Mint megírtuk, szívelégtelenségben meghalt egy 31 éves japán újságíró, aki a halála előtti egy hónapban mindössze két szabadnapot vett ki. A nő összesen 159 órát dolgozott pluszban a japán köztévénél, azaz ha havi 20 munkanapot veszünk, ez olyan, mintha egyenletesen elosztva
Az eset egyébként még 2013-ban történt, de csak most hozták nyilvánosságra a részleteket. Az újságírónő közel sem az egyetlen, akinek halálát a rengeteg túlóra okozta Japánban,
- 2016 októberében egy 27 éves férfi halt meg szívelégtelenségben, halálát az orvosok szerint a rengeteg túlórázása okozta,
- 2015-ben karácsony napján egy 24 éves férfi lett öngyilkos, aki 100 órát dolgozott pluszban a halála előtti egy hónapban,
- 2015 áprilisában egy 24 éves nő vetett véget az életének, miután egy hónap alatt több mint 100 órányi túlórát halmozott fel,
- 2008-ban a Toyota egyik vezető mérnöke vesztette életét havi 80 pluszmunkával töltött óra után.
Ennyi haláleset után nem véletlen, hogy a jelenségnek már nevet is adtak, ez a karoshi. A fogalom még a ’60-as évek elején született meg, de azóta egyre több olyan munkavállalóval kapcsolatban használják, aki annyit dolgozik, hogy az egészségét, sok esetben pedig akár az életét is fenyegeti.
Michiyo Nishigaki a BBC-nek mesélt arról korábban, hogy mennyire büszke volt, amikor fia, Naoya egyetem után rögtön állást kapott egy japán telekommunikációs cégnél. Két év elteltével azonban már látszott, hogy nincs minden rendben a gyermekével.
Amikor a fiú hazalátogatott, már az ágyból sem lehetett kirángatni, mindig csak annyit kért, hadd aludjon még egy kicsit.
Mindig az utolsó vonatig dolgozott, ha lekéste, az asztalánál aludt az irodában
– mesélte az anya.
Így akár 37 órát is dolgozott egyhuzamban. Naoya két évvel később, 27 évesen gyógyszertúladagolásban vesztette életét. A halál okának az ő esetében is a karoshit jelölték meg.
Idei kutatások azt mutatják, hogy a japán cégek dolgozóinak mintegy negyede több mint 80 órát túlórázik egy hónapban, sokszor ráadásul úgy, hogy ezért semmilyen pluszjuttatást nem kap. A japánok egyébként ezt a 80 órát jelölték meg annak a „küszöbnek”, ami felett már megnő az esély halálozásra.
Nem véletlen tehát, hogy hatalmas a nyomás a japán kormányon, hogy kezdjen valamit a helyzettel. Született már javaslat arra, hogy havi 100 óra legyen a havi maximum túlóra, ami még mindig őrülten sok, azonban a megoldás egyre sürgetőbb, hiszen egy év alatt majdnem kétezer japán lett öngyilkos a munkával összefüggő stressz miatt.
Néhány hónappal ezelőtt a kormány újabb akciót hirdetett a probléma megoldására, aminek lényege, hogy arra ösztönözzék a cégeket, hogy minden hónap utolsó péntekén engedjék haza a munkavállalóikat délután háromkor.
Azt is sorozatosan hangsúlyozzák, hogy a dolgozók vegyenek ki évi 20 nap szabadságot, de egyelőre úgy tűnik, nem túl meggyőzően teszik, hiszen 35 százalék egyetlen napra sem hagyja ott az irodát.
A Toshima irodáiban ennél drasztikusabb eszközt is bevetettek, a tokiói irodaházakban ugyanis minden este hétkor lekapcsolják a lámpákat, ezzel ösztönözve az embereket, hogy menjenek haza.
Miért csinálják?
Egy japán egyetemi professzor elmondása szerint a japán munkahelyeknek része a túlóra, szinte ugyanannyira, mint az eredeti munkaidő. „Senki sem kényszerít senkit a túlórázásra, de a dolgozók mégis úgy érzik, mintha kötelező lenne” – közölte Koji Morioka.
A rengeteg munkával töltött óra minden ördögi dolog eredete Japánban. Az emberek olyan elfoglaltak, hogy panaszkodni sincs idejük.
Hogy hogyan lehetne ezen változtatni? A professzor szerint az egész „túlórakultúrát” kellene lecserélni, és helyette időt teremteni a család és a különböző hobbik számára.
