Theresa May kedd délelőtt a semmiből felborította a brit politikai élet bilijét. Nagy-Britanniában eredetileg csak 2020-ban, bőven a brexit befejezése után tartottak volna választásokat. Ehelyett 2017 júniusában fognak.
May sajtótájékoztatója önmagában meglepetés volt, ahogy az is, amit bejelentett. Az előrehozott választást a miniszterelnök azzal indokolta, hogy “az ország egységesebb lett, de Westminster nem”. Szerinte az előrehozott választás ahhoz kell, hogy a parlament is egységesebb legyen.
Választás kell, és most kell.
– mondta May. Szerinte hiába űz politikai játékokat az ellenzék, a brit állampolgárok egyre egységesebbek az uniós kilépéssel kapcsolatban, és a parlament megosztottsága azzal fenyegeti a briteket, hogy sokkal kevésbé tudnak hatékonyan tárgyalni a kilépési procedúra alatt.
Kezdődik
Aztán egyből bele is kezdett az első kampánybeszédbe, amiben azt mondta, hogy a választók dönthetnek a stabil konzervatív kormány és Jeremy Corbyn gyenge és instabil koalíciója között, amit a liberális demokratákkal kötne meg. Szerinte ez egy egyszeri alkalom arra, hogy befejezzék a politikai játékokat.
Mondjuk, a választás ötlete azért is furcsa, mert az elmúlt hetekben May kormánya folyamatosan azt hajtogatta, hogy nem akar előrehozott választást tartani. Maga May is azt mondta, hogy nehezen és későn jutott arra a döntésre, hogy választásra van szükség.
Hogy miért, az egy másik kérdés. Valószínűleg May tényleg azt várja a választástól, hogy sokkal nagyobb felhatalmazást kap a mostaninál és biztosabb kézzel tárgyalhat az EU-val. Egyébként ez nem irreális elvárás, főleg, hogy May eddig semmilyen felhatalmazást nem kapott, hiszen a választást nem ő nyerte meg, hanem David Cameron, hogy aztán belebukjon abba a Brexit-népszavazásba, amit eleve ő talált ki.
Pont a napokban jött ki egy csomó olyan felmérés, amelyek szerint a konzervatívok rekordméretű előnyt szereztek a Munkáspárttal szemben. A Munkáspárt számára legnegatívabb felmérés szerint 21 százalékpont a Tory-előny, a legpozitívabb szerint 11. Az biztos, hogy a Munkáspárt rég állt olyan rosszul, mint most. A Liberális Demokratáknak és a Ukip-nek pedig csak 12-10 százalékos támogatottság jutott. Elég nagy a fluktuáció a felmérések között, és a különbség egy része behozhatónak tűnik. Mégsem szívesen lenne most senki Jeremy Corbyn helyében.
Fotó: Europress/AFP/ Daniel Leal-Olivas
Beleálltak
Pedig minden ellenzéki párt vezetője beleállt a választásba. Corbyn üdvözölte a döntést, és közölte, hogy meg fogják szavazni a parlamentben, amire szükség is van, mert csak kétharmados támogatottsággal lehet előrehozott választást tartani. A Liberális Demokraták és a Ukip is rábólintott a döntésre, bár azt azért mindenki leszögezte, hogy May politikai haszonszerzésből döntött az előrehozott választás mellett.
Erre egyébként egy privát közvéleménykutatás is figyelmeztette a Tory-kat. Mert az már kiderült, hogy May-ék kampányfőnöknek Sir Lynton Crosby-t vették fel, aki azzal lett igazán híres, hogy az előző Tory-kampányt is ő menedzselte. Ebben a kampányban pedig a konzervatívok akkora győzelmet szereztek, ami a leginkább talán őket lepte meg.
Crosby arra hívta fel May figyelmét, hogy egy előrehozott választáson a Tory-k elég sok helyet veszíthetnek a Liberális Demokratákkal szemben. Ennek leginkább az az oka, hogy miközben a Munkáspárt még mindig nem igazán találta ki, mit kezdjen a Brexittel, a Liberális Demokraták azt ígérték, hogy ha ők nyernek – amire kevés esély van – akkor nem lesz Brexit.
Ki lehet lépni a kilépésből?
De el lehetne-e érni egy választás után, hogy mégse legyen Brexit? Ezt nem tudni pontosan. A Lisszaboni Szerződés 50. cikkelye szabályozza a kilépés folyamatát, amit a gyakorlatban már megkezdtek a britek. Ez azzal kezdődött el, hogy levélben értesítették az Európai Tanácsot a kilépési szándékról.
A kilépés folyamata addig tart, amíg le nem tárgyalták az EU és a kilépő ország további kapcsolatát. Erre két év a határidő, ha nem sikerül ezalatt letárgyalni, akkor ez határozatlan ideig meghosszabbítható.
Az 50. cikkely a brit kilépés előtt még sosem volt kipróbálva, ezért a pontos folyamat sincs meghatározva. Az biztos, hogy ha egy ország már végigment a kilépés folyamatán, akkor csatlakozhat újra. Ezt a 49. Cikkely szabályozza, ami azt mondja ki, hogy minden olyan feltételnek meg kell felelnie az újracsatlakozó országnak, amelyeknek egy először csatlakozó országnak is.
Amiről nincs szó sehol, az az, hogy visszavonható-e a kilépés folyamata. Egyelőre senkinek fogalma sincs arról, hogy egy esetleges munkáspárti-liberális demokrata koalíció értesítheti-e arról az Európai Tanácsot, hogy mégsem szeretnének kilépni az EU-ból. De egyszer mindent ki kell próbálni.
