Sentila Kernaján és albán családján keresztül mutatja be a New York Times, hogy 18 ezer ember él most úgy Svédországban, hogy elutasították a menedékkérelmüket. Kernaja édesanyja egyébként részben mozgásképtelen, a gyerekek még iskolába járnak, de menniük kell haza.
A helyzetük a stockholmi ámokfutás után vált nehézzé: az akkori elkövető, az üzbég származású Rahmat Akilov szintén nem rendelkezett menekültstátusszal, visszautasították korábban. A támadása után Svédország úgy döntött szigorítania kell az elutasított menedékkérők kitoloncolásán.
Kernajáék egyébként azután hagyták el Albániát, hogy taxis apjuk halálos balesetet okozott, az apa maga és három utasa is meghalt. Az utasok hozzátartozói pedig vérbosszút esküdtek, ami Albániában máig él, ezt a kormányzat is elismeri. A svéd hatóságokat ez nem érdekli: Sentila 19 éves öccse nemrég fennakadt egy hatósági rutinellenőrzésen, egyből haza is küldték.
Patrik Engström, a Svéd Határőrség vezetője azt mondta, évi 5000 elutasított menedékkérőt tudnak deportálni az országból, ennyi a szervezet kapacitása. Márpedig tízezrek érkeztek az országba a menekülthullámmal és tízezreket elutasítottak. Sokaknak nincs hova menniük, ha Svédország már nem akarja látni őket: a lap felidézi hat elutasított üzbég történetét, akiket Norvégia paterolt ki, hazatérve pedig börtönbe kerültek.
Rejtőző üzbégség
Sokan a dublini szabályozást használják ki. Ilyen az üzbég Maruf, aki 2004 óta él Svédországban és csak hét év ottélés után volt jogosult benyújtani a menedékkérelmét. Ezt elutasították, így továbbra is illegalitásban élt. Aztán egy európai bírósági döntés után, ami szerint csak különösen óvatosan lehet az emberi jogokkal hadilábon álló Üzbegisztánba bárkit visszaküldeni, Maruf végre előbújt rejtekéből és megkapta a menekültstátuszt.
Eddig egyes vállalkozások ki is használták a homályban bujkáló munkások adta lehetőséget. De a kormány bemutatott egy javaslatot, miszerint a rendőrség razziázhat olyan cégeknél, amik gyanús, hogy elutasított menedékkérőket foglalkoztatnak, és persze e vállalkozásokat meg is lehet keményen büntetni.
Persze a kivárás is reális taktika lehet, mint Maruf esetében. Négyévente lehet újra beadni a menedékkérelmet, azután várni. Érdekes a palesztin Imád el-Tamimi története is, akinek miután először visszautasították a kérelmét, együttműködött a rendőrökkel, nem rejtőzött el. Azonban a Palesztin Hatóság nagykövetsége valamiért nem állított ki neki dokumentumokat, így nem tudott hazautazni sem, maradt.
(Kiemelt kép: menekültbarát tüntetés Malmöben. CITIZENSIDE/MAGNUS PERSSON)
