Pozsony a Malina Hedvig-üggyel, a Benes-dekrétumok megerősítésével, az Orbán Viktor-ellenes parlamenti határozattal, a nyelvtörvénnyel és végül Sólyom László kitiltásával egyértelműen jelzi: egy kormányzati rangra emelkedett magyarellenes kurzusról van szó.
Fico a nacionalistákra hajt
Ez a szemlélet azonban csak részben köszönhető Ján Slota és a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kormányzati szerepének. Sokkal inkább arról a stratégiáról van szó, hogy a Szocialista Internacionáléba visszaengedett Robert Fico SMER-je szeretné átcsábítani Slota nacionalista szavazóit.
A szlovák miniszterelnök a jövő évi választások után a számára nemzetközileg kényelmetlen, korrupt és folyamatos botrányokat okozó Szlovák Nemzeti Párt nélkül szeretne kormányt alakítani. Fico stratégiájának sikerét bizonyította az EP-választás is: pártja az élen végzett, az SNS viszont a vártnál sokkal gyengébben szerepelt. Ebben a helyzetben semmilyen változás nem várható a szlovák belpolitikában.
A közvélemény szimpátiájáért megy a küzdelem
A magyar-szlovák „mérkőzés” jelenleg semmi másról nem szól, mint a nemzetközi közvélemény szimpátiájáról. A diplomácia egyik – Magyarországon soha komolyan nem vett – feladata, hogy olyan imázst, olyan nemzetközi környezetet teremtsen az ország köré, amely hosszabb távon növeli a mozgásterét konkrét, nemzeti érdekeit érintő kérdésekben.
Ebből a szempontból Szlovákia komoly hátrányban van: Ján Slota és a Szlovák Nemzeti Párt nemzetközileg nem palástolható sovinizmusa és rasszizmusa miatt. Ezért Pozsony mindent megtesz, hogy kiegyensúlyozza hátrányát az előretörő magyar szélsőségek, a szlovák-magyar viszonyban felmerülő magyar szélsőjobboldali jelenségek felnagyításával. De északi szomszédunk igyekszik Magyarország presztízsét rontani a magyarországi romaellenes megmozdulások tálalásával is.
(Montázs: Nagy Róbert)
Nemzetközi offenzívájához Robert Fico remek partnert talált Miroslav Lajcák személyében. A szlovák külügyminiszter korábban a nemzetközi közösséget képviselte Bosznia-Hercegovinában, komoly nemzetközi elismerést szerezve. A szlovák stratégia másik hagyományos eleme, hogy folyamatosan úgy prezentálja a közép-európai magyar kisebbségek létét, mint egy veszélyt a régió stabilitására. Ráadásul mindezt megspékeli azzal, hogy hangoztatja: Orbán Viktor esetleges visszatérése a hatalomba csak olaj lesz a tűzre.
A szlovák kormány hibát vétett
A szlovák erőfeszítéseknek azonban láthatóak a korlátai is. Egyrészt a szlovák diplomácia hatalmas hibát követett el akkor, amikor becsapta az EBESZ kisebbségi főbiztosát, és belpolitikai okok miatt saját diadalaként próbálta prezentálni annak véleményét a nyelvtörvényről. A valóságban Knut Vollebeck a törvény megváltoztatását vagy egy ezzel párhuzamos, kisebbségi nyelvtörvény megalkotását szorgalmazta.
Sokat elárul Pozsony korlátairól az a tény is, hogy a nyelvtörvény ügyében a nemzetközi sajtó kizárólag elmarasztaló írásokat közölt. Míg Sólyom László kitiltásának ügyében volt olyan brit és osztrák sajtóorgánum, amely átvette a szlovák érvelést, addig a nyelvtörvény kérdésében a brit, a német, a francia és az osztrák sajtó magyarellenes diszkriminációról, provokációról írt. A Sólyom-afférral Pozsony el akarta terelni a figyelmet a nyelvtörvényről, ezzel szemben azt érte el, hogy a nemzetközi közösség számára világos lett: a szlovák-magyar viszony elmérgesedett, szükséges vele foglalkozni. A megromló magyar-szlovák viszonyért pedig inkább Pozsonyt teszik felelőssé.
Több jel is utal arra, hogy a diplomáciai testület mind Szlovákiában, mind Magyarországon elmarasztalóan vélekedik a nyelvtörvényről. Új jelenség, hogy a Szlovákia számára fontos Csehország is megosztott a kérdésben: a jobboldali cseh sajtó nemcsak a nyelvtörvény ügyében, hanem még Sólyom László esetében is elmarasztalja Pozsonyt. De nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az ellenzéki szlovák sajtó is komoly kritikákat fogalmaz meg Fico magyarellenes lépéseivel kapcsolatban, bizonyítva, hogy az országban létezik egy, a megbékélés és a tolerancia pártján álló politikai réteg.
Egységben az erő
A rendkívül megosztott magyarországi közélet ugyanakkor feltűnő egységet képes felmutatni Szlovákia megítélésekor. A nyelvtörvény ügyében szeptember 1-jén Szili Katalin házelnök vezetésével négypárti magyar delegáció utazik Brüsszelbe, az EU intézményeihez, illetve Hágába, az EBESZ kisebbségi főbiztosához. (A delegáció tagja Németh Zsolt, Semjén Zsolt, Eörsi Mátyás és Mesterházy Attila.) Ha Brüsszelben a magyar küldöttséget bizottsági szinten fogadják, akkor máris kijelenthető: az EU mégis foglalkozik a nyelvtörvénnyel. Szintén a közös fellépésre utal, hogy kedden összeül a Külügyi és határon túli magyarok bizottsága, ahol meghallgatják Balázs Pétert. Amennyiben a Bajnai-Fico találkozó után egyételmű lesz., hogy a viszony javulását Magyarország a nyelvtörvény visszavonásától, vagy radikális megváltoztatásától teszi függővé, akkor várhatóan fennmarad a magyar egység.
Az egységes fellépés mögött persze ott lehet az MSZP részéről az a törekvés, hogy a választások közeledtével csökkentse „nemzeti deficitjét”, míg a Fidesz számára fontos lehet az MSZP-vel takarózni és kijönni a „nemzetközi bajkeverő” megítélésből.
A Jobbik a fő gond
A magyar oldal számára a legnagyobb gondot a magyar szélsőjobboldal megerősödése és a Jobbik megjelenése okozza. A nemzeti radikálisok – immár politikai tényezőként – feltehetően „rárepülnek majd” minden nemzeti ügyre. Ezt Pozsony ki fogja használni, hiszen a Jobbik ideális eszköz számukra Ján Slota ellensúlyozására, illetve a magyar törekvések hiteltelenítésére. Ez a probléma tovább fog erősödni, ha a jövő évi választásokon a magyar szélsőjobb bekerül a parlamentbe. És természetesen Magyarország számára hátrányos minden olyan mozzanat, mint például a szlovák nagykövetsség megtámadása.
Szintén megfigyelhető, hogy a magyar külügyminisztérium más nyelven beszél, mint ahogyan a politikai élet többi közszereplője. Ahogyan korábban Göncz Kinga került szembe az összes parlamenti párttal a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma ügyében, úgy most Balázs Péter lóg ki a sorból azzal, hogy a nyelvtörvény végrehajtásainak módosításáról beszél, míg Szili Katalin, Németh Zsolt vagy Mesterházy Attila a törvény visszavonásáról nyilatkozik. A Külügyminisztérium eme lépései megosztottságot is okozhatnak.
Magyar szempontból a harmadik probléma a felvidéki magyarság politikai megosztottsága. Fico kormányának esetleges leváltásához – hasonlóan Vladimir Meciar korábbi bukásához – a szlovák jobboldali ellenzéknek szüksége van egy erős magyar pártra. A Magyar Koalíció Pártja és a most alakult Híd politikusai részéről tehát komoly bölcsességre lesz szükség, hiszen helyzetükben érdemi változást csakis Robert Fico leváltása hozhat.
Magyar nemzetközi perspektívák
Magyarország rövid távon konkrét és látványos nemzetközi eredményre nem számíthat. Az EU igyekszik majd „nem beavatkozni”, a nyugati kormányok is óvatosak lesznek. A magyar egység és a megfontolt, ám karakteres magyar diplomáciai lépések ugyanakkor olyan közhangulatot is teremthetnek, melyek egyértelművé teszik: a kétoldalú viszony megromlásáért Pozsony a felelős. A nemzetközi sajtónak a szlovák nyelvtörvényt elítélő cikkei ezért fontosak.
Ennek a stratégiának pedig középtávon már lehetnek eredményei, leginkább abban a formában, hogy a nemzetközi közösségtől egy új szlovák kormánnyal szemben elvárás lesz, hogy gesztusokkal csökkentse a nyomást a magyar kisebbségen. Az is megfigyelhető, hogy a rövid távú interpretációk ellenére az idő nem Szlovákiának dolgozik.
Robert Fico politikája lehet hogy eltereli a figyelmet kormánya korrupciós botrányairól, ám ezzel párhuzamosan aktivizálja a szlovákiai magyarságot. Többek között ennek volt köszönhető a Magyar Koalíció Pártjának a vártnál jobb szereplése az EP-választáson. Ennek a mobilizálásnak lesz az első erődemonstrációja a felvidéki magyarság szeptember 1-jére tervezett dunaszerdahelyi tiltakozása, amire a nemzetközi média és a nemzetközi szervezetek ismét felfigyelnek.
