Obama a The Economistnak írt helyzetértékelésében kiemelte, hogy soha nem lehet stabil egy olyan világ, amelyben az emberek 1 százalékának akkora vagyona van, mint a többi 99 százaléknak együtt. A gazdagok és a szegények közötti szakadék nem új jelenség, de a technológia ma már lehetővé teszi mindenkinek, akinek van okostelefonja, hogy bepillantást nyerjen a legkivételezettebbek életmódjába. A kormányok nem tudnak lépést tartani az elvárások növekedésének ütemével, és az igazságtalanság mindent átható érzete kikezdi a rendszerbe vetett hitet, bizalom nélkül viszont a kapitalizmus és a piacok képtelenek azt a gyarapodást biztosítani, amelyet az elmúlt évszázadokban nyújtottak.
Az amerikai elnök szerint a termelékenység növekedésének lassulása a legfejlettebb gazdaságok mindegyikében megfigyelhető, és ezt a folyamatot az egyenlőtlenségek elmélyülése kíséri. Az amerikai háztartások legtehetősebb 1 százaléka 1979-ben az adózott jövedelmek 7 százalékát kapta, 2007-ben már a 17 százalékát.
Obama hangsúlyozta, hogy az ő elnökségének végére a jövedelmi eloszlás alsó ötödébe tartozó amerikai családok jövedelme 18 százalékkal lesz magasabb, mint elnöki időszakának elején, az évi 8 millió dollárnál nagyobb jövedelmű háztartások – a felső 0,1 százalék – átlagos adórátája pedig ugyanezen időszak végére csaknem 7 százalékkal növekszik. Az amerikai elnök szerint az ő kormányzata alatt végrehajtott adómódosítások nagyobb mértékben növelték a felső 1 százalékon kívüli háztartások mindegyikének jövedelmi részesedését, mint 1960 óta bármely előző amerikai kormány adójogszabályi változtatásai.
Messze nem elégségesek azonban még ezek az erőfeszítések sem, a jövőben még agresszívabb intézkedésekkel kell visszafordítani az egyenlőtlenség mélyülésének évtizedek óta tartó folyamatát, és ebben a szakszervezeteknek döntő szerepet kell játszaniuk
– hangsúlyozza Barack Obama a The Economistnak írt cikkében.
Az amerikai elnök szerint ezzel egy időben a foglalkoztatás hanyatlását is meg kell állítani az amerikai gazdaságban. Obama adatai szerint 1953-ban a 25-54 év közötti férfiaknak csak a 3 százaléka nem volt jelen a munkapiacon, ma ugyanebben a korosztályban 12 százalék a gazdaságilag inaktív férfiak aránya. Az amerikai nők körében 1999-ben ugyanennek a korosztálynak a 23 százaléka nem dolgozott, ma 26 százaléka inaktív.
Az amerikai gazdaság erősödésével a munkapiacra belépők vagy oda visszatérők 2013 óta már ellensúlyozzák az idősödő és nyugállományba vonuló népes korosztály kiesését, de ez is csak stabilizálja a foglalkoztatási rátát, és nem elégséges a hosszú távú kedvezőtlen folyamat visszafordításához
– írja Obama.
Hangsúlyozza azt is, hogy a jó gazdaságpolitikát is felülírhatja a rossz politika. Az ő kormánya csak 2009 és 2012 között 1400 milliárd dollárt nyújtott gazdaságösztönzésre. Jelentős energiát emésztett fel azonban, hogy a józan ész diktálta intézkedések mindegyikéért harcba kellett bocsátkozni a Kongresszussal, amely idő előtti költségvetési szigort kényszerített a gazdaságra azzal a fenyegetéssel, hogy ellenkező esetben törlesztési csődbe viszi az országot.
Az amerikai elnök annak a kívánságának ad hangot írásában, hogy utódjainak ne kelljen harcolniuk, ha szűkös időkben rendkívüli intézkedések válnának szükségessé, és az amerikai gazdaság növekedése ne csak fenntartható legyen, hanem mindenki részesedjen is belőle.
(MTI)
