Közélet vélemény

A baráti légkör azt jelentette, hogy az elvtársak egymás haját tépték

Obama emlékiratot ír. Sarkozy a vádlottak padján. Nyelvtanulás az óvodában. Nemzeti szál az európai méretű botrányokban. Írások az Élet és Irodalom legújabb számából.

Ádám Péter: Ex-államfő a vádlottak padján

Volt köztársasági elnököt – újdonság a francia igazságszolgáltatás meg az V. Köztársaság történetében – korrupció miatt most ültetnek először a vádlottak padjára. Igaz, nem ő az első államfő, aki ellen per volt folyamatban. Nicolas Sarkozy közvetlen elődjének, Jacques Chiracnak azonban csak „közpénzek elsikkasztásáért” és „bizalommal való visszaélésért” kellett bíróság elé állnia (az azóta elhunyt államfőt 2011-ben bűnösnek is találták, és idős korára való tekintettel két év felfüggesztett börtönre ítélték). Sarkozy viszont, ha a volt államfőt a bíróság bűnösnek találja, tíz év börtönre és egy millió euró pénzbüntetésre számíthat, a honpolgári jogoktól való megfosztást meg a közfunkciók betöltésének tilalmát nem is számítva. De ez csak első pere a volt államfőnek, aki ellen jelenleg egyszerre több bírósági eljárás van folyamatban. Az úgynevezett a 2012-es elnökválasztási kampány illegális finanszírozásával kapcsolatos Bygmalion-ügyben például a bíróság 2021 márciusában fog ítéletet hozni. És ott van még – bűnszövetkezetben elkövetett bűncselekmény és korrupció vádjával – a líbiai pénzekből finanszírozott 2007-es elnökválasztási kampány botránya, hogy a többiről már ne is beszéljek.

Mi ez?

Hetente egy-egy részletet mutatunk az Élet és Irodalom legújabb számából. Ha tetszik, az írásokat elolvashatja a www.es.hu oldalon vagy a péntekenként megjelenő lapban. Már online is: www.es.hu/elofizetes

Balla Eszter: Obama – könyv az első ciklusról

A múlt század elejétől, Theodore Roosevelt óta szinte kötelező elnöki memoárt kiadni, amelyben a leköszönő amerikai vezető – hivatali éveinek vége után – összefoglalja tapasztalatait. A politika megszállottjai pedig izgatottan várják, hátha kiderül valami titok, magánéleti botrány. De rendszerint csalódnak. A memoárok túl óvatosak, nem sok új vagy szenzációs tényt fednek fel, már azért sem, mert a kiadás előtt nemzetvédelmi szempontból is cenzúrázzák a műveket.

Barack Obama könyve sok tekintetben szakít a hagyományokkal. Nem vette igénybe szellemíró segítségét, teljes egészében saját maga írta. A 701 oldalas terjedelem pedig messze meghaladja a korábbi művekét, ráadásul a kötet csak az első, a 2008–2012-ig terjedő elnöki ciklust öleli fel. De készül a folytatás.

Cseresnyési László: Üzenet a levesből

A helyzet tehát az, hogy csakis a kötelező foglalkozásokon kívüli idő használható arra, hogy az óvodások idegen nyelveket tanuljanak. Egyszerűbben fogalmazva: a nyelvtanulásban csak azok vehetnek részt, akik erre külön igényt jelentettek be. Két óvodai csoportot kell tehát kialakítani, mert lehetnek olyan szülők, akik tartanak a német vagy angol nyelvoktatással járó esetleges traumától. Megjegyzem, nem találtam egyetlen adatot sem arra, hogy az elmúlt kilenc évben bárki is felvetette volna a 2011-es törvény olyan értelmezését, miszerint a világnyelvek óvodai oktatása csak szigorú feltételek között engedélyezhető. Talán azért nem találtam ilyen adatot, mert sokáig a mérvadó kormányzati tényezők is úgy látták: a nyelvtanulás korai megkezdése jó dolog, azaz „nemzeti érdek”. Ma viszont már van olyan felfogás, hogy nem megengedhető az, hogy az engedélyeztetési eljárást kikerülve tanulhassanak angolul a gyerekek az óvodában. Magam is tapasztaltam, hogy hová vezetett a nyelvoktatás szabadossága például Hollandiában, ahol eleddig nem találkoztam olyan személlyel, aki nem beszélt volna folyékonyan angolul (és persze németül).

Kovács Zoltán: Élet

A magyar kormány ezt az egész vétóhistóriát valamiféle szabadságharcnak állítja be, kicsit nehezíti a helyzetet, hogy egyre szélesebb körben erősödik az a vélemény, hogy a szabadságharc mögött a hihetetlen összegű uniós pénzek ellenőrzés nélküli felhasználása rejlik. Ilyenben mindig jók voltunk. Még a húszas évek frankhamisítási botrányában is volt nemzeti szál: amikor magyar jobboldali körök ezerfrankos bankjegyek tömeges hamisításával akartak bosszút állni Franciaországon a trianoni békeszerződésért, valamint pénzt biztosítani irredenta vállalkozásaikra. Miután azonban 1925. december 14-én Jankovich Arisztid huszárezredes Amszterdamban lebukott, amikor épp hamis ezerfrankosokat próbált elsütni egy bankban, egymás után buktak le a hazafiak. Hamburgban, Koppenhágában, Milánóban. A botrány hamarosan elérte a magasabb köröket is: Bethlen István miniszterelnököt, Teleki Pál volt miniszterelnököt, akiknek közvetlen közreműködésük nem, de tudomásuk volt az ügyről. Azóta sem volt ekkora sajtója Magyarországnak, bár a Szájer-ügy erősen közelít.

Széky János: Egy este Varsóban

A kommunista diktatúra idején volt a híreknek egy jól kezelhető értelmezési kódja, ezt bizalmasan még tanították is az újságíró-iskolán: az, hogy „a tárgyalások nyílt, baráti légkörben folytak”, azt jelentette, hogy az elvtársak egymás haját tépték, amennyiben volt nekik (illetve szovjet viszonylatban azt, hogy Brezsnyev üvöltött és fenyegetőzött, a tárgyalófél pedig behúzta a nyakát). Hasznos volna az ilyesmi most is: kedd este, varsói megbeszélése után Orbán angol nyelvű interjút adott a Polsat tévé híradójának, s ebből egy morzsányit a Facebook-oldalán is közzétett. Annyi derült ki belőle, hogy a két ország álláspontja „teljesen egybeesik létfontosságú nemzeti érdek[ek]ben” (a többes számot én teszem hozzá, az elhangzott, nyelvtanilag hibás mondatból hiányzik), továbbá olyat is mondott (ez a közreadott angol részletben már nem szerepel), hogy „megállapodtunk több témában”. Akárhogy nézzük, ez nem azt jelenti, hogy – a Varsói Szerződés nyelvezetén – „a teljes nézetazonosság jegyében folytak” az elvtársi megbeszélések. Nesze, kevés, fogd meg jól.

Hasonlóan sejtelmes a folytatás. „Jó esélyünk van a győzelemre a magyar és lengyel nézőpontból, ha [jól megnyomja a feltételes kötőszót] a dolgok megfelelően folytatódnak az elkövetkező két napon.” Mi mindig győzünk, ha nem, tessék azt is úgy értelmezni, ahogy én mondom. Mire ez a lapszám megjelenik, talán tisztázódik, hogy ki győz milyen nézőpontból. Vagy nem.

Fogalmunk sincs, pontosan miről tárgyaltak Varsóban, és miben állapodtak meg. Csak légkör elvtársiassága felől nem lehet kétség.

Orbán valamiféle csöndes megállapodásra célozgat a lengyelek és a soros elnökséget adó németek között. Lengyel forrásom szerint arról lehet szó, aminek a látható részét hétfőn hozták nyilvánosságra: a Jog és Igazságosság pártja német áldással – az Orlen állami olajtársaságon keresztül – megvette a Verlagsgruppe Passau holdingtól a Polska Press médiacéget, és ezzel többek közt húsz regionális napilapot. Ez volt az ára, hogy a lengyel kormány elálljon a vétótól. Orbán azért repült el villámlátogatásra Varsóba, hogy tesztelje Kaczyńskiék eltökéltségét, mert nem akar egyedül maradni. Jósolni oktalanság, a posztkommunista rezsimek világában meg végképp, mert sem a szándékokat nem lehet pontosan ismer, sem az információkra mérget venni.

Szponzorált tartalom

A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.