Tömpe István: Farvízi hajósok
A NER saját üzemeltetésű valóságában a médiafogyasztók a biztató és nyugtató hírek mellé kapják a kormány által hárított háborús veszély történeteit. A fő irány: a háborúig és a szankciókig minden jó volt, aztán jött a háborús infláció, továbbá a 12 évvel ezelőtti kormányok máig ható válságot gerjesztettek, de hát ilyen a baloldal. Bár megkezdődött az agyak kondicionálása a közelgő válságra, napjában százszor ismétlik, hogy a dolgok értő kezekben vannak, nem lesz intézkedési csomag, magyarként pedig erősek, egységesek, eltökéltek és kivételesek vagyunk.
A szavazópolgárok persze a miniszterelnöke szavai mellé aggasztó számlákat és bolti árcédulákat is kapnak. Az emelkedő infláció, a költségvetés egyre dráguló finanszírozása már a háború előtt is veszélyként mutatkozott, azóta még inkább. Néhányan talán kezdik megérteni, hogy a választási ajándékok tovább fűtötték az addig is durván felpuffasztott keresletet. A felgerjedt kormánypárt a kampány során minden addiginál több pénzt osztott szét, az összeroskadó ellenzék által képviselt veszélyhez képest különösen sokat. A kormány jókat ivott (költött) a medve bőrére is, holott a beruházásokhoz az EU-támogatások a mai napig nem érkeztek meg.
A piacra szakadó pénzt magasabb betéti kamattal valamennyire le lehetett volna kötni, csakhogy az emeli a hitelkamatot, vagyis fékezi az erőforrásaihoz képest túlpörgetett gazdasági növekedést.
Tamás Gáspár Miklós: Hetven év
Az afrikai menekültek („migránsok”) megostromolták Melilla exklávé határkerítését, elhárításukban együttműködött a marokkói és a spanyol határőrség. Ennek az együtt munkálkodásnak az eredménye: 23 halott, sok sebesült. A magyar állam két vezetője (a miniszterelnök és a külügyminiszter) kijelentette, hogy a magyar határt „migránsok” százezrei támadják. Ugyanez a magyar állam hivatalosan megállapította, hogy a magyar–szerb határnál hatezer „migráns” szeretne átjutni. Mindenkinek joga van belépni és az erre kijelölt területen várakozva menekültstátuszt kérelmezni, a jelentkezők vizsgálat nélküli kitoloncolása (push-back) jogellenes és tilos, márpedig az említett állam ezt minden ilyen esetben alkalmazza.
A CEU egyik diákját, Ahmed Szamír Szantávit, aki Bécsből hazautazott Egyiptomba meglátogatni a szüleit és folytatni kutatásait az egyiptomi nők helyzetéről, 2021. február 1-jén elfogták, börtönbe vetették, bekötötték a szemét, többször súlyosan megverték, az ügyészség öt nappal később terrorizmussal (?!) vádolta mindenféle bizonyíték nélkül. 2021. június 22-én négy évre ítélték „álhírek terjesztéséért”. Negyvennapos éhségsztrájkkal tiltakozott. Az ítéletet később megsemmisítették, ám 2022. július 4-én a följebbviteli bíróság a születésnapján három évre ítélte ismét „álhírek terjesztéséért”. Nem tudni, milyen „álhírekről” van szó. A CEU rektora és szenátusa meg az elüldözött egyetemet befogadó Ausztria kormánya az egyiptomi vezetőkhöz és hatóságokhoz fordult az ügyben, egyelőre hiába.
Petschnig Mária Zita: Valódi válság és látványos pótcselekvés
Az Orbán-kormány általános megoldásként újfent a kommunikációt használja. Részben mindent a háborúra ken (ennek szélsőséges megnyilvánulása volt, amikor Menczer Tamás a solymári vízhiány okaként is a háborút jelölte meg). Részben azt hangsúlyozza, hogy nem kell félni, mert ugyan a meghatározó országokban direkt recesszióba vezetik a gazdaságokat, de nálunk ilyen nem lesz, a kormány egyébként is megvédi a családokat (ellenőrizhetetlen ígéret), a nyugdíjasokat (a jogszabályi kötelezettségek keretei közt), a munkahelyeket (a közszférában most készülnek elbocsátásokra, a versenyszférában pedig ez csak a bérterhek enyhítésével volna elérhető, de erről nincs szó), és marad a „rezsicsökkentés” (e „szent tehénnel” hatalmas terhet vállalva – mindannyiuk számlájára! – azokat is védi, akik nem szorulnának rá). Ezzel a megvezető politikával Orbánék rontják a társadalomnak a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodási kényszerét és képességét. A „nyájszemlélet” erősítése kikapcsolja az alattvalók (polgárok?) megoldáskeresését, innovációs képességét, készségét és kényszerét.
Az oltár és a trón szövetsége – Perintfalvi Ritával Fóti Tamás beszélgetett
Perintfalvi Rita a grazi egyetem teológusa, 2010 óta tanít Ausztriában. Bírálja a magyar egyházakat, amiért nem lépnek fel elég aktívan az Orbán-kormány jogsértéseivel szemben, a katolikus egyházat pedig különösen azért, mert a legutóbbi választásokon nyílt kampányt folytatott a kormánypártok mellett. Kritikája miatt a Magyar Katolikus Püspöki Kar feljelentette a grazi megyéspüspöknél. Progresszív hívőként egyenlőséget követel a nők számára az egyházon belül. Nagy port vert fel tavaly megjelent könyve, amely az egyházon belüli szexuális visszaélésekkel foglalkozott. Úgy látja, az egyház ultrakonzervatív nézetei állnak annak hátterében, hogy zsugorodik a hívek száma.
Kovács Zoltán: Kissé erőteljes
Július 11-én, egészen pontosan három nappal azután, hogy az igazságügyi miniszter hitet tett a törvényalkotás előtti egyeztetés fontosságáról, a kormány nem egészen huszonnégy órán belül keresztülverte a parlamenten azt a törvényt, amelyik reális számítások szerint több százezer kisadózó életét írja át, jelentősen szűkítve ezzel az eddig így adódók körét, ráadásul az érintetteknek év közben kell alkalmazkodniuk az új adószabályokhoz. A tárca szerint az új szabályozásra azért van szükség, mert a beérkező adatok és a kamarai visszajelzések alapján egyes munkaadók katás jogviszonyba kényszerítették munkavállalóikat, ezzel az államkasszát, a munkavállalókat és a tisztességes adózókat is megkárosították.
Tegyük föl, hogy ez így van, és sok katás vállalkozó visszaélés. De ez az adójogszabály 2012 óta él, tíz éve hatályos, és ezesetben most nem is a rendelkezés tartalmáról, hanem megváltoztatásának olyan módjáról van szó, amit, mint föntebb olvashattuk, a kormány is kifogásolhatónak, sőt megszüntetendőnek tart. Olyannyira, hogy a rossz és törvénysértő gyakorlat megváltoztatásának ígéretét beépítette az unióval történő megállapodás keretébe. Mondhatnánk, ennyit ér a kormány szava.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
