Közélet

Orbánék Brüsszellel fizettetnék ki a családtámogatást

A kormány Brüsszelből érkező támogatásokból finanszírozná családpolitikai programját, a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda a turisztikai területen tartja rajta a szemét – olvasható ki a lapunk birtokába került kormányzati dokumentumból. A decemberi alapverzió az Innovációs és Technológiai Minisztériumban készült, forrásaink szerint az elképzelések folyton változnak, ám a szöveg és az informátorainkkal folytatott beszélgetések kirajzolják, milyen logika alapján költené el a kormány a következő költségvetési ciklusban Magyarországra érkező támogatásokat.

Magyarországnak jóval kevesebb forrás jut a 2021-2027-es uniós költségvetési ciklusban, mint a 2014-2020-as időszakban – ennyi mondható jelenleg biztosan, a pontos támogatási összeg ugyanis nem tudható, mivel az EU költségvetését még nem fogadták el, várhatóan február végén szavaznak róla a tagállamok. A Bruxinfo információja szerint a bizottsági javaslat 24, a finn elnökségé pedig 27 százalékkal nyesné meg a magyar felzárkóztatási forrásokat. Durván a negyedével kevesebb támogatást kaphat tehát Magyarország, ami nagyjából 5,7-6,5 milliárd eurós érvágás. A legtöbb uniós forrást menedzselő és

a támogatás felhasználását, a fejlesztéseket koordináló Innovációs és Technológiai Minisztérium előterjesztése mindenesetre összesen 6890 milliárd forinttal kalkulál (amiben már benne van a 15 százalékos önrész is).

A lapunk birtokába került minisztériumi dokumentum még decemberben készült, informátoraink szerint azóta is zajlik a vita a koncepcióról. Az előterjesztésben rögzítik: a pénz zömét a kormány korábbi döntésének megfelelően vállalkozás-, illetve infrastruktúrafejlesztésre szánták, e két cél vinné el a pénz 33, illetve 43 százalékát, a többi 24 százalék pedig „humán beavatkozásokra” jutna.

Palkovics László innovációs és technológiai miniszter. Fotó: Bielik István / 24.hu

Ezen belül a mozgásteret szűkíti, hogy különféle kormánydöntésekkel több mint 1200 milliárd forintot korábban már elígértek (például a Modern Városok Program fejlesztéseire), másrészt az Európai Unió is előír kötelező minimumokat. Az EU a felzárkózási pénzek felhasználásához célokat is megfogalmaz, a tagállamoknak a támogatási keretek meghatározott részét ezeknek megfelelően kell felosztaniuk. Kötelező minimumot kell teljesíteni például a kutatás, fejlesztés, innováció, a fenntartható városfejlesztés, a társadalmi felzárkózás, a szociális és egészségügyi rendszerek megújítása területén. Az uniós szakpolitikai célokat – a zöldebb, karbonszegény Európa, az intelligensebb, jobban összekapcsolt, szociálisabb, illetve a polgárokhoz közelebb álló Európa – ugyan nem veti el a kormányzati előterjesztés, ugyanakkor két újdonság is felbukkan a csomagban, mindkettő arra irányul, hogy a támogatási forrásokat utaló Európai Bizottságtól minél jobban függetlenedjen a magyar kormány, minél kevesebbet kelljen egyeztetni arról, mire és hogyan használja fel a Brüsszelből érkező pénzt. Ezt szolgálná

  • az operatív programok számának csökkentése, valamint
  • a „nemzeti eljárási eszköz” nevű kormányzati program bevezetése.

Utóbbit úgy kell elképzelni, hogy a kormány saját szája íze szerint kiemelt, integrált fejlesztéseket valósítana meg úgy, hogy ehhez több helyről, különböző operatív programokban található támogatásokból szedné össze a pénzt, magáról az integrált fejlesztésről, az így összeálló programról pedig nem kellene egyeztetnie a brüsszeli bürokratákkal.

Ugyanez volna az előnye az operatív programok csökkentésének: a kormányzati érvelés szerint három operatív program esetén sokkal kevesebbet kellene egyezkedni az Európai Bizottsággal, akkor is, ha menet közben esetleg módosulnának a programok. Az operatív programokon belül az egyes prioritásokon belül valóban könnyebb tologatni a forrásokat, míg a prioritások és az egyes operatív programok között sokkal nehézkesebb, mivel brüsszeli jóváhagyás kell hozzá, ugyanakkor

az Európai Bizottságot kerülő technika szembemegy a több évtizede működő uniós felzárkóztatási fejlesztéspolitikával.

Annak a lényege az volna, hogy az uniós támogatásokkal közös értékrend mentén adjanak lökést a kevésbé fejlett tagállamok gazdasági-társadalmi fejlődésének – hívta fel a figyelmet kérdésünkre az alapvetésre Heil Péter, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség korábbi elnökhelyettese.

Az innovációs tárca említett előterjesztésében számos nyitott kérdés van, köztük egy uniós unikum: legyen-e önálló családügyi operatív program? Ugyancsak felvetik az önálló digitális operatív program létrehozását, illetve hogy maradjon-e jelenlegi rendszer vagy integrálják a területi fejlesztéseket, építsék be a különböző fejlesztési projektekbe. A döntés a kormányra vár, de a 24.hu úgy tudja, az eredeti, a mindössze három operatív programos javaslathoz képest nagyobb a támogatottsága annak, hogy hat operatív programmal kopogjanak Brüsszelben partnerségi megállapodást kötni.

A dokumentum szerint a kormány politikájának hangsúlyossá tétele érdekében vetődött fel a javaslat, hogy külön programba gyúrják össze a családhoz kapcsolódó, eddig széttagolt beavatkozásokat. Felelőse Kásler Miklós minisztériuma lenne, és olyan címszavak szerepelnek az operatív programban, mint a családbarát Magyarország, az egészséges család és a családbarát infrastruktúra. A családügyi fejlesztésekre a forrást értelemszerűen a többi humánfejlesztésre szánt támogatásból kellene kikanyarítani. Kevésbé lenne ugyanakkor rizikós, ha a központosított családügyi fejlesztéseket kormányzati programként, nemzeti eljárásrendben futtatnák, akkor az előterjesztők szerint nem tehetne keresztbe Brüsszel, nem kellene az intézkedésekhez az Európai Bizottság hozzájárulása. Emellett ezeknek a kormányzati programoknak „politikai kommunikációs haszna is van” – említik meg az előterjesztők, hogy azért nem csak a fejlesztések számítanak. Amint azt is előrevetítik, hogy nagy karmozdulatokkal terítik majd az eurókat, mert „a jövőben is szükség lesz gyors forrásfelszívást biztosító, széles kedvezményezetti kör számára lehívható műveletekre”.

Kásler Miklós. Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Többféle verziót vázol az előterjesztés a területfejlesztésre, és nem titkolja, hogy a következő hét év legnagyobb kihívása a regionális különbségek csökkentése, régióink uniós átlag felé való elmozdítása. A helyzet ugyanis aggasztó, a húsz leghátrányosabb európai régióból négy magyar. Az innovációs tárca javaslata az, hogy a leginkább lemaradt térségekre kell koncentrálni a támogatásokat. E kijelölt térségekben a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa mintájára térségi tanácsokat állítanának fel, amiben garantált a kormányzati többség: az elnököt a kormány jelölné ki, helyet kapnának a megyei önkormányzatok és a megyei jogú városok önkormányzatai, továbbá a kormányzati oldal szereplői. A területfejlesztés beolvasztása-integrálása úgy tudjuk, nem élvez kormányzati berkekben teljes támogatást, megtartanák a jelenlegi konstrukciót, és önálló operatív programként futna – más kérdés, hogy ennek az uniós fejlesztéspolitikában kiemelten kezelt regionalitáshoz sok köze nincs, a régiókból induló, alulról szerveződő programok helyett felülről vezérelt, központosított a magyar szisztéma.

Sokba fog kerülni, ha nem kérnek uniós pénzt Budapest fejlesztésére

Ugyancsak döntésre vár, mit kezdjenek a területi fejlesztések között szereplő főváros ügyével, amelynek uniós forrásból megvalósuló fejlesztéséért finoman szólva nem harcolna a kormány. Palkovicsék előterjesztésében összesen 634 milliárd forint beruházás szerepel Budapest területén, igaz, ennek zömét, 550 milliárdot környezetvédelmi és közlekedési projektek (HÉV-rekonstrukcióra, illetve a Soroksári Duna-ág rehabilitációja) vinnének el, városfejlesztésre a következő 7 évben 59 milliárd, humán célokra 25 milliárd forint jutna.

 

Az előterjesztés úgy fogalmaz, hogy ez az alapjavaslat „a felmerülő megalapozott igényekhez képest jelentősen alulfinanszírozza a fővárost”, és ennek az lesz a következménye, hogy később teljes egészében a nemzeti költségvetésből kell finanszírozni az elengedhetetlenül szükséges beruházásokat. Ennek elkerülése érdekében azt javasolták Palkovicsék, hogy alkalmazzanak „a fejlesztési igényeket és a költségvetési szempontokat optimalizáló forgatókönyvet”, magyarul: vonjanak be több uniós forrást a fővárosi fejlesztésekre. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a politikai racionalitásnak köszönhetően úszhatná meg Budapest a legrosszabb verziót: a tárca szakemberei ugyanis arra jutottak, egyes projekteket nem lehet nem megcsinálni, így viszont inkább brüsszeli eurókból, mint budapesti forintokból finanszíroznák a beruházásokat. Ebben a kérdésben legalább elvi szintű döntést sürgetnek az illetékesek.

Az előterjesztés alapján aligha indulnak neki tiszta szívvel a partnerségi megállapodásnak. Azt írják, hogy

az EU-nak már nem célja felzárkóztatni a közép-európai országokat, sokkal inkább a kohéziós támogatásokat az uniós magországok gazdasági érdekeinek kívánják alárendelni.

Ennek megjelenési formái volnának az Európai Bizottság által előírt, már említett minimumok, országspecifikus ajánlások, márpedig ez Palkovicsék fordításában „csorbítja a nemzeti szakpolitikai mozgásteret”. Ezek ellenszereként találták ki az operatív programok csökkentését és a kormányzati programot. Az előterjesztők ugyanakkor maguk is elismerik, hogy nem rizikómentes a próbálkozás, az Európai Bizottság az uniós pénzek szabálytalan felhasználását ugyanis egész operatív programok felfüggesztésével torolhatja meg. De úgy tűnik, bíznak a jó szerencsében, abból kiindulva, hogy a bizottság eddig csínján bánt a büntetésekkel: 2014-2020 között 8 felfüggesztésből csak kettő érintett teljes operatív programot. Ehhez nagyot kellett hibázni, rendszerszintű hibát találtak a brüsszeli revizorok.

A brüsszeli oldalon ugyanakkor egyre szaporodnak a fenntartások, az uniós pénzek elköltése közben tapasztalt rendszerszintű szabálytalanságok, korrupciós ügyek miatt. A lapunknak nyilatkozó Balázs Péter volt külügyminiszter, egykori uniós biztos az operatív programok számának csökkentését és a területfejlesztési pénzek központosítását csak technikai részletnek tekinti, a fő kérdés szerinte, hogy mennyivel csökken a 2021 és 2027 közötti időszakra a felhasználható támogatási keret. Ehhez foghatóan fontos kérdés, rászánja-e magát az Európai Bizottság, hogy szigorítsa a szankciókat azokkal a tagországokkal szemben, ahol nem átláthatóan költik el a brüsszeli eurókat – vázolta a fő szempontokat. Nem a jogállamisághoz kötött feltételességről van szó, hanem a nagy befizetők követeléséről, hogy a támogatást elcsalókkal szemben jelenleg alkalmazott puha rendszer helyett keményebb intézkedéseket alkalmazzanak.

Orbán Viktor alighanem szintén úgy gondolja, az első körös kulcskérdés az uniós támogatások összege. Évnyitó tájékoztatóján pedig újra leszögezte, politikája arra fókuszál, hogy növelje vagy legalább megteremtse mozgásterét. Minden bizonnyal ezért húzódik el a Fidesz néppárti tagságának ügye is, az érdekérvényesítés szempontjából (például a végleges támogatási összeg) korántsem mindegy, merre indul, és ezért logikus lépés, hogy a Salvini-féle frakcióhoz csatlakozást kizárta a kormánypárt. A Fidesz akár marad a legnagyobb frakcióban, az Európai Néppártban, akár a KDNP-t hagyja csak ott, hogy távozva társuralkodóvá váljon a lengyel kormánypárt vezette konzervatív frakcióban, mindkét irányba nyitva hagyja az utat, nem vág el minden szálat.

A néppárti kapcsolat valamilyen szintű megtartásának oka jól érthető a lapunk birtokába került dokumentumból is. Ennek logikájából ugyanis az következik, azért is kellene valamilyen szövetségi viszonyban maradnia, de legalább nem szembekerülnie a Néppárttal a Fidesznek, hogy a kormány az uniós reálpolitikában is érvényesíthesse a retorikai szinten képviselt politikáját, azaz függetlenedhessen a brüsszeli bürokratákat szimbolizáló bizottságtól, egyedi utakat használhasson. Ezt szolgálnák a bemutatott politikai húzások, amelyek mindegyike a mozgástér növelését szolgálja. Amikor ugyanis választhat az utak között, akkor alku-, illetve zsarolási helyzetben van.

Akármilyen furcsa, de az orbáni vízióban még a Miniszterelnöki Kabinetiroda beavatkozása is a mozgástér növelését jelentheti, hiszen az erőforrások, azaz a vagyon birtoklását is ennek a garanciájának tudja a kormányfő. Az innovációs minisztérium jelezte, a Rogán Antal vezette tárca a 200 milliárdos turisztikai kerettel kapcsolatban különjavaslatot tesz majd. Ez éppen az az ágazat, amelybe az utóbbi években a Mészáros Lőrinc és Tiborcz István fémjelezte, a miniszterelnök körül csoportosuló üzleti kör nagyon sok pénzt fektetett.

Kiemet kép: Bielik Isván / 24.hu

Ajánlott videó mutasd mind

Fű alatt osztja az adófizetői százmilliókat a Magyar Turisztikai Ügynökség

Egyedi döntésekre hivatkozva, nyilvánosan meghirdetett pályázati felhívás nélkül kap pénzt Zoób Kati divattervező, Balatonboglár fideszes önkormányzata vagy éppen egy nagyvállalkozó Kis-Balaton melletti kalandparkja. A Tiborcz István volt üzlettársához köthető bodajki kastély is az eddig titkolt közpénzcsap révén újulhat meg.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.