Egy gépezethez hasonlóan egy szervezet is akkor tud hatékonyan működni, ha minden alkatrésze jól funkcionál. Egy nagyvállalat sokszor több évtizedes tapasztalatok alapján kialakult szabályrendszer szerint működik, viszont egy kisebb cégénél ez nem feltétlenül van így. A vezetőnek állandóan a személyiségét próbára tevő dilemmák okoznak fejtörést. Meddig lehet jó fej főnök, mikor kell bekeményítenie, meddig mehet el a beosztottjaival haverkodásban, mikor kezdjen el arra gyanakodni, hogy esetleg visszaélnek a bizalmával? Cikksorozatunk első három részében, többek között ezeket a problémákat jártuk körbe.
A negyedik részben rázós terepre tévedünk, amikor a női vezetők szerepének sajátosságaival foglalkozunk. Egyáltalán helyes-e különbséget tenni női és férfi vezetők között? Tesznek-e különbséget az üzleti partnerek, a munkatársak? Klementz Katát és Kisházy Gergelyt kérdeztük.
Egyáltalán helyes-e különbséget tenni női és férfi vezetők között? Tesznek-e különbséget az üzleti partnerek, a munkatársak? Klementz Katát és Kisházy Gergelyt kérdeztük
Klementz Kata: – Én nem érzem, hogy nehezebb dolgom lenne nőként, azonban hozzá kell tennem, hogy mi egy kis szervezet vagyunk, még nincs gyermekünk és az a közeg, amiben mi mozgunk, nagyon speciális. A mi célközönségünket az urbánus, értelmiségi, fiatal, újra nyitott, innovatív vállalkozók és startupok alkotják. Ebben a szcénában ritka a nemi diszkrimináció. A mi kollégáink többsége nő, de ez nem tudatosan alakult így, mi hisszük azt, hogy nemtől függetlenül mindenki bírhat ugyanazokkal a kompetenciákkal, alkalmas lehet bármilyen munkakörre. Az viszont tény, hogy Magyarországon a vezető pozíciók csupán 41 százalékát töltik be nők, a cégméret növekedésével szerepük csökken a vezetésben, a nagyvállalatok élén és a politikai életben pedig még inkább túlsúlyban vannak a férfiak, a nemek közötti bérszakadékról már nem is beszélve. Mi nemcsak cégfilozófiánkkal, de programjainkkal is hirdetjük az egyenjogúságot, tekintet nélkül nemre, származásra, vallásra, szexuális orientációra.
Kisházy Gergely: – Az egyik válasz szerint a férfi és a női vezetők mindenféle megkülönböztetése szexista, vagyis azt kell mondanom, hogy az égvilágon semmi különbség sincs köztük. De ha mégis kellene valamilyen különbséget tennem az kellene mondanom, hogy a női vezetők közül sokan túlkompenzálnak.
Több kutatás is vizsgálta már nemük szerint differenciáltan a vezetőket, és mind arra jutottak, hogy a nők, mivel sokkal kevesebben vannak, sokszor érzik úgy, hogy el vannak nyomva, hogy nekik jobban kell bizonyítaniuk. Sokkal többet dolgoznak, és jellemzően sokkal többet várnak el a beosztottjaiktól is. Pedig nem feltétlenül van igazuk. Mindenki fel tud idézni az életéből olyan nőket, akik jó vezetők voltak. Nem feltétlenül kell a vállalati szektorra gondolni, hanem mondjuk tanárnőkre, akik megmondták, hogy merre kell haladni.
A női vezetés dilemmájában nagyon fontos kérdés, hogy a nő élvezi-e a vezető szerepet. Ha igen, mert talál benne motivációt, és a kompetenciái is megvannak a szerephez, akkor nagyon jó teljesítményt fog nyújtani. Nagyon jó női vezetők vannak mindenhol a világon.
A másik fontos pszichológiai kérdés, hogy a beosztottak hogyan állnak egy női vezetőhöz. Mindannyian ismerjük azt a férfi hozzáállást, hogy „nehogy már nekem egy nő mondja meg, mint, hogyan csináljak”. Ez általában szocializációs kérdés, amire már a kiválasztásnál oda kell figyelni.
