Az erdélyi Déván forgalmas, rossz utakon, szegényes épületek, lepusztult tömbházak mellett vezet az út egy kolostorhoz. A kolostor mellett sportpálya, amelyet tömbházak vesznek körül. Szemközt, a kapun kilépve egy alacsonyabb épület egy menzát rejt, ahol mindenkinek van egy szekrénye, hogy az evőeszközeit ott tartsa, és mindenkinek van helye az asztalnál, ahonnan elégedett, jóllakott gyerekek lépnek ki nap mint nap. Olyan gyerekek, akiknek korábban nem volt természetes, hogy meleg ebédet fogyasszanak, akik korábban sokat nélkülöztek.
Mindegyikük siet valahova, legtöbbjük a környező tömbházakban tűnik el. Vannak egész kicsik is, és kamaszkorúak. Mindegyikük rendesen öltözött, és szája mosolyra görbül, ha meglátja mindannyiuk „nagytatáját”, Böjte Csabát. Ahogy ő maga szokta mondogatni: ha valakinek van öt gyereke, a hatodikat már Isten nevében felneveli.
1500 gyereket nevel 42 helyen
Csaba testvér – ahogy mindenki szólítja – valóban nagypapaként jár-kel a gyerekek között. Mindenkit magához ölel, a gyerekek pedig viszonozzák az összezáródó karok simogatását. Minden gyereket keresztnevén szólít, kérdeznem sem kellett, magától mesélte a történeteket. Pár napja megfagyott például egy apuka, aki hat kicsit hagyott maga után. „Azt a férfit már sokszor próbáltam talpra állítani, ránézésre ügyes magyar ember volt, de egyre lejjebb és lejjebb csúszott. Most megpróbálunk legalább a gyerekeknek segíteni” – mondta az atya.
A dévai központban jelenleg több mint 200 gyerek él, de összesen 42 helyen ebédeltetnek, oktatnak vagy éppen nevelnek gyerekeket, elsősorban Erdélyben. Déván például a központi, bentlakásos intézményen kívül van egy napköziotthon is, ahol ferences nővérek foglalkoznak a kint lakó gyerekekkel. Más városokban – többek között Csíkszeredán, Kolozsváron, Kovásznán, Petrozsényben és Szovátán – kisebbek a közösségek. Összesen 1500 rászoruló gyerekkel vannak kapcsolatban.
Gyerekszoba Déván – kevés szuvenír, sok szeretet (KÉPGALÉRIA!)
Déván a bentlakásban iskola és két óvodai csoport is működik. Mint Böjte Csaba elmondta, a román állam vállalta ennek fenntartását, így a tanítókat például a kincstár fizeti. A többi költséget pályázatokból, adományokból teremtik elő. „Ha valaki egy eurót lerak, akkor én még egyet melléje koldulok, és a román állam is ad egyet” – fogalmazott az atya.
Szétzüllött családokat ment
Mint fogalmazott: ha nagy baj van, akkor teremtenek helyet. A legnagyobb gond sosem a pénz, egy gyereknek 2-3 euróba kerül egy napja, amelyet elő lehet teremteni. „Ha van valahol egy gyerek, aki azért sír, hogy vegye őt ölbe valaki, akkor kell lennie valahol egy nőnek, aki azt érzi, hogy ölbe kell vegyen egy gyereket. És biztos van valahol egy ház is, amely arra vágyik, hogy a csöndjét gyermekkacagás verje fel. Én hiszem, hogy Isten jó világot teremtett: ha megengedi, hogy szomjasak legyünk, akkor kutat is teremtett. Ez olyan, mint egy óriási kirakós játék, csak meg kell keresni a darabokat, akkor összeáll” – mutatott körbe a gyerekek között Böjte Csaba.
Csaba testvér elmondta: rendszerint nem árvák az idekerült gyerekek, csak félárvák. Tipikus történet, hogy valamelyik szülő – rendszerint az édesapa – meghal vagy elhagyja a családot, a magára maradt anyuka pedig nem tudja eltartani a családot, kölcsönöket vesz fel és kicsúszik a lába alól a talaj. „Mi csak akkor fogadunk be gyereket, ha a legközelebbi rokon ezt írásban kéri tőlünk. De volt, hogy plébános, polgármester vagy rendőr hozott hozzánk gyereket. Elmegyünk, megnézzük a gyereket a helyszínen, és ha indokolt, megpróbálunk megoldást keresni, ideiglenesen, vagy hosszú távon” – magyarázta az atya. De hoztak már gyereket hajléktalan szülők is.
A most 18 éves Hajnalka szintén szociális okokból került az otthonba. Érettségi után szeretne továbbtanulni, teológia szakon. A kilencéves Marikának öt testvére van, de csak ő van Csaba testvérnél, immár öt éve. Mint elmondta, boldog itt. Apukája meghalt, anyukája néha meglátogatja. Ha nagy lesz, rajzszakos tanár szeretne lenni. “Én úgy hallottam, fagylaltevő szakács lennél inkább” – nevetett Böjte Csaba magához ölelve a barna hajú kislányt.
—-Mindenkit befogad—-
Mint Böjte Csaba elmondta, a legszegényebb rétegeknél nagyon gyakori a vegyes házasság, kapcsolat. A gyerekek többsége magyarul és románul is tud, ám például több székelyföldről érkezett kicsi nem beszéli ez utóbbit. A magyar tannyelvű oktatás ellenére nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy mindenki megtanuljon románul is. Sőt az iskolában idegen nyelvet is oktatnak.
Azoknak is igyekeznek segíteni, akik leérettségiztek és továbbtanulnak: pénzzel, szállással továbbra is támogatják őket, elsősorban Kolozsváron.
Csaba testvér minden korosztályt befogad, az egész kicsiktől kezdve a kamaszokig. „Mindig hozott áruból dolgozunk. A Jóisten küldi a gyerekeket, mi pedig befogadjuk. Úgy látom, egy-két évig, amíg a gyereksegély tart, nagyobb a gyerekvállalási kedv, aztán ahogy ez elmarad, három éves kor körül, könnyebben kiesik a gyerek a családból. Meg persze egy nagyobb gyerekkel több baj van” – magyarázta az atya. Sokan náluk, a kolostorban végzik a líceumot, nem egy egykori tanítvány került vissza az egyetem után, hogy munkájával segítse az otthont. „Én már egy nemzedéket felneveltem. Több olyan gyerekünk van, aki már leérettségizett és van olyan is, akik nálunk nevelőként dolgoznak. Szoktam is mondani, én már nagytata vagyok” – mosolygott a barna csuhás ferences szerzetes.
Sőt, az sem probléma, ha nem katolikus a gyerek. Egyszer egy baptista lelkész hozta hozzá a gyerekeit, kilencen voltak és nem tudta eltartani őket. Másik alkalommal pedig egy idős nagymama hozta oda az unokáját és az volt a kérése, neveljen belőle református lelkészt. A fiú ma a református teológiára jár.
Aki idekerül, marad
A bentlakásban – amely a kolostor melletti tömbházak lakásait jelenti – minden gyereknek van egy nevelője. Általában 8-10, egynemű gyerek vagy testvér lakik egy lakásban, a nevelő pedig pótanyaként él velük. Az apartmanok bútorozottak és viszonylag tágasak, 70 négyzetméteresek. Nem élnek nagylábon, de üdítő, sütemény mindig kerül az asztalra, ha vendég érkezik.
Böjte Csaba – 1500 gyereket nevel (KÉPGALÉRIA!)
„Én kilencedik éve lakok itt. Amikor megismerkedtem Csaba testvérrel, kíváncsi voltam, mit csinálnak. Megnéztem, és itt maradtam. Jelenleg nyolc kislánnyal foglalkozom” – mondta hellyel és kávéval kínálva Csilla, az egyik nevelő. Munkakönyvvel alkalmazzák, fizetést kap azért, hogy a nap 24 órájában „pótanyukája” legyen a lányoknak. „A nyolc gyerek, akik most nálam vannak, nem édestestvérek, de volt olyan is. Van példa arra, hogy pár év után visszakerültek a szülőkhöz, az anyukájuk összeszedte magát annyira, hogy visszavette őket, de ez ritka. Ha valaki hozzánk kerül, rendszerint itt is marad” – mesélte a fiatal, mosolygós nevelő.
„Igyekszem betölteni az anyuka szerepét, de tudatában vagyok annak, hogy ha megjelenik az édesanyjuk, akkor vissza kell húzódnom. De sokakkal tartom a kapcsolatot, meglátogatnak, levelet írnak” – fogalmazott Csilla. Csaba testvér rögtön hozzátette: sok anyuka tanulhatna tőle. „Én csak olyanokat alkalmazok, aki vállalják, hogy együtt élnek a gyerekekkel. Ha valaki elveszíti a fogait, vagy a végtagját, akkor protézist kap. Mi is valami ilyesmit próbálunk csinálni: ha egy gyerek elveszti a családját, úgy gondolom, nekem az a feladatom, hogy családot teremtsek nekik” – magyarázta az atya. Az összesen 150 nevelő többsége egyébként továbbképzi magát, pszichológia, pedagógia, teológia szakokon, hogy még hatékonyabban segítse át a kicsiket a múltjukban élt megpróbáltatásokon.
Mi magunk vagyunk az ajándék
A közös karácsonnyal kapcsolatban az atya elmondta, nem az ajándékokra helyezik a hangsúlyt. „Jézus sem szuvenírekkel megpakolva érkezett meg, hanem meztelenül, üres kézzel, hogy ő maga legyen az ajándék. Ha egymás számára nem tudunk ajándékok lenni, akkor minden más csak lim-lom és ócskavas. Arra bíztatom a kollégáimat, hogy önmagunkból adjunk ajándékokat. Ettől függetlenül persze bőségesen kaptunk adományokat, így mindenkinek kerül valami meglepetés is a fa alá” – mondta Csaba testvér az udvaron álló nagy karácsonyfa előtt.
Hozzátette: egy gyereknek tudnia kell, hogy valaki szeretetből hozta létre, a Jóisten szeretetből teremtette őt. Nem egy selejt, hanem Isten szép ajándéka az ember. És segít, hogy minden, ami szép benne, az kijöjjön, hogy ajándékok legyenek a maguk számára, a környezetük számára.
Böjte Csaba szerint ő a legszerencsésebb, mert a legnagyobb boldogság másokon segíteni.
