Közélet

Észak-Korea megszállása maga lenne a rémálom

A Pentagon értékelése szerint csak szárazföldi invázióval lehet biztosan megsemmisíteni az észak-koreai nukleáris programot – derült ki hétfőn a védelmi tárca amerikai kongresszusi képviselőkhöz küldött leveléből.

Amerika magától nem fog partra szállni Észak-Koreában, erre a forgatókönyvre csak akkor lesz szükség, ha háború alakul ki a félszigeten. Az ország megszállása nem lehetetlen küldetés, egyetlen, annál jelentősebb probléma van vele: több millió ártatlan ember életébe kerülne.

Azonnali megtorlás

A Pentagon által javasolt akcióterv legfőbb célja az lenne, hogy elfoglalják Észak-Korea nukleáris bázisait és megsemmisítsék az összes nukleáris fegyverüket. Ehhez azonban előbb azt kellene megtudni, hogy hol tárolják azokat. Az atomtelepeket a hegységek rejtett zugaiba, gyakran föld alá építették, így az ellenségeik csak tippelgethetnek a hollétükről.

Szakértők szerint a szárazföldi hadsereg megérkezése előtt az Amerikai Egyesült Államok nehézbombázókkal támadna az általa ismert nukleáris telepekre, köztük az interkontinentális ballisztikus rakéták kilövőállásaira, és csak ezt követően kutatnák fel a többi bázist. Az elképzelés azért rizikós, mert bár Észak-Korea fegyverarzenálja véges és nem is rendelkezik komolyabb hatótávolságú fegyverekkel, már a legapróbbnak vélt támadás esetén is a dél-koreai határon található több ezer tüzérségi ágyú bevetésével torolná meg a nem kívánt látogatást.

Szintén a megszállás ellen szól, hogy a történelemben nincs rá precedens, hogy valaki háborús úton akarta elpusztítani egy ország nukleáris fegyvereit, ergo nincs milyen stratégiát követni. Az USA 1994-ben komolyan fontolóra vette egy észak-koreai atomreaktor megsemmisítését, de inkább meghátráltak, mert több százezer ember halálát követelte volna a húzás.

A kockázat most még komolyabb, hiszen Kim Dzsongun rezsimje legalább tucatnyi nukleáris bombával rendelkezhet, amellyel képes elérni Japánt, Dél-Koreát és akár Amerikát is. Más kérdés, hogy elemzők úgy látják, a diktátor nem nyúlna azonnal a rakétákhoz, sem más pusztító kémiai és biológiai fegyverekhez, mert attól tartana, hogy kiprovokál Amerikából egy válaszcsapást.

Szöul nem úszhatja meg

Az Észak- és Dél-Koreát elválasztó határ a legerősebben felfegyverzett az egész Földön, mivel az 1953-ban fegyverszünetbe torkolló koreai háború hivatalosan máig nem ért végig. Bár Észak-Korea fegyverzete jóval kevésbé fejlett, Dél-Korea komoly földrajzi hátrányt szenved el: a lakosságának több mint fele a demilitalizárt zóna 80 kilométeres körzetében él, ideértve a főváros, Szöul több mint 10 milliós lakosságát.

Fotó: Getty Images/Kevin Frayer

Becslések szerint az Észak-Korea által készenlétbe helyezett nyolcezer tüzérségi ágyú a háború kirobbanását követő egy órában 300 ezer lövést tudna leadni szomszédjára. A konfliktus rendkívül gyorsan eszkalálódna, és a diktátor a lehető legtöbb kárt akarná tenni Amerikában és Dél-Koreában.

Phenjan rendszeresen azzal fenyeget, hogy tűztengerré változtatja Dél-Koreát, és erre minden esélye meg is van: hírszerzési információk szerint három olyan fegyverük is van, amellyel el tudják érni a szomszédos fővárost.

Dél-Koreának rendelkezésére áll a technológia, amellyel leszedheti a ballisztikus rakétákat, de az alacsonyabban szálló bombák ellen maximum annyit tudnak tenni, hogy beradarozzák a kilövőállomásokat és megsemmisítik azokat. De ez sok időt vesz igénybe.

Magyarul nincs az a csodaszer, amellyel úgy lehetne legyőzni Észak-Koreát, hogy az ne tenne jelentős károkat Szöulban és Dél-Koreában.

Menekülés az atombunkerbe

A háború rövid ideig tartana és rengeteg áldozattal járna. Úgy kalkulálnak, hogy Észak-Korea óránként egy százalékot veszítene a fegyverarzenáljából, egy nap alatt pedig a készlete több mint egyötödét elhasználná. Ez azt jelenti, hogy az amerikai és dél-koreai csapatok három-négy nap alatt elnyomhatnák őket.

Hogy mennyien veszítenék életüket a háborúban, azon múlik, hogy Dél-Korea milyen gyorsan tudja biztonságos helyre vinni az állampolgárait.

Egyes számítások szerint a katonai bázisokra irányuló meglepetésszerű észak-koreai támadásban egy nap alatt 60 ezer ember halna meg, többségük a bombázás első három órájában. Ha viszont a civil lakosságot veszik célba, akkor az áldozatok száma elérhetné a 300 ezret 24 óra leforgása alatt.

Szöulban 3300 atombunker található, amelyekben összesen tízmillióan férnek el. Emellett az agglomerációban további 3700 menedékhely található, mi több, Dél-Koreában a vasútállomások és a földalatti garázsok többségét is úgy alakították ki, hogy meghúzhassák magukat a helyiek.

Ez jól hangzik, csakhogy sokaknak fogalmuk nincs róla, hogy hol van a hozzájuk legközelebbi menedékhely, a dél-koreaiak többsége nem is törődik a fennálló veszéllyel, és a háború első 72 órájában mindenkinek a saját életéért kell majd küzdenie.

Bármennyire őrültnek is tűnik, Kim Dzsongun a maga módján egy intelligens ember, aki tudja, hogy a nukleáris fegyverzet kifejlesztése életbiztosítást jelent számára. Amíg ő nem lép rosszul, Amerika csak pattot mer kihozni a többdimenziós sakkpartiból.

Rendellenességekkel születnek a gyerekek Észak-Koreában
Disszidensek szerint a nukleáris telephely környékéből szikár pusztaság lett.

Kiemelt kép: REUTERS/KCNA

Ajánlott videó

Olvasói sztorik