A török parlament kedden megválasztotta Abdullah Gül eddigi külügyminiszert köztársasági elnöknek.
Gült, aki külügyminiszterként egybehangzóan kiváló teljesítményt nyújtott, nyugati körökben úgy tartják számon, mint mérsékelt Amerika-barátot. Nevéhez fűződik az elmúlt években a török–EU-tárgyalások felgyorsítása, valamint több reformlépés kezdeményezése is.
Nem kizárható a puccs
Iszlamista múltja viszont egyes körökben (különösen a hadsereg vezérkarában, mely a szekuláris, atatürki hagyományok őrzőjének tekinti magát) nyugtalanságot kelt. A török hadsereg főparancsnoka, Yasar Buyukanit hétfőn úgy nyilatozott, hogy „gonosz erőközpontokat” érzékel, amelyek a világi államot akarják fellazítani, s érzékeltette, hogy a katonák nem fognak habozni, ha az állam és a mecset közötti elkülönülést veszélyeztetve látják.
A BBC által megkérdezett szakértők azt nyilatkozták, hogy a katonák egyelőre a kaszárnyákban maradnak, és várják az újabb fejleményeket, lévén, hogy a kormány fő erejét adó iszlám orientációjú párt (Igazság és Fejlődés Pártja, AKP) 47 százalékkal rendelkezik a parlamentben. 1960 óta a hadsereg négyszer buktatott kormányt, ezért egy újabb puccs lehetőségét nem lehet teljesen kizárni.
Abdullah Gül (Fotó: MTI)
Iszlamista múltú
Güllel szemben, iszlamista múltján kívül, az a fő ellenvetés, hogy felesége az iszlám hagyományoknak megfelelően fejkendőt visel. Ám egy a Milliyet című ankarai napilap által megrendelt közvéleménykutatás szerint a megkérdezettek 72,6 százaléka elfogadja, hogy az elnök felesége fejkendőt visel, míg csupán 19,8 százalékot zavarja ez.
A Reuters augusztus 28-i tudósítása megjegyzi, hogy Törökországban a kormányé az igazi hatalom, de a köztársasági elnök megvétózhat törvényeket, kinevezéseket fontos funkciókba, valamint ő nevezi ki a bírákat. A jelentés kiemeli, hogy mind Erdogan miniszterelnök, mind Gül kijelentették, hogy lojálisak a világi államhoz.
A sima többség is elég
Az első két forduló alkalmával nem sikerült Gülnek megszereznie a megválasztásához szükséges kétharmadot, a keddi harmadik fordulóban azonban már az egyszerű többség is elegendő volt. Ez 276 szavazatot jelent az 550 fős parlamentben. Mivel Gül pártjának, az iszlamista mozgalomból kinőtt AKP-nak kényelmes többsége van a törvényhozásban, a jelenlegi külügyminiszter szinte biztosan elnyeri az elnöki tisztséget.
Az elnökválasztás kérdése a tavaszi belpolitikai válság kirobbantója volt. Erdogan akkor megpróbálta saját elnökjelöltjét, a jobbkezének tartott volt iszlamista politikust, Gül külügyminisztert egyedüli jelöltként ráerőltetni a parlamentre, összecsapva a Törökország világi berendezkedését védelmező politikai körökkel, köztük a hadsereggel. A patthelyzet feloldása érdekében akkor úgy döntött a kormányfő, hogy hamarabb megtartják a novemberben esedékes parlamenti választásokat.
Kölcsönös segítségnyújtás
Abdullah Gül nem véletlen, hogy minden segítséget megkap elnökké választásához a miniszterelnöktől: 2002-ben Erdoğan miniszterelnöki kinevezését jogi okokból el kellett halasztani, mert bár párja magasan megnyerte a választásokat, az alkotmány szerint a miniszterelnöknek parlamenti képviselőnek kell lennie, büntetett előélettel viszont nem lehet indulni a választásokon (1998-ban Erdoğant vallási gyűlölet szításáért tíz hónap fogházra ítélték, melyből négy hónapot töltött le).
A politikus védelmében akkor éppen Gül lépett fel: ideiglenesen miniszterelnöknek nevezték ki, első lépése pedig annak az alkotmánymódosításnak a megszavaztatása volt, amelynek köszönhetően Erdoğan elnyerhette parlamenti mandátumát egy időszakos választáson. Gül ekkor lemondott (és megkapta a külügyi tárcát), Erdoğan-t pedig kinevezték miniszterelnöknek.
