Emmanuel Macron alig másfél hónappal a francia elnökválasztás előtt, most a héten jelentette csak be hivatalosan az újraindulását, mégis nyeregben érezheti magát a hatalomért zajló versenyben.
A 44 éves államfő elfogadottsági rátája 30-40 százalék között mozog, a koronavírus-járvány miatt hozott korlátozások miatt sok korábbi támogatója elpártolt mellőle, és a gazdasági nehézségek is indokolnák, hogy veszélyben legyen az elnöki széke. Ám Macron legesélyesebb és jobbára szélsőséges nézeteket valló kihívói jelentős részben egymással versenyeznek, például azzal kapcsolatban, hogy milyen intézkedéseket hoznának az ország muszlim kisebbsége ellen. Így a kérdés leginkább az, hogy Macronnak kivel kell majd megmérkőznie az elnökválasztás második fordulójában. Ez idő szerint azonban bármelyiküket legyőzné.
Egymással harcolnak, nem Macron ellen
Az elnökválasztás első fordulóját április 10-én rendezik meg. Macron szép számmal gyülekeznek, de a felmérések szerint csak három erősen jobboldali jelöltnek lehet beleszólása a küzdelembe.
Egyikük az Európa-szerte jól ismert Marine Le Pen, akinek családnevét apja révén évtizedek óta a szélsőjobboldallal azonosítják Franciaországban. Az akkor még Nemzeti Frontként ismert, ma már Nemzeti Tömörülés néven futó párt elnöke 2017-ben ki-ki meccset vívott Macronnal a második körben, de csak a szavazatok harmadát szerezte meg, noha az első fordulóban csak három százalékponttal maradt el Macrontól (24 vs. 21 százalék).
Le Pen szűk egy éve még fej fej mellett állt Macronnal a felmérések szerint, sőt egyes kutatások alapján vezette is a népszerűségi rangsort, ma már azt sem jelentheti ki egyértelműen, hogy ő a szélsőjobb első embere, mert Eric Zemmour iszlámellenes médiasztár szinte a semmiből felemelkedve komoly nyomás alá helyezte, és esélye van arra, hogy az első körben lenyomja Le Pent.
Zemmour nevét Franciaországban régóta ismerik rasszista megnyilvánulásai miatt. Nyíltan vallja, hogy nem szabadna senkinek állampolgárságot adni csak azért, mert Franciaországban született, és betiltatná a külföldi eredetű keresztnevek használatát is. Ugyan megosztó figura, mégis sikerült vérfrissítést végrehajtania a szélsőjobbon, miközben Le Pen nem tudott megújulni.
A harmadik jelölt, aki szóba jöhet Macron ellenfeleként a második fordulóban, Valérie Pécresse, aki még tavaly júliusban jelentette be indulását. Akkor úgy fogalmazott, készen áll arra, hogy ő legyen az ország első női elnöke.
Ugyan ő a tradicionális jobbközép Köztársaságiak (LR) jelöltje, megszólalásai olykor Le Pen és Zemmour szavaira emlékeztetnek: a közelmúltban felvetette, hogy a bevándorlók elrettentése érdekében falat kellene építeni Európa köré, mivel épp lecserélődik a kontinens lakossága, a migránsok pedig próbálják az őslakos franciák helyét átvenni az országban.
A megközelítőleg harminc jelölt között ott van még
- a baloldali populista Jean-Luc Mélenchon, akinek a támogatottsága most 10 százalék körül mozog, noha öt éve kis híján 20 százalékot szerzett az első körben, és bár csak a negyedik lett (Francois Fillon volt köztársaságpárti kormányfő mögött), kevesebb mint 2 százalékponttal maradt le a második fordulót érő második helyről, azaz Marine Le Pen mögött.
- Említésre méltó a Zöldek jelöltje, Yannick Jadot EP-képviselő,
- valamint a kommunista Fabien Roussel, akik 5 százalék körüli szavazatmennyiségre szavazhatnak,
- továbbá Christiane Taubira volt igazságügyi miniszter, aki húsz évvel ezelőtt már indult az elnökválasztáson a radikális baloldal színeiben, és 2 százalékos eredményt ért el,
- illetve a szocialista Anne Hidalgo, a 2014 óta regnáló párizsi főpolgármester, ám az ő támogatottságuk nem éri el az 5 százalékot sem.
Macron ellenfélre vár
Az Ifop-Fiducial legfrissebb, múlt héten publikált közvélemény-kutatása szerint Macron jelentős főlénnyel viheti majd az első kört a többiek előtt, de arra neki sincs esélye, hogy a voksok több mint felével egyből be is húzza a választást.
Az ukrajnai háború kiötése óta az államfő megerősödött, a szavazatok 28 százalékára számíthat a legfrissebb felmérés alapján, mögötte viszont nagy a torlódás, és egyelőre megjósolhatatlan, hogy ki futhat be másodikként. A kutatás szerint
- Le Pen 16,
- Zemmour 14,
- Pecresse pedig 13 százalékon áll,
ezek pedig olyan minimális különbségek, hogy messzemenő következtetést aligha lehet levonni belőlük.
Mint említettük, hasonló volt a helyzetben öt évvel ezelőtt is, amikor Macron 24, Le Pen 21, Fillon 20, Mélenchon pedig 19,6 százalékot szerzett az első körben, de mivel a második fordulóba csak az első két helyezett juthat be, ezen az 1-2 százalékon (ami a legutóbbi, 36 milliós részvételből kiindulva nagyjából félmillió szavazatot jelent) nagyon sok múlik majd.
Elemzők szerint a 63 éves Zemmournak az lehet a célja, hogy Le Pen legyőzésével kivonja őt a forgalomból, és 2027-ben már a szélsőjobboldal egyedüli jelöltjeként induljon harcba – noha Le Pen egyébként tíz évvel fiatalabb nála.
Le Pen és Pécresse ellen várhatóan 56 százalékot szerezne, Zemmourt pedig ennél is nagyobb különbséggel verné a Szocialista Pártból induló, de inkább centrista, liberális, Európa-párti elnök.
Macron számára kedvező lehet, hogy a szélsőjobboldal a Zemmour–Le Pen csata miatt rendkívül megosztott, és bármelyikük jutna is tovább a második fordulóba, alacsony lenne az átszavazási kedv egyik jelölt oldaláról a másikra. Mindeközben a baloldal szétesett és erőtlenné vált, az összes baloldali kötődésű jelölt összeadva is jó, ha 25 százalékot tud felmutatni.
Ki a kevésbé rossz
A három legesélyesebb ellenjelölt, Zemmour, Le Pen és Pecresse egyaránt arra fűzte fel választási kampányát, hogy ki milyen módszerekkel toloncolná ki vagy lehetetlenítené el a Franciaországban élő muszlim kisebbséget, csakhogy az Ipsos kutatása szerint a szavazókat ennél jobban foglalkoztatja a vásárlóerő gyengülése és a koronavírus-járvány kezelése. Új elem az ukrajnai háború ebben a tekintetben, ami továbbra is Macron malmára hajtja a vizet, mert a többség szerint a francia kormány jól reagált a krízisre az első napokban.
Ezzel együtt amennyiben az elnökválasztás egy népszavazás lenne, és a jelenleg az Európai Unió soros elnöki tisztét is betöltő Macron mellett vagy ellen kellene szavazni, az elnöknek a választás napján minden bizonnyal lejárna a mandátuma. Esélyeit az adja, hogy a második fordulóban a többség valószínűsíthetően őt tartaná az alkalmasabb jelöltnek, mint a három felsorolt kihívó közül bárkit. A második körben a választók hajlamosabbak arra a jelöltre behúzni az ikszet, akit kevésbé utálnak, vagy akiről úgy gondolják, ő lehet a kevésbé rossz választás.
