2008 augusztusában, amikor orosz hadosztályok szállták meg Grúziát, a világ ismét megtanulta Gori nevét. Sokaknak talán ismerős volt: ugyanis itt született Joszif Visszarionovics Sztálin. Azt követően, hogy Dél-Oszétia függetlenségét Oroszország szinte egyedüliként elismerte, néhány dél-oszét aktivista azt is elkezdte hangoztatni, hogy Sztálin valójában nem is grúz, hanem dél-oszét volt.
Nem véletlen, hogy a dél-oszét vezetők igyekeznek az egykori diktátorhoz visszanyúlni, sok orosz emberben ugyanis egészen más Sztálin kép él ma, mint a világ többi részén. Az új orosz tankönyvek például Sztálint ”a XX. század legsikeresebb orosz uralkodójaként” tartják számon.
Átalakítanák a Sztálin-múzeumot
Gori orosz megszállása alatt a város Sztálin-múzeumán egy karcolás sem esett, miközben a város többi részét romhalmazzá lőtték. A részeg orosz katonák fényképeket készítettek egymásról, melyen a „nemzetek atyjával” pózoltak, aki alatt oroszok és grúzok úgy éltek együtt, mint jó testvérek.
Miután az utolsó orosz katona is elhagyta a várost, a grúzok úgy döntöttek, hogy megszabadulnak a Sztálin-múzeumtól és átalakítják azt az orosz elnyomással foglalkozó múzeummá.
Bryan Adamsszel zárult a háború
Az orosz megszállás végére a pontot Bryan Adams grúziai látogatása tette fel. Az esemény szinte észrevétlenül zajlott le, miután a legtöbb grúz még a háború borzalmainak sokkja alatt állt. Ám Grúzia egy másik oldalára igyekezett rávilágítani, mely sokkal pozitívabb, mint hogy minden idők egyik legkegyetlenebb diktátorát adta a világnak.
A szovjeturalom alatt Grúzia nemcsak arról volt híres, hogy rengeteg legendás szovjet művész látogatott ide pihenni, hanem itt rendezték az első szovjet rockzenekarok is koncertjeiket, mint például az Akvarium, vagy a Mashina Vremeni. Ebben az időben a rock- és jazz-zenészek a burzsoázia dekadens képviselőinek számítottak a Szovjetunióban. Később a grúzok elkészítették a Bűnbánat című filmet, mely Szolzsenyicin novellái mellett egyedüliként mutatta be a sztálinista rendszer valódi énjét a közönséges szovjet állampolgárok szemszögéből. A politikai és társadalmi légkör mindig sokkal liberálisabb volt Grúziában, mint a Szovjetunió többi részén.
Történelmi összefonódás
Grúzia csak a XVIII. században került az orosz birodalom fennhatósága alá. Oroszországnak nemcsak egy fontos déli hídfőül szolgált az új terület, hanem egyfajta kulturális és társadalmi rendszerrel egészítette ki a birodalmat. Rengeteg fiatal grúz nemes utazott Szentpétervárra, hogy ott tanuljon, karriert csináljon. Ékes példája ennek Bagrationi tábornok, akit Napóleon a legjobb orosz katonai vezetőnek nevezett.
Sztálin fénykorában – Grúziának már nem kell (Fotó: FN)
A számos kulturális különbség ellenére az oroszok sokkal jobban kijöttek grúz ortodox keresztény testvéreikkel, mint a többi nemzet fiaival, akik már jóval a grúzok előtt váltak a birodalom részévé. Az olyan híres költők, mint Puskin, vagy Lermontov sok időt töltöttek Grúziában, és jó pár művet szenteltek ennek a „csodavilágnak”. A Szovjetunió összeomlása után az oroszok éppen ezért egyszerűen nem értették, miért akar a legtöbb figyelemmel babusgatott Grúzia elfutni az orosz uralom alól.
Grúzok a Szovjetunió főszereplői között
A grúzoknak nagy szerepe volt az orosz politikai életben is. Az 1917-es ideiglenes kormányban néhány kulcsposztot grúzok töltöttek be. A bolsevik hatalomátvétel után pedig következett Sztálin. A piti bűnözőből politikai babérokra törő Sztálin mindent megtett, hogy meggyőzze Lenint Grúzia visszafoglalásának fontosságáról, mely az első világháború után függetlenné vált.
Tudta jól, hogy ha Grúzia nem válik az új orosz birodalom részévé, akkor őt nehezen fogja oroszként elismerni a nép. Biztosra akart menni abban is, hogy Grúzia ne szenvedjen kevesebbet sem a 30-as évek tisztogatásai alatt, sem a második világháborúban, mint a Szovjetunió többi része.
Tüntettek Sztálinért
A grúzok számára Sztálin mindenhatósága megkérdőjelezhetetlen volt, így őket is egy emberként sokkolta Hruscsov 1956-ban elmondott beszéde, melyben a sztálinizmus hibáit és bűneit boncolgatta. Nem sokkal a beszéd tartalmának nyilvánosságra kerülése után tömegtüntetések kezdődtek Tbilisziben, pedig ez a szovjet érában szinte elképzelhetetlen volt.
Hruscsov úgy döntött, feloszlatja a tüntetéseket. A Vörös Hadsereg katonái sok grúz halottat hagytak Tbiliszi utcáin. Grúziát megalázták és eltaposták. A Kreml végül úgy érezte, a büntetés több volt mint elég, így ezután a grúzok még kivételezettebb és kitüntetettebb figyelmet kaptak, mint előtte bármikor. Nemcsak gazdagok lehettek, de elkészíthették rendszerkritikus filmjeiket, megalakíthatták rockbandáikat, és úgy énekelhettek és beszélhettek Grúziáról, mint szülőföldjükről, ahelyett hogy a Szovjetuniót dicsőítették volna. A szabadabb világ nemhogy lekötelezte volna a grúzokat, de ők voltak az elsők, akik felemelték szavukat a szovjet elnyomás és a kommunista uralom ellen a nyolcvanas évek végén.
A Szovjetunió kulturális központja volt
A nyolcvanas években Grúzia aranykorát élte és a Szovjetunió kulturális központjává vált. A grúz rockzenekarok mellett már a „bűnös nyugat” bandái is felléphettek itt. 1979-ben B.B. King tartott „botrányos” koncertet, majd Billy Joel, Art Blaky és Jan Gillen, a legendás Deep Purple tagja következett a sorban.
Utóbbi annyira megszerette Grúziát, hogy feleségét még egyszer elvette, ezúttal egy grúz templomban. Fellépett még ezekben az időkben Mick Jagger, Sting és Tina Turner is.
A Szovjetunió összeomlása után talán Tbiliszi is a rendszerváltás szimbóluma lehetett volna, ám 1991-ben kitört a polgárháború. Ezzel párhuzamosan folyt Dél-Oszétia és Abházia függetlenségi harca is. Ezeknek a háborúknak a borzalmai tértek vissza 2008 augusztusában.
Eddig nem merték lerombolni a múzeumot
Az oroszokkal folytatott háború elvesztése után, amikor a grúz kormány úgy határozott, hogy megszabadul a Sztálin-múzeumtól, senki sem ment ki az utcára tüntetni.
Azelőtt a fiatal, nyugatbarát grúz vezetők meglehetősen egyszerű okból tolerálták a múzeum létét. Sok grúz ember még mindig nosztalgiával emlékezett a „nemzetek atyjára”. Ez különösen vonatkozott Gori lakosaira. Ennek a kisvárosnak egy ekkora történelmi személyiség puszta léte elhomályosította az általa elkövetett borzalmakat és bűnöket. Úgyhogy eleddig a kormányzat nem kockáztatott. Ki tudja, Gori szavazói akár egy választást is eldönthetnek.
Sztálin személyét azonban ma már teljesen elutasítják Grúziában, és ez remek történelmi pillanat lehet arra, hogy a grúz nemzet elszakadjon leghíresebb sarjától.
