy company Total, after signing an offshore gas field agreement in Tehran, on July 3, 2017.
 French energy giant Total defied US pressure, signing a multi-billion-dollar gas deal with Iran, the first by a European firm in more than a decade. / AFP PHOTO / IRANIAN PRESIDENCY / HO / RESTRICTED TO EDITORIAL USE - MANDATORY CREDIT "AFP PHOTO / IRANIAN PRESIDENCY" - NO MARKETING NO ADVERTISING CAMPAIGNS - DISTRIBUTED AS A SERVICE TO CLIENTS
Hassan Rouhani iráni elnök és Patrick Pouyanne a Total igazgatójának találkozója 2017-ben
Fotó: Iráni Elnöki Hivatal / AFP

2017-es adatok szerint az EU a harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere volt Iránnak Kína és az Egyesült Arab Emírségek után majd’ 20 milliárd dollárnyi forgalommal. Persze ez így is messze eltörpül az unió amerikai befektetéseihez képest, ott a 28 tagállam együtt mintegy 4 millió munkahelyet biztosít, és csak kutatás-fejlesztésre 42 milliárd dollárt költött el.

A Közel-Kelet jövője

Geopolitikai elemzők előszeretettel tekintenek úgy egyes térségekre, mint egy sakktáblára. Ha a Közel-Kelet regionális és nagyhatalmi érdekeit két lépés távolságból tekintjük át, akkor egyértelmű, hogy az egyik oldalon Iránt találjuk, kis mértékű orosz támogatással, a másikon pedig azokat az országokat, amelyek tartanak tőle. Elsősorban Izraelt és Szaúd-Arábiát szokás emlegetni. A furcsa ebben a felállásban, hogy bár adná magát „az ellenségem ellensége a barátom” elv, Izrael és Szaúd-Arábia csak nagyon óvatosan és közvetetten koordinál.

Az USA 2003-as iraki inváziója alapvetően rendítette meg a Közel-Kelet hatalmi egyensúlyát, Szaddám Husszein megdöntésével kiesett az egyik erős állam, pont az, amely ellensúlyozni tudta Iránt. Nem is lepődött meg senki, hogy hiába volt százezer amerikai katona Irakban éveken át, Irán befolyása megerősödött. Az arab tavasz eseményei részben ismét Teheránt erősítették, az ország immár sokkal bátrabban avatkozott be a térségben, ráadásul két riválisa közvetlen szomszédságában, Jemenben és Szíriában. Az amerikai érdekek és partnerek a Közel-Keleten ostrom alá kerültek.

És itt jön az amerikai külpolitika szubjektív része, az, hogy melyik adminisztráció hogyan reagál ezekre fejleményekre. Barack Obama, aki általában sem hitt abban, hogy a háborúk megoldanának bármit (az iraki és az afganisztáni háború befejezésével kampányolt), úgy volt az iráni térnyeréssel, hogy bár az az amerikai érdekekkel szembemegy, de el tudja azt fogadni azon az áron, hogy Iránnak legalább nem lesz atombombája.

Obama hajlandó volt tudomásul venni, hogy az USA nem az egyetlen főszereplő a Közel-Keleten, sőt azt is gondolta, hogy a térség már nem is olyan fontos Washington számára, hogy oda koncentrálja az erőforrásait. Más kérdés, hogy a nézetével mindig is kisebbségben volt az amerikai elnök, nem véletlen, hogy a nukleáris megállapodást nem terjesztette a Kongresszus elé, tudta, hogy nem kapná meg a támogatást.

A Trump-adminisztráció viszont egészen másként tekint Iránra és a térségre. Összhangban az elmúlt évtizedek amerikai gondolkodásával, a Közel-Keletnek kiemelt jelentőséget tulajdonítanak, ahol az amerikai hegemóniára Irán jelenti a legnagyobb veszélyt.

Trump nem hajlandó elfogadni azt, amit Obama belátott, hogy Teherán ma már megkerülhetetlen szereplő, az USA pedig nem tehet meg bármit. Obamával ellentétben sokkal inkább hisz az erőfitogtatásban, a büntetésben, talán a háborúban is.

United States President Donald J. Trump makes a statement on the Joint Comprehensive Plan of Action regarding Iran in the Diplomatic Reception Room of the White House in Washington, D.C. on May 8, 2018.  In his remarks the President announced the US was pulling out of the deal and that sanctions would be reimposed on Iran.
Credit: Martin H. Simon / CNP | usage worldwide
Fotó Martin H. Simon / CNP / AFP

Számára a megállapodás a gyengeség jele volt, a szaúdi, izraeli szövetségesek elárulása. Ráadásul 2015 óta az is világosan kiderült, hogy a nukleáris megállapodás a legcsekélyebb mértékben sem mérsékelte Irán „étvágyát” a regionális hatalmi játszmákban, sőt Szíriában és Jemenben kifejezetten eszkalálta jelenlétét. A szaúdi fővárosra egyre gyakrabban hullanak ballisztikus rakéták Jemenből, és ennek egyetlen bizonyított forrása Irán.

Ez nem háború

A nukleáris megállapodás felmondása persze nem jelent automatikusan háborút. Az EU és Irán továbbra is érdekelt az egyezség fenntartásában, de gyengének senki sem mutatkozhat, úgyhogy kemény, agresszív kijelentésekben még bőven lesz részünk. Mivel a szankciók csak 90-180 nap múlva lépnek érvénybe, van idő kitalálni, hogy miként lehetne módosítani a nukleáris megállapodást úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Nem lesz egyszerű, mert miközben valaki egyértelműen veszíteni fog: a Közel-Kelet nem az a hely, ahol gyengének lehet mutatkozni.

Miről is szól akkor végső soron most a nukleáris egyezmény felrúgása? A bizalomról, illetve annak hiányáról. Arról, hogy ki hogyan látja Irán szerepét és viselkedését a Közel-Keleten az elkövetkező évtizedekben. A nukleáris megállapodás egyes rendelkezései 15 év múlva járnának majd csak le.

A nukleáris megállapodást megkötő Obama-adminisztráció talán elhitte, talán nem, hogy Irán felelős partner lesz egy ilyen alkuban, de az biztos, hogy Barack Obama nem hitt a háborús megoldásban, és bízott annyira az iráni félben, hogy az tartani fogja magát a legfontosabb ígéretéhez, és leszereli a katonai kutatási programot. Amikor ez kiderült, a nemzetközi közösségnek lépnie kellett, és a minimum a ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai között a gazdasági szankciók voltak.

US President Barack Obama speaks while meeting  with veterans and Gold Star Mothers to discuss the Iran nuclear deal on September 10, 2015 in the Roosevelt Room of the White House in Washington, DC. AFP PHOTO/MANDEL NGAN / AFP PHOTO / MANDEL NGAN
Fotó: Mandel Ngan / AFP

Az USA elitjének egy része szerint a nukleáris megállapodás ellenére Irán továbbra sem adta fel, hogy egyszer atombombája legyen. Trump hívei szerint Irán alapvetően rossz, veszélyezteti a legfontosabb amerikai szövetségesek (Izrael és az Öböl-menti monarchiák) biztonságát, így a jövőben is csak további konfrontációra lehet számítani.

Az EU tagországai (hasonlóan a korábbi demokrata amerikai vezetéshez) nem így látják, ők bíznak az iráni vezetés kiszámíthatóságában, abban, hogy a nemzetközi szankciók feloldása, az abból származó haszon olyan ösztönzés lesz Irán számára, amellyel elérhető Teherán felelős viselkedése. Az országnak 2013 óta egy mérsékelt, reformer államfője van Haszan Róháni személyében, aki épp a nukleáris megállapodásra támaszkodva, az abban rejlő gazdasági növekedés lehetőségére építette legutóbbi választási sikerét. Gazdasági elemzők szerint ha a megállapodás összeomlik, akkor a közel-keleti országban ismét megszorítások és az infláció fog jönni.

A szakértői konszenzus idáig az volt, hogy az ENSZ, az USA és az EU szankcióinak felfüggesztése több tekintetben is pozitív hatású lesz Iránban. A gazdasági fellendülés meg is történt, a külföldi befektetésekkel modernizálódik a gazdaság, a befektetések munkahelyeket teremtenek, csökken a munkanélküliség, különösen a fiatalok körében. Ez a reformokban érdekelt Róháni elnök megválasztását és hatalmon maradását is elősegítette a nyugattal való konfrontációban érdekelt konzervatívokkal szemben.

Egy stabil, reformokat végrehajtó Irán a nyugatnak egyöntetűen az érdeke, csakhogy eközben Teherán sikeresen terjesztette ki befolyását Szíriában, Irakban, Afganisztánban – épp az USA rovására, ami viszont ellentétes a nyugati érdekekkel.

 

Kiemelt kép: AFP 

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Budapest, 2017. január 20.
Kunhalmi Ágnes, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) fővárosi elnöke felszólal a metrófelújítás felgyorsítása érdekében tartott tüntetésen a Nyugati téren 2017. január 20-án.
MTI Fotó: Balogh Zoltán
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.