2018 elején azzal a céllal indult el egy angol nyelvű honlap, a FaithLeaks, hogy elősegítse a vallási felekezetek átláthatóbb működését úgy, hogy különböző visszaélésekkel kapcsolatos dokumentumokat hoznak nyilvánosságra. Az első ilyen történet arról szólt, hogy több éven keresztül zaklatta szexuálisan két lányát egy férfi az Amerikai Egyesült Államokban, a Jehova Tanúi (JT) egyik közösségében. Az idősebb lány 5 éves volt, amikor az apja elkezdett erőszakoskodni vele, a fiatalabb lány pedig 3.
A 24.hu-n is részletezett ügyben a JT elzárkózott attól, hogy együttműködjön a hatóságokkal, többek között arra hivatkozva, hogy ha nyilvánosságra kerülne az ügy, a feltételezett elkövető jogai sérülnének. A Jehova Tanúi ráadásul annyira nem akarták, hogy az üggyel kapcsolatos dokumentumok eljussanak a bíróságra, hogy azóta is hajlandók napi 4000 dollár büntetést fizetni emiatt.
A cikk megjelenése után jelentkezett egy olvasó, hogy szívesen megosztaná a saját történetét a nyilvánossággal. Török Csilla esete nem egészen olyan, mint a fentebb ismertetett amerikai ügy, de jól szemlélteti, hogy milyen nehéz segítséget kérni és kapni egy zárt közösségben.
A betiltás a szektáknak király
Csillával még februárban ültünk le beszélgetni egy budapesti kávézóban. Az első találkozónkra egy nagy paksamétával érkezett, évek óta dokumentálja ugyanis azokat az ellentmondásos eseteket, amelyeket vagy ő maga tapasztalt a Jehova Tanúinál, vagy külföldi lapokban és könyvekben olvasott.
19 éves koromban kerültem be a Jehova Tanúi közé egy osztálytársam révén, mert el akartam menekülni az otthoni nehéz helyzetből. Nem volt életveszélyes szituáció, de érzelmileg lemerített.
Csilla számára a tanúk közé való belépés nagyon jó megoldásnak tűnt, és máig azt állítja, hogy a későbbi negatív élmények ellenére részben tényleg az is volt.
1985-ben, jó pár évvel a rendszerváltást megelőzően csatlakozott a közösséghez, amely akkor még nem volt elismert egyház, és nem is szerették ezt a szót használni. Helyette inkább gyülekezetként hivatkoztak magukra.
A betiltás a szektáknak király, jót tesz a közösségi életérzésnek,
mesélte Csilla arról, hogy milyen volt magánlakásokban titokban összegyűlni.
Amikor 1990-ben a Jehova Tanúi megkapták a törvényes elismerést, nem sok minden változott számukra, mert korábban is kaptak már bizonyos engedményeket. A hatóságok tudtak ugyan az összejöveteleikről, de nem zavarták ezeket.
Az viszont már a rendszerváltás után újdonság volt, hogy elkezdhették építeni a budapesti fiókhivatalt az Őrtorony Társulat Németországból érkező tagjai segítségével.
A Jehova Tanúi szerkezetileg úgy épül fel, mint egy multicég. A tetején az Őrtorony Társulat New York-i központja áll, a kisebb fiókhivatalok, más néven bételek pedig úgy épülnek ki, mint egy franchise rendszer. Ugyanazok a szabályok vonatkoznak mindenhol minden tagra.
Csilla elmondása szerint nagyon aktív tag volt, ezért felajánlották neki, hogy költözzön be a budapesti bételbe és ott dolgozzon. Ő azonban nem fogadta el az ajánlatot.
Az nekem túl sok lett volna.
Helyette kapott egy kinevezést és különleges úttörő lett. Ez a nők számára elérhető egyik legmagasabb pozíció a JT-ben – a másik a bételtagság. Az úttörők prédikáló munkát végeznek, nők és férfiak is lehetnek, pásztorok azonban csak férfiak.
A közösségben végzett munka alapján különféle kiváltságokat lehet szerezni, amelyeket a munkával töltött óraszámok függvényében kapnak meg a tanúk. Csilla elmondása szerint a hagyományos vállalati munkához hasonlóan vannak emberek, akik szinte a megszállottjaivá válnak ezeknek a kiváltságoknak. Így lehet valakiből Vén az egyes kerületi közösségeket vezető Vének Tanácsában, vagy körzetfelvigyázó, akik viszont már a Vének munkáját felügyelik.
Csilla nem volt ambiciózus, nem érdekelték a jutalmak.
Én örömmel csináltam, szerettem az emberekkel beszélgetni, segíteni a problémáikban, megmutatni, hogy mit találnak erről a Bibliában. Kijelöltek egy várost, például Mosonmagyaróvárat vagy Veszprémet, hogy ott tevékenykedjek, kaptam hozzá költségtérítést. Emellett nem volt más állásom, ez volt a munkám 1993-tól 1995-ig.
A hozzá hasonló különleges úttörők ugyanolyan prédikáló munkát végeznek, mint a többi tanú, csak őket kihelyezik egy bizonyos helyre, amelyet a fiókhivatal határoz meg. A munkát kiemelt óraszámban végzik, Csilla idejében ez havonta 140 óra volt, ma már kevesebb.
A JT szervezete nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a nyilvánosság felé végzett misszió a lehető legjobb minőségben történjen. Ehhez pedig a hírnököket – akik becsengetnek a házakhoz – képezni kell.
Úttörőként ez is a munkámhoz tartozott, hogy minél több embert bevonjak a szolgálatba, és segítsek nekik, hogy hatékonyabb hírnökökké váljanak.
Csak a világi hatóságok meg ne tudják
A tanfolyamok és az evangelizációs munka mellett a tanúk életét elég szigorúan szabályozzák. Például nemcsak a házasság előtti szexuális élet vagy a házasságtörés tilos, de az is fontos, hogy a tanúk hogyan öltözködnek és kivel találkoznak.
Hallottam olyan vénről, aki letérdeltette az újonnan érkező nőket a küszöbön, és csak akkor mehettek be, ha a szoknyájuk ebben a helyzetben leért a földig. Én egyszer azért kaptam tanácsot, mert a szoknyámon nonfiguratív minta volt. A virágmintával nem lett volna baj.
Bár Csillát egyszer amiatt is megtalálták, hogy más kerületből való Jehova Tanúival jár kirándulni, a rendszerváltás előtt, a betiltás idején ezekre a szabályokra úgy tekintettek, mint egyes személyek hülyeségeire.
Csilla szerint a JT kettős kommunikációt alkalmaz a szabályokra vonatkozóan. Egyrészt olvashatunk róluk az Őrtorony kiadványban – ez az, amelyet az utcán osztogatnak a járókelőknek. A szexuális zaklatással kapcsolatban pedig a honlapjukon több tájékoztató cikket is feltüntetnek arról, hogyan kell ezeket az eseteket kezelni.
Ugyanakkor egy, a 24.hu birtokába jutott 2014-es dokumentum szerint, amelyet minden Vének Tanácsának megküldtek, belül már másképp néz ki a dolog:
A Vének Könyvében pedig az is szerepel: ha a média vagy vádlottat képviselő ügyvéd kapcsolatba lép a vénekkel, azok ne adjanak ki semmi információt az ügyről.
Egy későbbi 2017-es levélben már azt írták, hogy a gyülekezet nem akadályozhatja meg a világi hatóságok munkáját a visszaélések felderítésében, és senkit nem akadályozhatnak meg abban, hogy hozzájuk forduljanak. Azonban a gyakorlatban ez nem ilyen egyszerű.
Engedelmes feleség
Az ember hiába látja az ellentmondásokat, nem tud objektív lenni. Aki bent van, egy csomó mindenről nem tud, és ha ki is derül valami, az ember mindig túlteszi magát rajta. Főleg, ha a gyülekezet védelmet jelent számára.
Csilla egészen 2003-ig maradt a csoport tagja, de a problémák, amelyek később kilépésre késztették, már 2000-ben elkezdődtek. Ebben nagy szerepe volt az egymásnak ellentmondó szabályoknak és annak, hogy nem kapott segítséget attól a közösségtől, amelyre támaszkodni tudott.
Egyszer csak ott voltam egy rossz házasságban, amelyben a férjem bántalmazott, és nem tudtam, mitévő legyek.
Csilla a JT-nél ismerte meg a férjét, 1996-ban házasodtak össze. Eleinte jól ment minden, elkezdtek építkezni, aztán amikor már majdnem készen volt a házuk, egyre feszültebb lett a viszony. A férj egyre többször viselkedett erőszakosan.
Sokszor rám támadt, úgy éreztem, hogy ok nélkül. Ez engem összezavart és nem értettem, hogy hogyan kerültem ide.
A JT-nél a biztonsági háló gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha valakinek valamilyen baja van, akkor az illetékes Vének Tanácsához fordul segítségért. Csilla is ezt tette, egy gyülekezeti alkalom után odament a vénekhez és arra kérte őket, nézzék meg közösen, hogy mi a gond és próbálják meg együtt megoldani.
Már az első alkalommal Bibliával és más kiadványokkal felszerelkezve jelentek meg a vének Csilláéknál és különféle verseket olvastak fel.
Ezek olyan versek voltak, hogy a feleségnek alázatosnak kell lenni, meg alá kell rendelnie magát a férjének. Mondták, hogy gondolkodjak el azon, hogy mennyire felelek meg ezeknek a bibliai verseknek.
A vének egyszerűen azt tanácsolták Csillának, hogy szeresse a férjét és rendelje alá magát neki.
Nekem nem ez volt az elképzelésem a házasságról. A fizikai erőszak azért mégis csak átlép egy határt. Én semmiképpen nem vagyok felelős azért, mert a férjem fizikailag nekem támad. Azért viszont igen, hogy én hogyan közelítem meg a dolgokat.
Az egyes látogatások alkalmával a vének elbeszélgettek Csillával és a férjével is. Ez azonban nem jelentette azt, hogy egyenlő feltételeket teremtettek volna a helyzet tisztázására. Amikor a férjjel beszélgettek, Csilla nem lehetett jelen, fordított esetben viszont minden alkalommal ott kellett lennie a férfinak. A külvilág számára nem nyilvános Vének Könyve szerint ilyen a szabályos eljárás.
Ők úgy gondolják, hogy az asszony hiába tagja a gyülekezetnek, nem egy önálló entitás, olyan, mint egy tulajdon. Ez bennem akkor még nem tudatosult.
A férj később elmesélte Csillának, hogy mi hangzott el a külön megbeszéléseken. A vének nem helyeselték a bántalmazást, de azt mondták, nem olyan nagy baj ez, bár volt olyan, aki azt is hozzátette: nem csodálja, ha a férfi egy ilyen nő mellett erőszakossá válik.
A férfi maga is elismerte a bántalmazást és emiatt le akart mondani a közösségben betöltött vezetői szerepéről, a vének azonban nem engedték. Csilla az ügyben levelet írt a budapesti fiókhivatalnak, de válaszra sem méltatták.
Nem csak arról volt szó, hogy egy-egy vénnek vannak nőgyülölő nézetei, hanem ez volt az általános nézet. A vének fölött álló kerületi felvigyázók egyike is beismerte, hogy ez probléma, de nem csinált semmit.
Elfojtott emlékek
Volt egy pont, amikor Csilla még aktívan járt a gyülekezetbe, hitt a szervezetben és a Bibliában is, de már látta, hogy nem minden úgy van, ahogy gondolta. Elhatározta, hogy külső segítséget kér.
Olyan családban nőttem fel, ahol a szüleim bántalmazták egymást,
ő azonban másféle életet szánt magának, így pszichológushoz fordult. Ott féléves terápia után kiderült, hogy Csilla súlyos gyermekkori emlékeket temetett el magában.
Azt hittem, hogy megbolondultam abban az időben,
idézi fel azt az időszakot, amikor még nem volt biztos abban, hogy elfojtott emlékekkel van dolga. Valamiért folyamatosan bűntudata volt, de nem tudott rá magyarázatot adni. A terápia során aztán egyre több apró mozaik került elő, az újabb emlékek feltörését pedig mindig fejfájás előzte meg.
Végül kiderült, hogy kislányként molesztálta a nagyanyja élettársa, aki velük lakott egy lakásban a Ráday utcában. Csilla és húga azt hitték a férfiról, hogy ő a nagyapjuk. Csilla egészen addig nem tudta, hogy a családja előtt ismert volt ez a dolog, amíg egy alkalommal a húga egy teljesen másról szóló beszélgetés során szóba nem hozta: „Most gondolok bele, hogy az anyu hogy lehetett ilyen. Hogy engedhette meg a szexuális molesztálást annak a bácsinak?”
Csilla számára világossá vált, hogy nem ő volt az egyetlen áldozat, hanem a húga is, aki ráadásul tisztán emlékezett is rá. Azt nem tudni, hogy a molesztálás mennyi ideig tartott, az viszont biztos, hogy Csilla akkor még iskolába sem járt.
A félresikerült házassági tanácsadás után Csilla újra megkereste a véneket. Elmondta, mi jött fel a terápia során és megint segítséget kért. Ekkor azonban már választ sem kapott, senki nem akart beszélt vele.
Akkor már úgy tekintettek rám, mint az ügyeletes banyára és engedetlen feleségre. Azzal, hogy felhoztam még a molesztálást is, végleg elvágtam magam.
Az sem jelentett jó pontot, hogy Csilla külső segítséget kért. Bár a szabályok szerint a Jehova Tanúi közül bárki elmehet a rendőrségre vagy pszichológushoz, de ha ezt valaki megteszi, annak problémái lesznek.
A csoport tanításai szerint a külső világ az egy sátáni gonosz világ, ami nélkülözi az Isten bölcsességét.
Ezt a hívők elhiszik, még akkor is, ha azt tapasztalják, hogy a vén nincs a helyzet magaslatán. Vén alatt egyébként nem feltétlenül idős embert kell érteni, Csilláék házassági problémájának megoldásában fiatal és tanult vének is segédkeztek.
A tékozló fiú visszafogadása
Beszélgetésünk során Csilla felidézett egy esetet, amely nemrég történt Ausztráliában, ahol nagy erőkkel kezdték el kivizsgálni a különféle vallási közösségekben történt szexuális visszaéléseket. A Jehova Tanúival kapcsolatos vizsgálat során egy vén azt mondta a meghallgatásán, hogy nyugodtan ki lehet lépni, nem kényszerítenek senkit a maradásra.
A helyzetet súlyosbítja az az álláspont, ami az Őrtorony magazin egy 1997-es cikkében olvasható: „sehol sem mondja a Biblia, hogy ne lehetne megbocsátani egy felnőtt kereszténynek, aki gyermeket becstelenít meg – akár vérfertőző módon teszi, akár másképp. Igen, a bűnétől megtisztulhat, ha őszintén a szívéből bánja, és megváltoztatja a viselkedését.”
Ugyanebben a cikkben az is olvasható, hogy ha egy férfiról megtudják, hogy már molesztált gyermeket, nem vállalhat többé felelősségteljes beosztást a gyülekezetben. Azonban arról egy szó sem esik, hogy kiközösítenék, azaz az áldozatai közelében maradhat.
Ha egy gyermekmolesztáló őszinte megbánást tanúsít, felismeri, milyen bölcs dolog alkalmazni a bibliai alapelveket. Ha igazán megtanul iszonyodni a gonosztól, megvetéssel tekint arra, amit tett, és küzdeni fog az ellen, nehogy újra elkövesse a bűnét.
Bár Csilla esetében a molesztálás jóval azelőtt történt, hogy belépett volna a tanúk közé, az egyház hozzáállása a szexuális zaklatáshoz és az elkövetőkhöz nem segítette elő a trauma feldolgozását.
Münchhausen báró trükkje
Csilla nem adta fel könnyen, hogy segítséget kapjon. Egy ideig még próbálkozott, levelet írt a New York-i főhivatalba is, kereste a kapcsolatot a vénekkel, de nem járt eredménnyel. Továbbra is őt hibáztatták, és ezen a ponton már a férje volt az, aki megvédte Csillát, amikor támadták.
Nem akarom mentegetni a volt férjemet, de benne volt annyi érzelmi intelligencia, hogy amikor elmondtam neki, mi történt gyermekkoromban, megértette.
Csilla köztes megoldást választott: nem jelentette be, hogy kilép, de nem is járt el a gyűlésekre. Érdekes módon őt nem keresték, de a JT-t hasonló módon hanyagoló volt férjét később igen.
Onnantól kezdve a magam életére koncentráltam.
A JT akkor jelentkezett újra Csilla életében, amikor évekkel később már Angliában élt és volt egy új élettársa is. A JT-sek erről egy családi baráton keresztül szereztek tudomást, és azt szerették volna, ha újra csatlakozik hozzájuk, mert szerintük Csillának kötelezettsége volt feléjük. Ő azonban másképp gondolta.
Ők kivonták magukat az életemből, akkor milyen alapon akarnak újra belépni?
Csilla most könyvet ír és azt szeretné, hogy a jelenlegi és volt tagok jobban megértenék a helyzetüket.
Megkereste a Jehova Tanúit is, hogy amennyiben hajlandók megtéríteni az általuk okozott egészségügyi és pénzügyi károkat a számára, akkor segíteni fog a saját tapasztalataival és meglátásaival.
Magyarországon a szektákat leginkább pejoratív értelemben, vallástörténeti fogalomként használják, véli Csilla, ami leszűkíti az értelmezést. A vallásos kategorizálás miatt pedig átsiklanak a szociológiai és pszichológiai hatások felett.
Nem osztom azt a nézetet, hogy egy szekta, legyen az vallási, politikai vagy ideológiai, agymosást végezne. Az agymosás egy külső dolog. Úgy látom, hogy a szekták információkontrollt alkalmaznak, emiatt az egyén gondolkodása beszűkül, kiszolgáltatottá válik és nem fogja látni a kiutat saját helyzetéből.
Azoknak, akik ezeknek a csoportoknak a tagjai, valamiért szükségük van arra, hogy ott legyenek. De biztosítani kell számukra azt, hogy minden információ eljusson hozzájuk és átlátható legyen a működésük. Csilla a tanúktól való távozást Münchhausen báró tetteihez hasonlította.
Ebből ki lehet jönni. Csak borzasztóan nehéz. Az embernek a saját hajánál fogva kell magát kirángatnia.
Kiemelt kép: Fülöp Dániel Mátyás/24.hu
