A Fekete-tenger mélyén nyugvó hajóroncsokra célzott kutatással bukkant rá a Black Sea Maritime Archeology Project (Fekete-tengeri Régészeri Projekt) és a Southamptoni Egyetem közös csapata. Hasonló felfedezések általában a véletlennek köszönhetőek, ám itt a kutatók teljesen más céllal kezdtek vizsgálódni: a geológiai célú kezdeményezés eredetileg arra utaló jeleket keresett, hogyan töltötte meg a víz a Fekete-tenger medencéjét az utolsó jégkorszak végén.
Azt persze lehetett sejteni, hogy a mélyben elsüllyedt roncsok lehetnek, mivel ez a tengerszakasz az évszázadok során kiemelten fontos kereskedelmi útvonalnak számított, ám a legmodernebb navigációs és képalkotó technológiák megjelenéséig viszonylag esélytelen lett volna a mostanihoz hasonló felfedezéseket tenni. Így azonban a vártnál is sikeresebben zárult a projekt:
A bizánci és ottomán birodalomhoz köthető hajók mellett velencei kereskedelmi gályák is felbukkannak a képeken, de a tudósokra még nagy feladat vár, hogy pontosan is meghatározzák az egyes hajók korát és származási helyét. Ennek eredményeképpen pedig tovább bővülhetnek az ismereteink a kora középkor kelet-nyugati kereskedelmi és politikai kapcsolatairól, csatáiról és terjeszkedéseiről. A projekt egyik szakértője, Jon Adams professzor ezekkel a szavakkal foglalta össze a váratlan felfedezést:
A roncsok egy meglepetésszerű bónuszt jelentenek, de egyben fantasztikus felfedezést is, melyekre egy kiterjedt geofizikai kutatás során bukkantunk”
A roncsok egyébként kifejezetten jó állapotban maradtak meg, többek között annak köszönhetően, hogy a Fekete-tengerben 150 méteres szint alatt kifejezetten oxigénszegény a víz. A tenger felsőbb szintjei nem igazán keverednek a lejjebbiekkel, így nem szállítanak elég oxigént a fenék irányába, ezáltal az ott található hajók fa vázai sokkal lassabban mennek tönkre.
A bolgár partok közelében kutakodó tudósok két távirányított tengeralatjáróval, nagyjából 1800 méteres mélységben találták a maradványokat, majd 3D-s képalkotó technológia segítségével tudták úgy megörökíteni őket, hogy ehhez nem kellett felkavarniuk a tengerfeneket, ezzel tovább rombolva a roncsokat. Adams szerint épp ez a technológia segített abban, hogy ilyen mélységben, ilyen részletes és szép képeket készítsenek, hasonlóra eddig nem volt példa.
A cikkben is látható képek a tengeralattjárók kamerái által rögzített fotók, valamint a bemért térbeli információk alapján készített digitális alkotások, amelyek valóban soha nem látott részletességgel mutatják meg a tengerbe veszett hajók minden szegletét.
