Ha a pártok ifjúsági szervezeteire gondolunk, az utóbbi időszak híreiből eszünkbe juthat, amikor TizenX-esek jachtparkolót festettek fel a Külügyminisztérium elé (ez az ügy egészen az Alkotmánybíróságig jutott), vagy amikor a Fővárosi Önkormányzat által kitalált „méhlegelők” egyikét kaszálta le a Fidelitas. Azon kívül azonban, hogy fiatalok a tagjaik, pártokhoz kötődnek, és időnként látványosnak szánt akciókkal próbálják magukra (és jó esetben valami fontosra) felhívni a figyelmet, keveset tudunk az ifjúsági szervezetek működéséről. Mi a funkciójuk, és mi az oka annak, hogy – talán Rogán Antalt és Szijjártó Pétert leszámítva – nem látjuk a belőlük az elmúlt évtizedekben kinőtt fiatalokat igazán fontos kormányzati pozícióikban?
„Ez egy kicsit klingon hozzáállás, hogy megpróbálnak megölni, és hogyha nem hagyod magad, akkor be vagy fogadva” – beszélt érvényesülési próbálkozásáról Szarvas Koppány Bendegúz, a DK korábbi ifjúsági szervezetének alapító elnöke, aki ma már a Momentumban politizál. „Ha valaki nem ugrik el a munka elől, azt a feladat is megtalálja” – ezt már Farkas Dániel, a Fidelitas nemrég megválasztott, de nem csekély politikai tapasztalattal rendelkező vezetője mondta, akinek segítségével a nagyobbik kormánypárt ifjúsági szervezetének működésébe próbáltunk belelátni.
*
Oross Dániel, a Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársa segít jobban megérteni az ifjúsági szervezetek funkcióját. A szakértő szerint ezek működtetése eredetileg a tömegpártokra volt jellemző, de Magyarországon a Kádár-korszak, majd a rendszerváltás más politikai helyzetet teremtett, mint amilyen a nyugati világban kialakult.
Nekünk egyetlen tömegpártunk volt, aminek az utánpótlásképzése kvázi folyamatos maradt a rendszerváltás körül, ez az MSZMP-MSZP
– mondja Oross, majd hozzáteszi, hogy ott sem ment minden simán, a Demokratikus Ifjúsági Szövetséget például éppen Gyurcsány Ferenc oszlatta fel a rendszerváltás körül. Az MSZP nem is figyelt oda később a fiatalok közötti beágyazottságára, ennek is következménye a jelenlegi állapota.
A tömegpártok esetén nagy szerepe volt a tagságnak, így az utánpótlás-nevelésnek is. A tagság jelentette az aktivistabázist, amire nagy szükség is volt, hiszen elvitték a párt üzeneteit a postaládákig, valamint fórumokat szerveztek. Az ifjúsági szervezet pedig – azon kívül, hogy káderképző volt – a párt fiatalok felé mutatott arcát jelentette. Nyugat-Európában az 1980-as évekre viszont már nem volt már szükség akkora párttagságra, hiszen a politikai szervezetek a médián keresztül is el tudták juttatni üzeneteiket a választókhoz. Magyarországon ezzel szemben ki sem tudtak alakulni a hagyományos értelemben vett tömegpártok, ennek következményeként pedig az ifjúsági szervezetek szerepe sem tisztázódott.
Oross szerint a rendszerváltástól kezdve nálunk generációs pártok jöttek létre, melyeknek van ugyan ifjúsági szervezete, de ezeknek a funkciója nincsen pontosan kitalálva, ahogyan az sem, hogy miként működjön az utánpótlás-nevelés. „Magyarországon legtöbbször azt látjuk, hogy pártok létrejönnek, egy bizonyos ideig élnek, aztán elmúlnak” – említi példának a politológus az SZDSZ-t és az MDF-et.
Szerinte a mai ifjúsági szervezetek közül a Fidelitast kell kiemelni, mivel van folyamatossága, nagy szervezetté vált, és sok funkciót betölt. Oross úgy gondolja, hogy a fiatalok innen előre is tudnak lépni egy bizonyos szintig, de mivel a Fideszre is jellemző a generációs együttmozgás, egy bizonyos szintnél csak ritkán jutnak feljebb. Mivel a Fidesznek sok helyi szervezete van, ezekbe könnyen be tudnak épülni a Fidelitason keresztül a fiatalok, és mivel a Fidesz kormányoz, van lehetséges út a minisztériumok felé is.
A párton belül bizonyos esetekben jól az együttműködés a fiatalokkal, de Orbán Viktor közvetlen környezetében mégiscsak a saját generációjának tagjai vannak többségben. Az ifjúsági szervezetből érkezők inkább kivételt jelentenek, Oross Dániel szerint ilyen Szijjártó Péter és Rogán Antal, ők jókor voltak jó helyen: Szijjártó a kormányváltás körül már szóvivője volt a Fidesznek, Rogán pedig a kampányért felelt.
*
Megkerestük Farkas Dánielt, a Fidelitas decemberben megválasztott elnökét, akinek írásban tehettük fel kérdéseinket. „Mi csatornázzuk be a polgári oldalon a legfiatalabb harcostársakat és politikai utánpótlást nevelünk a magyar jobboldalnak” – írta, amikor a nagyobbik kormánypárt ifjúsági szervezetének feladatáról kérdeztük.
Az idén 35 éves politikus szerint a Fidelitas a belépése óta „sok ezernyi szálon változott”, de az alapja ugyanaz, mint ami Gyürk András (alapító Fidelitas-elnök, több választáson is a Fidesz kampányfőnöke, jelenlegi európai parlamenti képviselője) idejében volt:
Jobboldali fiatalok értékközössége, akik egy célért küzdenek vállt vállnak vetve, miközben megértik a politika alapvetéseit.
Farkas szerint csak kevesen lesznek azért a Fidelitas-tagjai, hogy később politikusok legyenek, és még közülük is csak kevesen válnak ténylegesen profi politikussá.
Egyszerűen azért, mert legkevésbé azokból lesznek az alkalmas politikusok, akik magukat erre alkalmasak látják, akik kitalálják magukat, ahogy azt házon belül mondani szoktuk.
Abban viszont Farkas Dániel szerint mindig óriási előnyt élveznek a volt fidelitasosok, hogy „értik a magyar közélet történéseit, és mindig bizalommal fordulhatnak egymáshoz”. A Fideszben gyakran emlegetett mondáshoz igazodva ő is fontosnak tartja, hogy „nem pozíciót, hanem feladatot” kapnak a közösségben. A különbséget abban látja, hogy a feladat „egyben elvárási is, amit teljesíteni kell, sok munkával.
Ha sikerül, új feladatot kapsz. Ha nem, miért is kapnál újat? De ettől még nem leszel politikus. Nem is kötelező annak lenni. Ha valaki nem ugrik el a munka elől, azt a feladat is megtalálja
– válaszolta, amikor a politikussá válás folyamatáról kérdeztük. Kiemelte, hogy „a magyar közélet több száz aktív szereplőjének van fidelitasos múltja”, és szerinte valójában nem csak azok jutottak fel a nagypolitikába, akikből képviselő vagy miniszter lett.
Kíváncsiak voltunk arra is, mennyire látja függetlennek a Fidelitast a Fidesztől. „Nem tudom, létezik-e olyan politikai szövetség, ami úgy lehet sikeres, hogy közben a tagjai függetlenek egymástól” – válaszolta Farkas, aki szerint a kérdésre az elmúlt néhány választás gyakorlati válasszal szolgálhat. Ezzel együtt azt gondolja, hogy a Fidesz és a Fidelitas önálló szervezetek, de a köztük lévő értékközösség egymás természetes szövetségeseivé teszi őket. „A céljainkat és az álláspontunkat egy-egy kérdésben természetesen egyeztetjük” – folytatta, de „nincs idő mindent, minden alkalommal egyeztetni”, a nekünk adott válaszait például állítása szerint a Fidesszel nem beszélték meg.
*
Oross Dániel szerint az ellenzék nagy problémája, hogy nagyon régen volt már kormányon, és kevés a pozíció, amit a tagjai betölthetnek. Állandó konfliktust szül, hogy a fiatalok helyet akarnak maguknak, de az anyapárt nem feltétlenül szeretne pozíciókat adni, ennek a harcnak pedig – mivel nem elég erős a beágyazottságuk – az ifjúsági szervezetek látják kárát.
Oross szerint jó példa erre Szarvas Koppány Bendegúz esete, aki a DK ifjúsági szervezetének volt a vezetője, és bejelentette, hogy elindul az elnökségi tagságért a tisztújításkor, majd rövidesen kilépett a pártból, ma pedig a Momentum józsefvárosi politikusa. A politológus ellenpéldának Barabás Richárdot, a DK-nál jóval kisebb Párbeszéd ifjúsági szervezetének alapítóját hozza, őt hasonló ambíciók mozgatták, de a párton belül meg tudták oldani a konfliktust, és ma Újbudán alpolgármester.
Szarvas Koppány Bendegúz a 2010-es Fidesz-győzelem után keresett magának pártot. Már akkor is úgy gondolta, hogy a kétharmadot nem civilek fogják megszüntetni. 2011-ben – az érettségi évében – jelen volt a DK párttá alakulásánál, ahol megfogta Gyurcsány Ferenc felszólalása. „Arról beszélt, hogy az oktatásnak mindenképpen kell, hogy jusson pénz, akkor is, ha mindenhol máshol megszorítunk.”. Ezzel Szarvas is egyetértett, és tetszett neki, hogy Gyurcsány annak ellenére beszélt erről, hogy a hallgatóság 99 százaléka 50 év fölötti volt. De a választása nem csak ezen múlott: „Pragmatikus ember vagyok, azt szoktam nézni, hogy egy párt mennyire van hozzám közel értékrendileg, és mennyire tartom esélyesnek, hogy az értékrendet meg tudja valósítani.”
2012-ben Gyurcsány Ferenc beköltözött Miskolcon az Avas egyik panellakásába, és Szarvas Koppány Bendegúz volt a segítője, aki fotózta őt. Ahogy meséli, észrevették, hogy fiatal és aktív, majd megkérdezték, hogy nincs-e kedve ifjúsági szervezetet csinálni. Volt, ez lett az Ifjú Demokraták Egyesülete, az IDE.
„19-20 évesen szervezetépítésben nulla tapasztalatom volt, és a pártvezetéstől sok segítséget ebből a szempontból nem is kaptam, nem mondták meg, hogy mit kell csinálni. Igaz, annyira tapasztalatlan voltam, hogy azt se tudtam, mit kérdezzek. Elkezdtem csinálni, belevetettem magam, és jutottunk, ameddig jutottunk” – meséli. Az akciózással szerinte nem volt gond, jól csinálták, de az utánpótlás-nevelés a vezetése alatt nem igazán indult be. A közösségépítésre azért figyeltek, minden kedden kocsmázás volt, mert szerettek volna valamit, ami állandóságot ad.
Az akciókat egyeztették a DK-val, sokszor tőlük kapták az eszközöket is, de Szarvas igyekezett az önállóságot is megtartani, mivel szerinte a fiatalok igénylik azt, és kevésbé kedvelik, ha be kell tagozódni valahová.
A DK-ban levő Feri-imádatra a fiatalok nem mindegyike annyira fogékony – bár vannak ellenpéldák –, ezért szerettem volna egy kicsit külön arcélt és viszonylagos önállóságot.
A tagok motivációja változó volt. Akadt, aki közösséget akart, más akciózni, és persze volt, aki a karrierjét akarta beindítani. Az utóbbira egyébként volt is lehetőség. „Ha egy fiatal jelentkezett az irodában feladatra, akkor felvették titkárnak valahova. Nem volt koncentrált az utánpótlás-nevelés, mindenki maga nevelte ki a saját emberét”– mondja.
Szarvas végül 2015-ben mondott le az IDE vezetéséről.
Amikor hivatalosan megalakult az ifjúsági szervezet külön egyesületként, akkor alá akarunk írni egy megegyezést a DK-val a működés formalizálására. De egy ponton azt mondták, hogy akkor írja alá a DK a megállapodást, hogyha nem én leszek az elnök
– emlékezik. Szerinte ennek az lehetett az oka, hogy a DK nem akart ennyire önálló ifjúsági szervezetet, az IDE elnöksége pedig végül elfogadta ezt, bár Szarvas szerint „eléggé gáznak” tartották a kérést. A politikus úgy gondolja, hogy ez nem volt jó döntés, később már nem is volt annyira önálló a szervezet, és később nem is volt olyan elnök az IDE élén, aki annyira fanatikus lett volna, mint ő. Volt, aki például jobban szervezett szakmai, szakpolitikai konferenciákat, „de mindenkinek több volt a magánélete ekkoriban, mint nekem, és emiatt egy idő után hamarabb belefáradtak”. Az erősebb kontroll alá vonás szerinte nem tett jót a szervezetfejlődésnek. Az IDE végül meg is szűnt, utódja a DEL, azaz a Demokratikus Lendület lett.
A politikus az IDE vezetése után még nem hagyta el a DK-t, sőt elnökségi tag szeretett volna lenni. Mint mondta, korábban volt olyan elképzelése, hogy legyen IDE-s kvóta az elnökségben vagy a listákon, de ez nem valósult meg. Először 2013-ban indult el a posztért, ekkor nem gyűlt össze elég ajánlása, 2015-ben pedig állítása szerint a DK elnöksége helyezett rá nyomást, hogy lépjen vissza.
Olyan kritika érkezett irányomba, hogy túlmozgásos vagyok. Igen, mondta ezt a Feri
– meséli.
Szerinte ekkor nagyjából mindenki vissza is lépett, akit nem támogatott a DK elnöke. Ma már úgy látja, hogy esetleg ő is bekerülhetett volna az elnökségbe, ha jobban kitart.
Ez egy kicsit klingon hozzáállás, hogy megpróbálnak megölni, és hogyha nem hagyod magad, akkor be vagy fogadva
– foglalta össze a politikus, aki 2017-ben aztán újból elindult az elnökségi tagságért, de akkor – elmondása szerint – nem vette fel a nevét a szavazólapra a jelöléselőkészítő bizottság. A politikus ezt követően kilépett a DK-ból.
Szarvas Koppány Bendegúz szerint a Momentum és ifjúsági szervezete, a TizenX között zökkenőmentesebb az áthaladás, de ez amiatt is lehet, hogy a Momentum brand vonzóbb a fiatalok körében, tehát nem is feltétlenül akarják távolítani a TizenX-et a Momentumtól.
Az ifjúsági szervezet feladata a politikailag kevésbé elkötelezett fiataloknak egy közösséget és egy vonzó lehetőséget bemutatni. Ennek a vége lehet a pártba való belépés, mert azt látja, hogy jó a közösség az ifjúsági szervezetben, és jó az ideológia a pártban. Másrészről persze az is benne van, hogyha valaki úgy érzi, hogy fiatal még a nagypolitikához, akkor az ifjúsági szervezet jó gyakorlóterep tud lenni. Kevésbé komoly, kisebb a tét, és lehet hibázni
– mondta.
*
Oross Dániel szerint az ifjúsági szervezetek tagjainak leginkább a kampány során van lehetőségük felemelkedni.
Kampányidőszakban fontos funkciója minden pártnak, hogy a fiatalok energiáit becsatornázza, és – ezt a kifejezést egy fideszes interjúalanytól hoztam – talpasokként használja őket. Aki elég elkötelezett, és aki bírja a strapát, az kiválasztódik
– mondja a politológus, alátámasztva a Fidelitas-elnök által mondottakat. „A legfrissebb példa erre, hogy a budai Várban egy ifjúsági szervezeti tag verte meg a baloldal egyébként momentumos jelöltjét” – utalt Oross Fazekas Csilla időközi választáson elért, frissen beköltözőkkel is megtámogatott győzelmét.
Szerinte ez a fajta működés a kontraszelekciót is erősíti, mert a pártok nem kampányigazgatót vagy szakpolitikust keresnek. Az ifjúsági szervezeti működés rengeteg konfliktussal jár, exhibicionizmusra van szükség a helytálláshoz, hiszen a pártok szeretik a radikálisabb üzeneteket velük kipróbálni, a polgárpukkasztó akciókat velük megcsináltatni. Aki higgadtabb, és a szakpolitikai oldaláról szeretne a politikához közelíteni, az inkább egy minisztériumban indul el, az ifjúsági szervezetben hosszútávon nem valószínű, hogy megtalálja a helyét.
Oross szerint a kérdést érdemes a fiatalok oldaláról is megvilágítani. A tömegpártoknál általános volt, hogy a tagok a szervezeten belül kivárják, amíg eljön az idejük, és bedolgozzák magukat egy-egy pozícióba. Ma ez kevésbé vonzó, hiszen sokkal nagyobb hatást lehet elérni egy-egy közösségi média oldallal, mint évek munkájával egy ifjúsági szervezetben.
A szakértő úgy gondolja, hogy az ifjúság érdekképviseletnek nincsenek meg a megfelelő keretei. Létezik például egy Nemzeti Ifjúsági Tanács nevű ernyőszervezet, de ennek gyakorlatilag nincsen társadalmi hatása. „Amíg nincs struktúra, addig igazából az ifjúsági szervezetek valójában a saját levükben főnek. Elképzelik, hogy mit kéne csinálni, de egyfunkcióssá válnak, csinálnak valami botrányt, akciót, de mást nem”.
Szerinte például a német Zöld Párt esetében az látszik, hogy ha valaki elkezdi a munkát helyi aktivistaként 16 évesen, akkor utána tovább tud lépni, és lehet képviselő vagy foglalkozhat várostervezéssel, és szép lassan országos politikussá válhat. Van egy intézményes karrierút, Magyarországon viszont hiányzik a mintaadás. A sikeresség inkább egyéni szerencsén múlik, mint a kitalált struktúrán, lépcsökön. Oross úgy látja:
A magyar politikának van egy generációs jellege. Az egy időben belépő szereplők együtt mozognak, és utána – ez a mi politikánknak egy rákfenéje – egyszerre is mennek ki a politikából.
