Donald Trump azzal az ígérettel szerezte meg az elnöki széket, hogy alapjaiban fogja megrengetni a washingtoni politikai életét, és ebben sikeres volt az első ötven napja a Fehér Házban. Elnöksége eddig pontosan olyan volt, mint amire a választási kampány alatt nyújtott teljesítménye alapján számítani lehetett: egy minden nézettségi rekordot megdöntő, botrányos és zajos valóságshow, amiben egymás követik a fordulatok.
Egy olyan műsor, amit nem lehet nem követni. Amiben a főszereplőt vagy utálják, vagy szeretik az emberek, de figyelmen kívül hagyni nem tudják. És hozza is a tőle elvárt óriási nézettséget. Hiszen Trump gondoskodik arról, hogy mindig csináljon valamint, ami miatt beszélnek róla.
Nagy falat
Trump és emberei előszeretettel hangsúlyozzák, hogy az üzletember máris többet tett elnökként, mint Barack Obama nyolc év alatt, és tényleg olyan tempóban ontotta a rendeleteket és nyilatkozatokat, hogy szinte lehetetlen követni. Kritikusai szerint azonban a szövegek alapos vizsgálata azt mutatja, azok sokkal kevesebbet érnek el, mint ahogy azt az ezekről szóló hírcímek mutatják.
Mint például a rendelet a mexikói határra építendő falról, ami Trump legfontosabb választási ígérete volt. De jelenleg inkább tűnik olyan döntésnek, mint Obama első elnöki rendelete a terroristagyanús embereket fogva tartó guantanamói börtöntábor bezárásáról, ami máig nyitva van.
Trumpnak ugyanis nem volt meg a hatalma ahhoz, hogy elrendelje a fal megépítését. Ahhoz a kongresszus kell, és pénzt kell szerezni rá, miután az egyértelművé vált, hogy Mexikó nem fogja azt kifizetni, bármennyire is ezt vetítette előre Trump a kampányban.
A sok rendelete közül egy volt, aminek tényleges és azonnali hatása volt. Ez pedig a beutazási tilalomról szóló, és a menekültek befogadását megtiltó jogszabály. A bíróságok viszont szinte azonnal fel is függesztették annak végrehajtását. A Trump-kormányzat a héten egy újabb verzióját tette közzé a rendeletnek, de az is a bíróságok elé fog kerülni.
A legnagyobb falat az Obama-elnökség legfontosabb törvénye, a társadalombiztosítási reformról szóló Obamacare visszavonása Trump számára. A republikánus elnök még a kampány alatt azt ígérte, már az első nap visszavonja a törvényt, de hamar rá kellett jönnie, hogy az sokkal bonyolultabb kérdés, mint hitte. Ahogy azt ő maga is elismerte:
senki sem gondolta volna, hogy az egészségügyi ellátás ennyire komplikált lehet.
A törvény visszavonásához Trumpnak ugyanis nincs meg a hatalma, ezt a kongresszusnak kellene megtennie, ahol azonban a kérdésben még egymással sem egyetértő republikánus politikusok ellenállásán elbukhat az egész. A kudarc pedig nagy pofon lenne Trumpnak, aki már azt is meglebegtette, a végén lehet, hogy hagyja az egészet, és megvárja, hogy az Obamacare magától elbukjon, majd az egészet majd a demokraták nyakába varrja.
Káosz, amatőrség és botrányok
Jó valóságshow nincs botrányok nélkül, és Trump elnöksége első ötven napjában rengeteggel szolgált az erre éhes médiának. Szinte nem volt nap, hogy Trump vagy közeli munkatársai ne mondtak vagy tettek volna valamit, amin az ország egy része ne háborodott volna fel, még inkább megkérdőjelezve, hogy Trumpnak van-e keresnivalója az elnöki székben.
Aztán jöttek az elnökre nézve rendkívül kínos szivárogtatások, amelyek egy amatőr hibákat elkövető, kaotikus, belső csatározásoktól szenvedő Fehér Ház képét rajzolják ki, ahol az adminisztráció vezetője képtelen odafigyelni a munkájára, egyre frusztráltabb és magányosabb, legnagyobb gondja pedig az, hogy hogyan számol be róla a sajtó. Trump úgy írta alá elnöki rendeleteit, hogy azokat nem készítették elő rendesen, és csak bizalmas tanácsadóinak kis köre tudta, pontosan mi is van azokban, és ez zűrzavart és káoszt okozott a Fehér Házban, az egész kormányban.
És persze egyre hangosabban beszélnek az impeachment, azaz az elnök ellen indított jogi eljárás lehetőségéről, aminek Trump leváltása lehet a vége. Ennek eszköze lehet a Trump-csapat orosz kapcsolataiból következő botrány, amivel már foglalkoztunk, és ami miatt az elnök több közeli munkatársa, köztük nemzetbiztonsági tanácsadója, volt kénytelen lemondani, és kongresszusi és FBI-vizsgálatok is folynak az ügyben.
A népszerűség nem számít
Mindezek után talán nem csoda, hogy Trump – aki majdnem hárommillió szavazattal kevesebbet kapott az elnökválasztáson, mint a demokrata Hillary Clinton – kifejezetten népszerűtlen elnöknek számít, már az első hetek után. A Gallup felmérése szerint az amerikaiaknak mindössze 40 százaléka elégedett a munkájával, miközben a hivatali idejük első hónapjában járó elnökökkel átlagosan 61 százalék elégedett szokott lenni. 1953 óta övé a legrosszabb mutató, 11 százalékkal rosszabb, mint az eddig „rekorder” Bill Clintoné.
A Gallup felmérése szerint ugyanis eközben a republikánus szavazók 87 százaléka elégedett teljesítményével, csak George W. Bush volt népszerűbb elnöksége kezdetén a republikánusok körében. Tehát még Ronald Reagannel sem voltak annyira elégedettek a szavazói kezdetben, mint Trumppal.
Trump számára ugyanakkor a legfontosabbak szavazók azok a kétkezi munkások, akiknek választási győzelmét köszönheti olyan államokban, mint Pennsylvania, Ohio, Indiana, Michigan vagy Virginia. Ami közös ezekben a korábban biztosan demokrata elnökjelöltekre voksoló választókban, hogy egyetlen ok miatt tették az ikszet Trump mellé. Mert azt ígérte, lesz munkájuk.
Ott van például az a dél-karolinai nő, aki sírva adta le a szavazatát Trumpra, majd imádkozott, remélve, hogy jót cselekedett. „Egyelőre tetszik, amit látok” – mondta el a CNN riporterének. Őt nem érdeklik a médiát elárasztó botrányok. Nincsen egyedül.
Hasonlóan nyilatkoztak a Politico riporterének az Indiana állambeli Vigo megye választói, akik egyáltalán nem bánták meg, hogy Trumpot választották, miután négy és nyolc évvel korábban is Obamára szavaztak. „Trump pontosan azt csinálja, amit ígért, hogy tenni fog” – mondta el egyikük.
Ugyanez a helyzet a michigani Bay City városában, ahol a Today kérdezett meg egykori demokrata szavazókat, akik Trumpot választották, hogy most mi a véleményük róla. Mindannyian imádják. Ők is egyetlen egy ok miatt választották Trumpot. Mert munkát ígért azokban a rozsdaövezetekben, ahonnan az utóbbi évtizedekben szép lassan eltűntek a gyárak. Ugyanúgy, mint a pennsylvaniai Erie-ben, ami korábban egyike volt a legbiztosabb demokrata körzeteknek, és novemberben Trumpnak mégis sikerült ott győznie.
Egyikük, a korábban demokrata Joe Orengia a PBS-nek elmondta: ha a helyzet csak egy kicsit is jobb lesz Eeri-ben, akkor újra Trumpra fog szavazni. Majd hozzátette: „Ha rosszabb lesz, akkor nem.”
