Az Országgyűlés 2021-ben szavazta meg a gyermekvédelminek nevezett LMBTQ-ellenes törvényt, ám annak könyvesboltokra vonatkozó rendelkezéseit sokáig nem alkalmazták a gyakorlatban. Tavaly viszont lépett a fogyasztóvédelem, és azóta országszerte vizsgálatok, eljárások és bírságolások indultak. Több száz ezres, néha több milliós – vagy akár tízmilliós – nagyságrendű büntetéseket szabtak ki az ellenőrök olyan esetekért, ha például
- az ifjúsági részlegen bukkantak egy meleg fiatalokról szóló képregényre, ami nem volt befóliázva,
- egy iskola 200 méteres körzetében találtak olyan könyvet, amiben egy transzszexuális szereplő is van,
- vagy esetleg úgy ítélték meg, hogy olyan felnőtteknek szóló regény került az ajánlott könyvek polcára, ami szerintük öncélúan ábrázolja a szexualitást.
A könyvszakma különféle szereplői nemcsak a törvény szellemisége ellen tiltakoztak, de számos alkalommal jelezték a kormánynak, hogy a jogszabályban szereplő fogalmak nem egyértelműek – ennek következtében a végrehajtási rendelet egyes paragrafusai még akkor is betarthatatlanok, ha valaki rigorózusan követni szeretné az előírásokat. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) az elmúlt években több fórumon is állásfoglalást kért emiatt a döntéshozóktól, de hiába. Legutóbb tavaly ősszel küldték el az Igazságügyi Minisztériumnak a tisztázó kérdéseiket és javaslataikat, amikkel szerintük elkerülhető lenne a gazdasági nehézségek által amúgy is fokozottan sújtott könyvszakmát „lehetetlen helyzetbe hozó” bírságdömping, ám Tuzson Bence tárcavezető nyolc hónap alatt még csak válaszra sem méltatta a felvetéseiket.
Közben viszont a Líra könyvesboltok mögött álló Líra Könyv Zrt. jogi úton is megtámadta a rájuk kiszabott büntetéseket, és több alkalommal is pert nyert a kormányhivatalokkal szemben – ezt részben épp a jogszabály pontatlan megfogalmazásának köszönhette.
Az elbukott perek is közrejátszhattak abban, hogy bár a szakmai felvetésekre továbbra sem reagált a kormány, április végén módosították a „kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről” szóló rendeletet. Többek között az ominózus vesszőhibát is korrigálták, emellett bizonyos fogalmakat igyekeztek pontosabban körülhatárolni, ám a végeredmény alapján ez még távol áll a teljes egyértelműségtől. A május 8-tól hatályba lépett új szabályok értelmében a kiadók kötelesek tájékoztatni a kereskedőket a könyveik tartalmáról, vagyis nyilatkozniuk kell arról, hogy a boltok polcaira szánt kiadványaiknak meghatározó eleme-e „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérésnek, a nem megváltoztatásának vagy a homoszexualitásnak a megjelenítése vagy népszerűsítése, vagy a szexualitás közvetlen, naturális vagy öncélú ábrázolása.”
Bérczes Anna, a Líra marketingvezetője a 24.hu-nak elmondta, próbálnak megfelelni ennek a jogszabálynak, ezért a kiadói partnereiktől levélben tudakolják, hogy a hálózatukban forgalmazott könyveikre szerintük vonatkozik-e a törvény valamelyik tiltó előírása. Információink szerint a könyvek szexuális tartalmára rákérdező „kvízkérdéseket” már a rendelet hatályba lépése előtti hetekben meg is kapták a kiadók, hogy ennek mentén kategorizálják a könyveiket. Bérczes hozzátette azt is, hogy mivel a felelősségről nem állapít meg új szabályt a rendelet, így továbbra is a kereskedőt büntetik, ha a hatóság úgy találja, hogy nem megfelelően árusítanak egy könyvet.
Kérdésünkre, hogy jelenlegi formájában betarthatónak találják-e a jogszabályt, illetve kaptak-e például egzakt értelmezést az olyan fogalmakra, mint „a homoszexualitás népszerűsítése” vagy „a szexualitás öncélú ábrázolása”, a következőt válaszolták:
Ezeket a valóban fontos kérdéseket továbbra is megválaszolatlanul hagyja a rendelet, de legalább szűkíti a tiltott könyvek körét azzal, hogy a jogalkotó által kifogásolt témának az adott könyv »tartalmilag meghatározó elemének« kell lennie. A jogszabály szövegének több pontosítására valószínűleg azért került sor, mert a bíróság előtt bizonyítottuk, hogy az értelmezhetetlen, így betarthatatlan. Ezután is maradt benne ilyen rész, de néhány hibát javítottak.
Az persze továbbra sem világos, hogy pontosan hol húzódik az a határ, ahonnan egy adott téma egy könyv „meghatározó tartalmi elemének” számít. A Líra jelzése szerint ehhez sem kaptak semmilyen kapaszkodót, ezért igyekeznek a józan észre támaszkodni a mérlegelés során. Például az Esti mesék lázadó lányoknak című könyv, amelynek árusítása miatt az utóbbi időben kétszer is büntetést szabtak ki rájuk, szerintük innentől már nem esik a korlátozás hatálya alá, hiszen a benne szereplő száz történetből mindössze egyben jelenik meg a nemváltás témája.
A rendelet nemcsak azt írja elő, hogy milyen könyvek nem kerülhetnek a kirakatba vagy az ifjúsági részlegre, illetve, hogy melyik könyveket kell zárt csomagolásban árusítani – amire a tavaly beindult fóliázás lett a megoldás –, de komplett városi zónákat is kijelölt, ahol elvileg egyáltalán nem lehet a hatalomnak nem tetsző könyveket árusítani. A „nevelési-oktatási, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény, valamint templom és vallásgyakorlásra rendelt más hely bármely bejáratától számított 200 méteres távolságon belül” nem lehet forgalmazni a hangsúlyosan LMBTQ-témájú, illetve öncélú szexualitást megjelenítő könyveket.
Elsőre azonban ezt sem sikerült egyértelműen megfogalmazni, így még az sem volt világos, hogy a 200 méter légvonalban értendő-e, vagy épülettől épületig, esetleg ajtótól ajtóig. Ez persze korántsem szüntette meg az összes bizonytalanságot, a módosított rendelet értelmében ugyanis a templomok és iskolák közelében továbbra sem árulhatnak olyan könyvet, „amelynek meghatározó eleme a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérésnek, a nem megváltoztatásának vagy a homoszexualitásnak a népszerűsítése vagy a szexualitás öncélú ábrázolása, megjelenítése.”
Az majd csak a hatósági gyakorlatból derülhet ki, hogy ebbe a leírásba beleértik-e az olyan klasszikusokat, mint Platón Lakomáját, amelyben hosszasan dicsőítik a férfiszerelmet, esetleg Virginia Woolf Orlandóját, amelyet sokan az első transz regényként emlegetnek, mert az évszázadokig élő főhős nemet is vált.
Bérczes Anna úgy véli, inkább eddig volt az a helyzet, hogy a törvény betűje szerint ezeket a könyveket felnőtteknek sem szabadott volna eladni ezekben a boltokban. „Persze az állami hatóság nem ezekért büntetett, hiszen kezdettől szelektíven tartották be a törvényt. A mi jogértelmezésünk szerint innentől 200 méteren belül csak azokat a könyveket nem lehet árulni, amelyekben meghatározó elem a homoszexualitás, a nemváltás vagy az öncélú szex – és azt népszerűsítik is.”
Elmondásuk alapján a kisebb vidéki városi boltok szinte mindegyikére jellemző, hogy a város történelmi központjában helyezkednek el, ahol jellemzően templomok és iskolák is vannak. Arra is rákérdeztünk, hogy a betarthatóság kérdésétől függetlenül miként értékelik a törvény szellemiségét, és látnak-e olyan hatást, hogy a kiadók nem merik kiadni az „érzékeny” témájú könyveket.
„A könyvszakma meghatározó szereplőivel együtt kezdettől aggodalommal figyeljük a jogszabályt, hiszen mind a piaci versenyt, mind pedig az olvasás szabadságát korlátozza, miközben a gyermekeket legfeljebb a könyvesboltba járástól »védi meg«. De bármit is gondoljunk egy jogszabályról, egy kereskedő igyekszik jogkövető lenni, amennyiben az adott törvény érthető és világos előírásokat tartalmaz” – írták, hozzátéve, hogy egyébként tapasztalatuk szerint, a hangsúlyosan LMBTQ tartalmú könyvek piacán a jogszabály inkább népszerűsítő erővel hat, hiszen az ellenőrzésekről, büntetésekről szóló hírek felhívják a figyelmet ezekre a könyvekre. Ezzel párhuzamosan azonban öncenzúrát is tapasztalnak a kiadók részéről – elsősorban azon könyveknél, amelyekben csak egy mellékszál, hogy az egyik szereplő a saját neméhez vonzódik.
Mivel ezért adott esetben büntetés járhat, a kiadók inkább nem kockáztatnak, és nem adják ki az adott könyvet. Mivel rengeteg nyugati ifjúsági könyvben előfordul – ami a való életben is –, hogy az adott főszereplő környezetében feltűnnek LMBTQ karakterek, fennáll a veszélye, hogy számos, külföldön népszerű bestseller idehaza nem fog megjelenni.
Ugyanezekkel a kérdésekkel fordultunk a másik nagy bolthálózathoz, a Librihez is, amelynek tavaly lett többségi tulajdonosa a kormányhoz közel álló elitképző, a Matthias Corvinus Collegium. Válaszukból azonban nemcsak az nem derült ki, mit gondolnak a törvény szellemiségéről, de az sem, hogy kellően világosnak találják-e a módosított rendelet szövegét, illetve a boltjaik mekkora részét érinti a „200 méteres” tiltás.
Általánosságban biztosítottak minket arról, hogy a Libri Könyvkereskedelmi Kft. mindenkor jogkövetően jár el, és ennek érdekében folyamatosan egyeztetnek a velük szerződéses partnerségben álló kiadókkal.
„Boltjainkban a 2023-as évben rendszeresen zajlottak a jogszabályok betartását vizsgáló fogyasztóvédelmi ellenőrzések, melyek során igyekezetünk ellenére két esetben bírságot kiszabó határozatot is kaptunk. A most érvénybe lépő jogszabályi változás mindennapokba való átültetése jelenleg is zajlik. Célunk továbbra is vásárlóink magas színvonalú kiszolgálása széles termékpalettával, hozzáértő kollégáinkkal, küldetésünk pedig az olvasás népszerűsítése” – írták a szűkszavú közleményben.
Gál Katalin, a szakma jelentős részét tömörítő MKKE elnöke a 24.hu-nak elmondta, a módosított rendelet nyomán ismét állásfoglalást kérnek a törvényhozótól a fogalmak tisztázására – annak ellenére, hogy az elmúlt években elmaradt a válasz a hasonló megkereséseikre.
„A könyvek alkotóinak, valamint a felnőtt és gyermek olvasóknak joguk van ahhoz, hogy az őket körülvevő világot leíró műveket írjanak, illetőleg az ilyen művekhez korlátozásmentesen hozzáférjenek” – írta az érdekvédelmi szervezet Tuzson Bencének címzett legutóbbi levelében, nyomatékosan arra kérve a jogalkalmazókat, hogy tartózkodjanak a fenti alapvető jogokat potenciálisan korlátozó kereskedelmi rendelet alkalmazásától, amíg az ügyet tárgyaló Európai Bíróság nem dönt a kérdésben. Gál szerint a betartatás is sok visszásságot szülhet, hiszen a konkrét esetekben a helyi kormányhivatalok hivatottak dönteni, hogy büntetnek-e vagy sem. A sokszor komplex irodalmi kérdések megítéléséhez viszont szakképzettségre lenne szükség, hiszen nem biztos, hogy az a fogyasztóvédő, aki öt perccel korábban még a szomszéd hentesnél ellenőrizte a hurka összetételét, a könyvesboltba belépve kompetensen meg fogja tudni ítélni, hogy egy könyv pornográfiát vagy művészi értékű ábrázolást tartalmaz-e.
Mi is kerestük kérdéseinkkel az Igazságügyi Minisztériumot, többek között arra is kíváncsiak voltunk, tervezik-e pontosítani a rendeletben szereplő fogalmakat, figyelembe veszik-e az MKKE javaslatait, illetve hogy reagálnak arra a kritikára, hogy a jogszabály korlátozza a piaci versenyt és az olvasás szabadságát, valamint öncenzúrát idéz elő. Emellett rákérdeztünk arra is, amit Nyáry Krisztián vetett fel a Magyar Narancsnak adott interjújában nemrég:
Miközben hónapok óta a pedofília kérdése körül forog a közbeszéd, az úgynevezett gyermekvédelmi törvényből az egész kimaradt. A dolog totális abszurditását mutatja, hogy a homoszexualitást vagy öncélú szexualitást megjelenítő könyvet felnőttnek sem lehet árulni az iskola meg a templom 200 méteres körzetében, de olyat, amelyben adott esetben heteroszexuális pedofília szerepel, igen
– mondta a Líra kreatív igazgatója. Ennek nyomán szerettük volna megtudni, hogy ez azt jelenti-e, a pedofília irodalmi megjelenítését/népszerűsítését a kormány nem ítélte olyan jelentőségű veszélyforrásnak a gyermekekre nézve, mint a homoszexualitás vagy a nem megváltoztatásának ábrázolását? Kérdéseinkre cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ. Amennyiben a minisztérium válaszol, természetesen azt is közöljük.
