Kérette magát mind a 2019-es önkormányzati választások előtt, hogy induljon a főpolgármesteri címért, aztán tavaly év végén is úgy fogalmazott, hogy a háta közepére kívánkozik a miniszterelnök-jelöltség, mégis harcba száll Karácsony Gergely, aki a Párbeszéd, MSZP és az LMP miniszterelnök-jelöltje. „Azt nagyjából helyesen mértem fel, hogy ha elindulok miniszterelnök-jelöltként, akkor borzasztó nehéz kampánynak nézek elébe, és az embernek mérlegelnie kell, hogy mi az, amit elbír, fel kell készítenie magát, hogy kibírja. Ezen túl vagyok, alaposan meggondoltam, és ha beleállok valamibe, akkor abba bele van állva” – mondta a 444.hu-nak adott interjúban Karácsony arra, hogy miért húzódozott jó darabig.
Úgy érzékeli a főpolgármester, hogy a kormányoldal, a fideszes ellenfelei minden erőforrásukat arra használják, hogy őt támadják, és ne a többi ellenzéki miniszterelnök-jelöltet, akik, ahogy fogalmazott, „ennek a szélárnyékában szabadon tudnak kampányolni.” A nyilvános Facebook- és Youtube-költéseket összeszámolta, és azokon a felületeken a kormánypárti hirdetésekre költött pénz kétharmada ellene irányuló kampányokról szól, vagyis kétszer annyit költ a kormányoldal az őt besározó hirdetésekre, mint a többi ellenzéki jelöltet támadó hirdetésekre. Ez is azt mutatja Karácsony szerint, hogy a kormányoldal elsősorban az ő jelöltségét szeretné megakadályozni.
Szerinte a jövő évi választás igazából kétszereplős.
Azt gondolom, hogy 2022-ben vagy Orbán Viktor lesz a miniszterelnök, vagy én.
Azt látja a többi ellenzéki jelöltnél (akikről elmondta, hogy becsüli őket), hogy úgy vannak vele, hogy ha összeállnak, akkor nyernek, Karácsony szerint azonban csak arról van szó, hogy akkor van esély nyerni. „Az a különbség, hogy nem látom a többieknél azt a politikai stratégiát, amivel a bizonytalan szavazókat el lehet hozni a változásra szavazni. Mindenki miniszterelnök-jelöltként a pártját akarja pozicionálni, de senki sem készül arra, hogy valóban miniszterelnök lesz. Mert ez nem csak a pártszavazókról szól, a ma pártnélküliek megnyerése nélkül nincs változás.”
Úgy fogalmazott, hogy „ennek a társadalomnak a legnagyobb problémája ez az elképesztő mértékű megosztottság mindenben: érzelmileg, társadalmilag, a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésben. Akik ma Magyarországon élnek, azok nem érzik, hogy egy politikai közösség tagjai volnának. Ez Magyarország legnagyobb problémája.”
