Az önkormányzati választás után rég tapasztalt módon kritizálták Orbán Viktort és a kormánypárt mostani irányát a vezetéstől eltávolított korábbi kancelláriaminiszterek. Stumpf István, Navracsics Tibor és Lázár János körülbelül ugyanazt hozta fel kritikaként: a fiatalokat nem sikerül elérni, rossz volt a kampány, változások kellenek.
Az elmúlt három hónapban volt ideje a Fidesz vezetésének levonni a következtetéseket. A miniszterelnök egyeztetése a fideszes választókerületi elnökökkel valószínűleg nemcsak arról szól, hogy lecserélhetnek másfél tucat vezetőt, hanem arról is, hogy megnyugtassák a helyi embereket: minden rendben lesz.
A Fidesz vereségének fő oka valószínűleg az volt, hogy ezúttal nem volt olyan politikai üzenet, amelyet a párt sikeresen használni tudott volna. Ennyiben félrevezetőek azok a hangok, amelyek azt mondják, nem sikerült megfelelően elmagyarázni az elért eredményeket a választóknak, ők ugyanis korábban sem csak az eredmények miatt szavaztak a Fideszre.
Sok múlhat azon, hogy a következő egy évben a Fidesz képes lesz-e olyan politikai üzenetet kitalálni, amivel meg tud szólítani új szavazókat. Az már az önkormányzati választáson látszott, hogy ha az ellenzék együttműködik, akkor nem elég az a két és fél milliós bázis, amit a Fidesz stabilan magáénak tud. Az ellenzéki összefogás ugyanis nem zéró összegű játék: a szavazatok nem pusztán összeadódnak, hanem a győzelem reményében azok is elmennek szavazni, akik egyébként nem tették volna, így többen lesznek az összellenzéki szavazók, mint a részek összessége.
Ha a Fidesz nagyon más típusú politikai üzenetet szeretne kitalálni, ahhoz a teljes kormányzati struktúrát át kellene alakítani. Jelenleg ugyanis az egész rendszer, együtt a fideszes sajtóval, az ellenség-központúságra hangolt. És a rendszer túl jól van beállítva ahhoz, hogy csak úgy feladják.
Most pedig az látszik, hogy keresik a következő ellenfelet. A Fidesz legjobb morális hagyományaihoz méltóan a két kiszemelt áldozat – persze eltérő módon, de – ismét a társadalom leggyengébbjei közül kerül ki. A börtönviszonyok miatt megítélt kártérítések felfüggesztése és a cigányellenes indulatkeltés természetes következménye ugyan a Fidesz eddigi politikájának, de rossz stratégia.
A Fidesz jó ideje arra építi negatív kampányait, hogy a társadalomban élő, de a civilizáltság mázával korábban lefedett reflexeket felerősítse. Ilyen volt az idegengyűlölet és félelem felkorbácsolása a migráció elleni küzdelemmel, és a lappangó antiszemitizmus szítása a Soros-kampánnyal. A miniszterelnöknek a szegregált oktatásban részesülő gyöngyöspatai romák kártérítéséről mondott szavaiból (miszerint nem helyes, hogy egy népcsoport tagjai pénzt kapnak mindenfajta munkavégzés nélkül) pedig az is látszik, mire számíthatunk a jövőben.
Ezzel a területfoglalással több baj van. Az egyik, hogy a Fidesz nem véletlenül kezdeményezte. A kormánypártnak az lett volna a legjobb, ha marad a centrális erőtér, és körülötte kétoldalt megosztott ellenzéki pártok vannak. Ehhez persze feltétel, hogy mindkét oldalon legyenek pártok, vagyis ne a Fidesz legyen az ország legjobboldalibb releváns pártja. Az ellenzéki összefogás azonban feloszlatta, kétosztatúvá tette a centrális erőteret, aminek baloldalán az ellenzék, jobboldalán pedig a Fidesz foglal helyet.
Csakhogy azzal a politikai térrel, amelyet a csúcson lévő Jobbik betöltött, a radikális párt nem tudott kormányzóképes erővé válni, mert nem tudta a centrum megfelelő részét uralni. Ennek akkor a Fidesz volt az oka, most viszont az az ellenzék vagy a nem pártválasztó szavazók lehetnek azok.
A harmadik ok, amiért téves a cigányok elleni kommunikációs harc, hogy a magyarországi cigányság többsége minden elemző szerint inkább szavaz a Fideszre, mint bármelyik másik pártra. A kormánypárt ezzel a saját szavazóinak egy részét bélyegzi meg. Az etnikailag vegyes Gyöngyöspatán is fideszes a polgármester, 2019-ben pedig 78 százalékot kapott a választáson.
Annyi előnye lehet ennek a taktikának, hogy elválik a politikai korrektség a víztől, és kiderül, hogy mit gondol a magyar ellenzék a cigányságról. Egyes felmérések szerint az ellenzéki szavazók jó része ugyanis nem kevésbé cigányellenes, mint a fideszesek, csak ez ritkán válik kampánytémává, vagyis Orbán akár a baloldalról is halászhat ezzel a tervvel.
Azt a veszélyt a cigányság megbélyegzése önmagában nem hordozza magában, hogy külföldön másképp fogják megítélni Orbán Viktort, mint most. Egyrészt a cigányok elleni támadások sem Franciaországban, sem Ukrajnában nem hatottak különösebben a vezetés külföldi népszerűségére, másrészt Orbán rég abban a kategóriában van a nyugati világ nagy részének szemében, ahonnan nehéz sokkal lejjebb csúszni. A nyílt antiszemitizmus valószínűleg súlyosabb kockázat lenne, hiszen azt aligha tolerálná Donald Trump amerikai elnök, akinek a kegyeit keresi Orbán, ráadásul a magyar miniszterelnöknek Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök is fontos szövetségese volt az utóbbi években.
Kiemelt kép: Kisbenedek Attila / AFP
