Hajléktalanként él a nemrég előkerült magyar lány?

Nagyjából két hete, kora reggel csörgött a telefonom, egy megbízható forrás arról értesített, hogy állítólag a 2014 májusában eltűnt fertőrákosi lányt megtalálták. Arról, hogy pontosan hol és hogyan, csak keveset tudott, az egyetlen információ, ami biztos, hogy a most 27 éves lány életben van, és semmilyen kapcsolatot nem akar tartani a családjával. Azonnal megkerestem a Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztályát, ahol szűkszavúan ugyan, de megerősítették a hírt:

Az eltűnt személyként keresett B. Violettát valóban megtalálták, a hölgy jól van…kérésére azonban semmilyen egyéb más információ a hollétéről, sem egyéb körülményről nem közölhető.

Az elmúlt másfél évben a 24.hu Angliai Magyarok oldalán két terjedelmesebb anyag is született a lány és a nyomozás kálváriájáról, a szülők aggodalmáról.

Röviden összefoglalva a történetet Violetta két éve, egy májusi napon vizsgázni indult fertőrákosi otthonából – ahol apjával élt – Budapestre, csecsemőgondozást tanult. Az iskolába soha nem érkezett meg, abban a fővárosi hotelben látták utoljára, ahol a vizsga előtti napon megszállt. Kezdetben minden jel arra mutatott, hogy az akkor 25 éves lány a vizsga helyett aznap reggel felszállt a Wizz Air egyik London-Lutonba tartó gépére, és innentől kezdve nyoma veszett. A soproni rendőrség 90 nap után lezárta az ügyet azzal, hogy bűncselekményre utaló információ nem merült fel.

A lány családja ebbe nem nyugodott bele, ezért kapóra jött, hogy az első cikkem megjelenése után megkeresett egy Angliában élő magyar származású magánnyomozó, hogy ingyen és bérmentve segítene Violetta felkutatásában. Nyomozása részeként Szabó Kevin feljelentést tett a brit nemzeti nyomozóiroda (National Crime Agency – NCA) eltűnt személyekre szakosodott úgynevezett Missing Persons Bureau-jánál is, ahol a detektívek az eredeti eljárás megállapításait erősen megkérdőjelező következtetésre jutottak: semmilyen bizonyítékot nem találtak arra, hogy Violetta valaha is belépett volna az Egyesült Királyság területére.

Eközben a soproni rendőrkapitányság felsőbb utasításra újranyitotta a lány eltűnésének ügyét, és a privát kopóval szorosan együttműködve, újabb információkat szereztek be.

Úgy tudjuk, így bizonyosodott be nemrég az is, hogy az eredeti feltételezés volt igaz: Violetta rajta volt azon a bizonyos Wizz Air gépen, és valóban Londonba utazott eltűnésének napján. Információink szerint nem volt feladott csomagja, csupán egy kézipoggyásszal hagyta el Magyarországot. Mindez pedig cáfolja a brit detektívek megállapításait is, miszerint a lány soha nem járt az Egyesült Királyságban.

De akkor mi történhetett?

Amikor néhány hete megkaptam a hírt, hogy Violetta előkerült, és levették az eltűnt személyek körözési listájáról, természetesen szerettem volna kideríteni, hol van. Nem azért, hogy nyilvánosságra hozzam, és világgá kürtöljem, hiszen a döntését, hogy nem kívánja a tartózkodási helyét megosztani a családjával, nekem is, újságíróként is tiszteletben kell tartanom. De ugyanígy, újságíróként kötelességemnek érzem, hogy meghallgassam az ő verzióját is a történtekről. Nélküle, anélkül hogy beszélnék vele, és megbizonyosodnék arról, hogy valóban jól van, nem kerek a történet.

Hozzám is eljutottak az infók a más hírforrásokban említett Ausztriáról, és arról, hogy az osztrák rendőrök bukkantak a lány nyomára, de valahogy nem stimmelt a történet. Ha a Wizz Air szerint két éve Londonba érkezett, és azóta senki nem tud róla semmit, hogyhogy most egy másik országban bukkant fel? Persze, miért ne utazhatott volna oda, hiszen eltelt két év az eltűnése óta, de valahogy akkor sem hagyott nyugodni a dolog.

Tettem még egy utolsó próbát, hátha valahonnan egy szalmaszál, amibe kapaszkodva el lehet indulni, előkerül a lányról. Így bukkantam rá pár napja egy teljesen legális, de fizetős brit adatbázisban egy bejegyzésre, ami Violettához köthető, egy nyugat-londoni címre.

Kosz, mocsok és furcsa arcok

A megadott cím egy többemeletes épület egyik földszinti lakása, bejárata az épület oldalában van. A már említett magánnyomozóval együtt mentünk feltérképezni a terepet. Amikor megérkeztünk, először körülnéztünk, bementünk a hátsó udvarba, ahova a lakás konyhájának ablaka is néz. Belesve nem fogadott túl szép látvány: koszos, mocskos mikrohullámú és pirítós sütő az ablakban, holmik, törött és rozoga szék szanaszét a kis helyiségben.

Aztán kopogtatás az ajtón, egy rekedt hangú férfi bizalmatlan válasza: who is that? (Ki az? – a szerk.) Többszöri visszakérdezés után nagy nehezen ajtót nyitott, de csak félig tárta ki. Egy koszos, fogatlan férfi állt előttünk, sodort cigarettavég lógott ki a szájából. Kiderült, ő a pakisztáni származású M. (nevezzük így), a lakás bérlője.

Violetta képét megmutatva neki, azonnal felismerte a lányt.

Igen, itt lakott nálam, tavaly, 2-3 hónapig. A szófán húzta meg magát.

Ezt később a szemben lakó szomszéd is megerősítette, látta Violettát a háznál, és a közeli bevásárlóközpontban néhányszor, múlt évben.

A dátum érdekes. Az általam talált adatok szerint Violettát 2014 augusztusában regisztrálták erre a címre, ami összevághat ugyanazon év májusi eltűnésével. Viszont a pakisztáni férfi és a szomszéd nő is úgy emlékezett, hogy a lány tavaly élt ott. Vagyis az időpontok nem teljesen stimmelnek, de ez talán betudható annak is, hogy Violetta visszamenőlegesen is megadhatta ott tartózkodásának dátumát valamilyen okból.

M. elmondása szerint tavaly egy hajléktalan barátja hozta hozzá Violettát, mert a lány át volt fagyva, és állítólag nem volt hova mennie. Hajléktalan volt – tette hozzá.

A pakisztáni férfi úgy mesélte, megsajnálta, ezért befogadta a lányt, akiről annyit sikerült az együttélés során megtudnia, hogy Kelet-Európából jött, és munkát szeretett volna találni, de nem sikerült neki.

Mondtam neki, hogy járjon a könyvtárba, mert ott lehet internetet használni és munkát keresni. Kezdetben meg is tette, de utána szerintem már nem. Nagyon lassú volt, nem volt jó állapotban. Néha mesélt a családjáról, de nem sokat. Aztán 2-3 hónap múlva elköltözött, azt mondta, munkát talált, de szerintem hazudott.

A lány állítólag ott hagyott nála pár dolgot: egy telefont, egy tárcát és egy pólót, amit gyakran hordott.

M. ezután már csak egyszer látta Violettát, a közeli parkban. Hogy azóta mi van vele, nem tudja. A férfi tőlünk értesült arról, hogy a lányt a családja keresi.

Miért nem akadt Violetta nyomára a brit National Crime Agency?

Szerettem volna erre a kérdésre is választ kapni, miután sikerült megtalálni a már említett címet. Az ügyben korábban többször felvettük a kapcsolatot a brit nemzeti nyomozóirodával, és legutoljára tavaly, vagyis 2015 novemberében erősítették meg, hogy semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy Violetta valaha is járt Nagy-Britanniában. A legújabb fejlemények tükrében újra megkerestem az iroda sajtóosztályát, rákérdezve arra, pontosan milyen adatbázisokat ellenőriztek korábban.

Felvettük a kapcsolatot a Wizz Airrel (de kiderült, hogy korábban rossz járatszámot kaptunk); ellenőriztük a brit határőrség adatbázisait, a rendőrségi adatbázisokat (beleértve az NCA rendszereit) és nyilvános adatbázisokat is megvizsgáltunk, de mindegyik negatív eredménnyel zárult

– írta válaszában Hannah Bickers, az NCA sajtósa.

Arra a kérdésre, hogy ezek szerint előfordulhat, hogy Violetta belépését az országba nem regisztrálták és mentették, Hannah igennel válaszolt.

Igen, tekintettel arra, hogy uniós állampolgár és figyelembe véve a határok nélküli Európát, nem minden belépést regisztrálunk és mentünk.

Ez a kijelentés több szempontból is érdekes. Az egyik, hogy az Egyesült Királyság nem tagja Schengennek, tehát fenntartotta a határellenőrzést, vagyis az ország esetében nem teljesen állja meg a helyét a határok nélküli Európa kifejezés. Így viszont a gyakorlat még aggályosabb, hiszen ezek szerint előfordulhat, hogy tulajdonképpen mások, mondjuk veszélyesebb szándékkal érkezők is átjuthatnak a brit határokon, hiába az útlevél-ellenőrzés.

Mindenesetre az NCA alá tartozó Missing Persons Bureau most megvizsgálja az úgynevezett „open source check” gyakorlatát, és ahogy Hannah fogalmazott, megfontolják más hasonló adatbázisok használatát is. További nyomozást azonban a tájékoztatás szerint nem folytatnak az ügyben, a megadott címet sem ellenőrzik, hiszen ha már megtalálták Violettát, nem indokolt ezeknek a lépéseknek a megtétele. A brit detektívek egyébként tőlem értesültek Violetta előkerüléséről.

Azt továbbra sem tudjuk, hogy Violetta hol lehet most, de az majdnem biztosnak tűnik, hogy az elmúlt két évben megjárta Angliát. Azt pedig, hogy az utcán élt, a tény, hogy semmilyen adatbázisban nem szerepelt, erősítheti.

Kérdés, hogy sikerült volna-e a nyomára bukkanni hamarabb, ha a soproni és a brit rendőrség alaposabban végzi a dolgát, és kérdés az is, hogy ez közelebb vitt volna-e a lány rejtélyes eltűnésének okához. Hiszen most úgy tűnik, önszántából döntött úgy, hogy ezt az életet választja a családja helyett – és itt jön a legfontosabb kérdés, hogy vajon miért?

Otthon nem történt semmi olyan, ami miatt ő most ne akarna hazajönni. A férjemmel a lányom eltűnésekor éppen válófélben voltunk, de békésen intéztük az ügyeket, és ezt a gyerekek is elfogadták

– magyarázta kérdésünkre a lány édesanyja.

Szerintem Violettát kicsalták munkára, ami nem úgy alakult, ahogyan tervezte, és most csalódott, fél, hogy mit szólna a környezete, ha hazajönne. Érzem, hogy szüksége lenne a segítségemre, és tudom, hogy bármi problémája van, én tudnék segíteni neki.

Pupp Andrea Mária továbbra is eltökélt abban, hogy megtalálja a lányát. Addig nem hiszi el, hogy jól van, amíg személyesen nem beszélt vele.

Semmiben nem vagyok biztos, igazolványt mindenki fel tud mutatni és szőke kislány sok van. Az eltűnése előtt két nappal még a nyarat beszéltük meg. Egy anyának az érzéseit nem lehet eldobni, tőlem ne várja a rendőrség, hogy egy csattintásra elfogadjam, hogy Violetta nem akar látni minket.

Egyelőre viszont csak remélhetjük, hogy Violetta valóban jól van. Arra pedig, hogy megtudjuk, mi történt vele az elmúlt két évben, várnunk kell, amíg ő maga úgy nem dönt, hogy elmeséli.