Furcsa történetről ír a BBC, miszerint Indonézia partjainál a tengerfenékről tűntek el második világháborús hajóroncsok. A Jáva-tengeren 1942-ben nagy tengeri ütközetet vívtak a japánok a szövetséges holland-brit-ausztrál-amerikai hajóhaddal, ami vereséget szenvedett, ezután foglalta el a mai Indonéziát Japán.
A Guardian állítólag látott 3D-képeket a tengerfenékről, amin látszanak a lyukak, amik a brit HMS Exeter, az HMS Encounter, az HMS Electra és egy amerikai tengeralattjáró után maradtak. Márpedig a hatalmas páncélos hajók kiemelése óriási munka lehetett szakértők szerint.
A holland védelmi minisztérium vizsgálatot indított az ügyben. Nekik két hajójuk teljesen, egy pedig részleteiben hiányzik. Közölték is: “egy hadisír megbecstelenítése súlyos bűn.” A brit hatóságok már felvették a kapcsolatot az indonézekkel.
A legdühösebb azonban a 82 éves Theo Doorman lehetett volna, a holland Karel Doorman admirálisnak, a világháború egyik legnagyobb holland hősi halottjának a fia. Ő két hete utazott Indonéziában, hogy aztán döbbenten szembesüljön a szonárok képeivel:
Szomorú voltam. Nem dühös. Az nem vezet sehova. De szomorú. Évszázadokig szokás volt, hogy nem bolygatjuk a tengerészek sírjait. De ez itt megtörtént.
A BBC szerint a környező tengerekben rengeteg hajóroncs hever, ezeket előszeretettel dúlják fel fémek után kutatva. Azonban a fenti eset más: a roncsok 100 kilométerre feküdtek Jáva partjaitól, 70 méter mélyen. Ez a felszínre hozatalhoz túl mély, ehhez óriási daruk kellettek, amik észrevétlenül biztos nem tudtak volna ennyi ideig dolgozni.
Az indonéz haditengerészet természetesen nem tud semmit az egészről, de vizsgálódik. Ők állítják, nincs értelme annak a kijelentésnek, hogy hirtelen tűntek volna el a hajók. Szerintük a víz alatt hónapok, vagy akár évek alatt is elbonthatták őket.
