Külföld

Milliónyi drogfüggő Iránban

admin
admin

2007. 05. 23. 07:00

Képzeljünk el egy olyan országot, ahol a népesség 70 százaléka 25 év alatti. Nagy a munkanélküliség, az alkohol drága és a vallás is tiltja. Nincsenek bárok és szórakozóhelyek, keleti szomszédja pedig a világ első számú ópiumtermelője, gyakorlatilag ellenőrizhetetlen határokkal. A végeredmény: a hetvenmilliós iráni népességnek körülbelül 3-5 százaléka drogfüggő.

A divat

Az ópium már nem menő a fiatalok között, az öregek szórakozásának tartják. Aki ópiummal kezdte, az is átáll idővel a sokkal erősebb szerekre. A legfiatalabbak már cracken élnek. Ez, és a szlengben „üveg”-nek nevezett metamfetamin a legnépszerűbbek Iránban, na meg a nálunk is kedvelt ecstasy.

A világon lefoglalt heroin 17 százalékát Iránban gyűjtik be, az ópiumnál ez az arány 75 százalék. Ez annak fényében már nem is annyira meglepő, hogy Iránban az ópiumfogyasztásnak régi hagyománya van. A legkorábbi, 1943-as felmérés szerint másfélmillió ópiumfogyasztó élt akkor az országban, ami a korabeli 14 milliós lakosságnak nem kevesebb, mint 11 százaléka. Ekkor azonban inkább fájdalomcsillapítónak és gyógyszernek használták. A ’70-es évekig kis mennyiségben, ellenőrzés mellett lehetett termeszteni, változást csak az Iszlám Forradalom hozott, ami zéró toleranciával lépett fel a kábítószerek (és az alkohol) ellen. Az elmúlt néhány évben azonban átvette az ópium szerepét az abból finomított heroin. Grammja manapság öt dollár körül van, vagyis egy gyors löket körülbelül egy szendvics árába kerül.

Hogy valójában kinek és mennyire olcsó, arról megoszlanak a vélemények. Egy néhány évvel ezelőtti számítás szerint 5 tonna ópium értéke körülbelül 250 millió dollár. Ha ezért a pénzért a kormányzat fölvásárolta és elégette volna az összes ópiumot, sokkal jobban jár, mint most. Irán ugyanis mintegy 850 millió dollárt költ évente a drog elleni háborúra.

Kedvező körülmények

Ami biztosítja a rendkívüli méretű kínálatot, az az ország földrajzi helyzete. Iránon vezet át ugyanis a legrövidebb út Afganisztánból az európai piacra. A Szovjetunió felbomlása után a volt köztársaságokon keresztül több határon kell átcsempészni a kábítószert, míg Irán után a második ország már az Európai Unió tagja. Az ország határai nehezen ellenőrizhetők, a hegyes-sivatagos lakatlan vidéken élő törzsek évezredek óta vándorolnak az országok között.

A droghálózat és elosztórendszer működtetése nem rossz üzlet. A drogbiznisz akkora hasznot hoz a konyhára, hogy az igényeket mindig ki fogják elégíteni az ezzel foglalkozó szervezetek, amelyek egyre kifinomultabban működnek és egyre komolyabb (hadi)technikával rendelkeznek.

Az országon belül kiépült drogelosztó rendszer hatalmas haszna miatt ráadásul melegágya a korrupciónak, így előfordulhat, hogy a lefoglalt kábítószer visszakerül a piacra. Egyes becslések szerint félmillió dealer árul naponta, átlagosan 3-4 embernek, ami körülbelül 3-5 milliárd dolláros üzlet évente. Amíg a helyzet nem változik, továbbra is kockázatosabb lesz meginni egy sört, mint rákapni a narkóra. De a legsúlyosabb probléma, mely szorosan összefügg a drogfogyasztással, a munkanélküliség.

Nincs elég munka

Irán népessége ugyanis rohamosan nőtt az elmúlt egy évszázadban. A 20. század második felében húszévente megduplázódott. Hogy ezek a generációk munkához jussanak, egymillió munkahelyre lenne szükség évente, ennek azonban csak a töredéke valósul meg. Hivatalos adatok szerint a munkanélküliek aránya az aktív népességen belül nagyjából 15 százalék, de egyes kutatóintézetek szerint a drog által veszélyeztetett, az ország népességének negyedét adó 15-24 éves korosztályban minden harmadik ember állástalan. A kormányzat felmérése szerint az irániak 80 százaléka gondolja úgy, hogy a munkanélküliség és a kábítószerfüggés között közvetlen összefüggés van. Képzett fiatalok, akik sokáig képtelenek bekerülni a munkaerőpiacra, kiábrándultságukban a droghoz menekülnek.


Évtizedes függõség (forrás: iran-resist.org)



”Ha nincs munkád, akkor nincs pénzed, nem tudsz nősülni, nem lehet családod. Nem tudsz szórakozni sem. A drog pár órára feledtetni mindezt.” – vélekednek a kilátástalan helyzetben lévő fiatalok. Középiskola vagy egyetem elvégzése után sokan komoly elvárásokkal kezdenek munkát keresni. Ha ezek nem teljesülnek, az első reakció a depresszió. Onnan már nincs messze a droghoz menekülés.

Unaloműzők: drogok, szesz, MTV

Kocsmák, bárok, szórakozóhelyek nincsenek, de még kávéházak vagy éjjel nyitva tartó éttermek sem. A zenés helyeket el lehet felejteni, táncolni legfeljebb férfiakkal tudnak egy baráti összejövetelen. Nőkkel kötetlenül ismerkedni pedig majdnem esélytelen. A korábban parkokban együtt piknikezős-vízipipázós „partikat” három éve túl erkölcstelennek tartották, és betiltották a közterületen való vízipipázást.

Irán paradoxona, hogy kívülről teljesen vallásosnak tűnik, de közben a formálisan tiltott parabolaantennákon nézik az MTV-t, a nyugati filmeket, a heavy metált és a pornót. Mindez a tévén kívüli valóságban teljesen elérhetetlen számukra. Internetet több-kevesebb cenzúrával használhatnak.

Az iszlám „hivatalos” értelmezése szerint az alkohol tilos, és súlyos bűn, amelynek fogyasztásáért letartóztatják és akár el is ítélik a duhajokat. Ezzel szemben a kábítószerekről nem szólnak sem a Korán és a Próféta cselekedeteinek értelmezései, sem pedig az ajatollahok fatvái. A fiatalok márpedig innának, ez azonban az aranyifjak kiváltsága, ugyanis nem olcsó és nem kockázatmentes mulatság egy szombat esti berúgás. Kizárólag magánpartikon, baráti körben jöhet szóba. A vallási tolerancia jegyében a zsidók és a keresztények tarthatnak bort az ünnepeikhez, kizárólag saját használatra.

Ahogy tavaly nyilatkozta egy drogos srác a Washington Postnak: „A fiúk északon (értsd: a gazdag Észak-Teheránban) ihatnak alkoholt, van elég pénzük. De itt délen csak a drogra telik.”

Számháború

A hivatalos felmérések és a nem hivatalos becslések között hatalmas a különbség. A kormányzat szerint ma mintegy kétmillió droghasználó él az országban, míg egy másik felmérés 3,7 millió drogosról tud, amelyből 1,2 millióan függők. Független szakértők 5-6 millióról beszélnek, ami a népességnek közel 10 százaléka – szinte mind férfiak.

A jog – legalábbis papíron – nem túl megengedő sem az alkohollal, sem a droggal szemben, ám a szabályozás hatékonysága igencsak megkérdőjelezhető: 30 gramm heroin vagy 5 kilogramm ópium birtoklásáért már halálbüntetés jár. Persze csak azoknak, akiket elkapnak. Itt nem árt megjegyezni, hogy a halálos ítéleteknek csak elenyésző töredékét, 1-2 százalékát hajtják végre.

Alkoholért nem könnyen jár a kivégzés, sokkal esélyesebb néhány éves börtönbüntetés, súlyos bírság vagy korbácsolás. A hatóság hozzáállását azonban jelzi, hogy 2004-ben mindössze három évet kapott az az ember, akinek a metanolt tartalmazó illegális házi szeszétől 15-en haltak meg, igaz a hozzátartozóknak 25 ezer dolláros vérdíjat kell fizetnie.

Lépések

Az iráni kormányzat az utóbbi időszakban látványos intézkedéseket hirdetett, például külön hivatalt hozott létre a megelőzésre. 12 nagyobb rehabilitációs központot és összesen 88 ambulanciát nyitottak a nagyobb városokban. Évente 30 ezer embert kezelnek, és néhány programhoz több hónapos várólista van. Teherán szinte minden kerületében található anonim drogosok közössége és más önsegítő programok, továbbá sok NGO (nem kormányzati szervezet) koncentrálja tevékenységét a megelőzésre és a kezelésekre.

Az erőfeszítéseket azonban erősen akadályozza, hogy a társadalom többsége nem utasítja el a drogfüggőket, akik mivel nem találkoznak nyomasztó mértékű helytelenítéssel és lenézéssel, nem vagy alig motiváltak emiatt a leszokásban. Közben felbukkannak újabb és újabb kábítószerek, amelyek könnyen beszerezhetőek, és néha olcsóbbak, mint egy doboz cigaretta, amelyből a legdrágább is egy dollárba kerül.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.