A dán kisbabák elég korán elválasztódnak anyukájuktól. Hat, nyolc, tíz hónapos kortól egy úgynevezett „plejermorhoz” nevelőanyához kerülnek, amíg anya és apa dolgozik. Ide két év és kilenc hónapos, maximum három éves korukig járnak nap mint nap a gyerekek. Egy nevelőanya általában négy gyermekkel foglalkozik egyszerre. Állítólag ez az a szám, amivel még egyedül is bőven elboldogul. Hogy mégis hogyan lesz valakiből nevelőanya? Alapvető feltétel, hogy legyen legalább egy saját gyereke…
Isten hozott az Óvodában (Børnehave)
Amikor betöltik a harmadik életévüket, akkor indul az ovi. Itt az a cél, hogy a gyerekeket minél hamarabb rászoktassák az önállóságra: a gyerek maga öltözik, ha mennek valahova, ő köti a cipőfűzőjét és egyedül eszik is. Nekem ez egyrészről tetszik, másrészről viszont hiányolom a „gondoskodó szemeket”. Ha látják hogy hideg van és a gyerek sapka nélkül megy ki, nem szólnak, mivel pl. Eskildnek már négyévesen képesnek kell lennie az időjárásnak megfelelően felöltöznie…. Próbáltam érzékeltetni, hogy némi segítség azért elkellhet, de erre annyi választ kaptam, hogy a gyerek szaladgál az udvaron, így nem fázik a feje!
Következő lépés az Iskola (Folkeskole)
Itt május elsejével kezdenek a kisdiákok. Maga a tanév augusztus második hétfőjén kezdődik, de addig van egy kis idejük átszokni az óvodai légkörből az iskolaiba, megismerik egymást. A mi esetünkben is nagy az izgalom, Anna a harmadik gyermek, megérett a feladatra. Amin még gyorsítanunk kell az az étkezés, mindenen elcsodálkozik, ami most még nem baj, de az iskolában a tíz perces szünet gyorsan elrepül majd. Hatalmas az izgalom a legfontosabb kellék miatt, ami nem más mint, az ELSŐ iskolatáska. A családban hagyománya van a vásárlásnak. Az apai ágú nagypapa, aki fizet, a gyerekek pedig választhatnak maguk közül egyet, aki segít a tökéletes hátizsák kiválasztásában. Anna a négy éves Eskildet választotta segédjének. (a két nagy szerintem tuti azt hitte, hogy mint rutinos „versenyzők” ők a befutók, hát NEM!)
Ahol a 8=9
Az otthoni nyolc osztály helyett itt kilencet járnak a tanulók. Majd a kilencedik osztály végén vizsgáznak dán- és angol nyelvből, matematikából. Abban az esetben, ha valakinek a kilenc osztály után még szüksége lenne némi korrepetálásra, egy újabb évet eltölthet még a tízedik osztályban.Ha valaki netalán ezt választja, az semmilyen negatívummal nem jár. 16 évesen többen nem tudják még, hogy milyen irányban szeretnének továbbtanulni, így ezt az évet bármire fordíthatják. Dániában 16 éves kortól kezdenek dolgozni, és ami a legjobban meglepett, nem azért mert a családi kasszába szükséges beleadni! Ha azt vesszük, menet közben kapnak egy lehetőséget, hogy belekóstoljanak, milyen dolgozni.
A nyelvtanulás kulcsa: gyerekként tanulnak
Az általános iskolában „majdnem” a dánnal együtt kezdik tanítani az angolt, ráadásul könnyedén, játékosan. A két nagyobbacska ugyan még csak nemrég kezdte tanulni, de az “I do not know” (Nem tudom.) már folyékonyan megy nekik. Nem kis bosszúságomra, ugyanis, ha kérdezek valamit, az első válasz száz százalék hogy ez! Egyébként a gyerekeken nincsen nyomás. Látom, hisz alkalmanként, velem csinálják a házi feladatot, és noha szerintük nem szép tőlem, amikor azt mondom, hogy na még egyszer ugorjunk neki / olvassuk el ezt-azt, nem utálják, sőt szeretik!
Amikor már belerázódtak mind az anyanyelvükbe, mind az angolba, körülbelül hatodik osztályban érkezik a második idegennyelv választási lehetősége: német, francia vagy spanyol.
Ahol a 12. a legjobb és van -3. is!
Az osztályzás egy teljesen más skálán történik: 12, 10, 7, 4, 02, 00, -3. A legjobb osztályzat a tizenkettes, aztán jön a tízes ez olyan, mint a mi négyesünk, a hetes, ez körülbelül a hármas otthoni mércével, a négyes valahova a kétharmad környékére lőhető be, a kettes ez az éppen megfelelt kategóriája, majd a nulla és a mínusz három, ami semmi jót, de ismétlést ígér!
Irány a középfokú oktatás! (Ungdomsuddanelser)
Az ember fia / lánya, négy irányban haladhat tovább:
- A gimnáziumot választja (három év)
- A szakközépiskolát választja (kettő és öt év között, általában a gyakorlat is benne van)
- Szociális- és egészségügyi képzés (egy vagy két év)
- Egyéb (ide tartozik például a földműves, nem szabad elfelejteni, hogy itt virágzik a mezőgazdaság!)
És végül a felsőfokú oktatás! (videregående uddanelser)
Itt kettő és hat év közötti időtartamok és számos szakma közül lehet válogatni. A legrövidebb távú például a laboráns, a középtávú között van az énekes, a táncos, tanító, újságíró, szülésznő, míg a leghosszabb távú között pedig az ügyvéd, az orvos és a mérnök.
Ösztöndíj = SU
A dánoknak tizennyolc éves koruktól harmincöt éves korukig jár az a lehetőség, hogy ösztöndíjat kapjanak. Kétféle ösztöndíj létezik, ha még otthon lakik az illető: 2728 DKK = cca. 110000 HUF, illetve ha már nem: 5486 DKK = cca. 220 000 HUF. Persze mindezt egy külföldinek elég nehéz igénybe vennie, az „egyenlő státusz” kritériumok elég okosan lettek kitalálva!
Például én Sarkadi Dorottya akkor igényelhetném:
- ha menekült bevándorló lennék (résztvevőként az integrációs folyamatban)
- ha a szüleim itt élnének az országban és húsz éves korom előtt érkeztünk volna ide,
- ha lenne egy dán férj az oldalamon,
- ha két éve már itt dolgoznék legalább heti harminc órában (au pairség nem számít munkának!),
- ha legalább öt éve élek az országban,
- ha német kisebbség lennék dél-Schlesweig tartományból
Mindez érvényét veszíti, ha több mint két évre távozom az országból.
Még egy dolog: az emberek amint elérik a nyugdíjas kort, eladják saját ingatlanjaikat. Hogy miért? Mert költözzenek bárhová, akár villába, az állam fizeti a felét a bérlésnek és a rezsinek is! Most már nem csodálkozom azon, hogy itt miért a nyugdíjas engedheti meg magának a kikötőben lévő luxuslakást…
